A Hamupipőke zenéjét Pejtsik Péter, szövegét Orbán János Dénes írta, a rendező Bozsik Yvette – csakúgy, mint Az Orfeum mágusa című, szintén a színház megrendelésére készült darab esetében. Ez utóbbi kapcsán ketten már dolgozhattatok az alkotó trióval. Hasonlóan építkezik a mostani előadás is?

Bojtos Luca: Igen; mondhatjuk, hogy már egy összeszokott csapattal dolgozunk, ami nyugalmat és biztonságérzetet ad. Nagyon szerencsés, hogy egy készülő mű születésénél lehetünk jelen, hiszen egy bizonyos pontig ránk formálhatják a szerepet. Részt vehetünk az alkotófolyamatban, elmondhatjuk a meglátásainkat, hogy mi komfortos, és mi kevésbé az.

Kiss Diána: Mindig jó érzéssel töltött el, amikor arról olvastam, hogy a zeneszerzők komponálás közben együtt dolgoztak a művészekkel. Sokszor kimondottan bizonyos énekesekre írták a szerepeket, figyelembe véve és kiaknázva az egyén kvalitásait. Az Orfeum mágusában is volt arra lehetőség, hogy Carola Cecíliának egy nagyobb ívű belépőt javasoljak, amiből aztán fantasztikus dalt kerekítettek a szerzők.

és itt is megértő fülekre talált egy hasonló típusú kérés, így reményeim szerint egy újabb sláger születik.

Bojtos Luca, Süle Dalma és Kiss Diána az olvasópróbán (Fotó/Forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)

Mindhárman szopránok vagytok, de más habitussal rendelkeztek. Hogyan adjátok meg az egyéni karakterét ugyanannak a figurának?

Süle Dalma: Sokféle kvalitás szükséges hozzá, nagyon hangsúlyos, már-már főszerepről van szó.

Fontos előkép számomra Jules Massenet Hamupipőke című operája, amit olyan rendezésben láttam, amelyben igazi mesevilágot teremtettek – csakúgy, ahogy Bozsik Yvette és alkotótársai a mostani produkcióban. Nagyon sokat fogunk varázsolni!

KD: Gyermekkorom meghatározó Hamupipőke-élménye a Walt Disney-féle klasszikus rajzfilm volt, amiben a jótündér egy kedves idős hölgy. Az Operettszínház adaptációjában azonban egy teljesen más karakterrel találkozhatunk. Hamupipőke egy fiatal és törékeny lány, a jótündér pedig egy nőiesebb karakter (ezért tündérkirálynő és nem tündérkeresztanya), ugyanakkor az anyai minőség is megjelenik a szerepben. Firtos „irányítja” Hamupipőke és a Herceg sorsát, mellettük van, biztonságot ad számukra.

BL: Nagyon különböző karakterek vagyunk; külsőre, személyiségben és a hangunk szempontjából is, de Firtos egy rendkívül komplex, összetett jellem, ami a zenei anyag szempontjából is megmutatkozik, így a szerepben mindannyian kiemelhetjük a saját színeinket. A tündérkirálynőnek van egy díva oldala, tartása, királynői attitűdje, de én inkább a kedvességét, a jóságát, odaadását, a segítő szándékát szeretném kiemelni. Firtost egy ,,ezerarcú tündérnek” látom, aki mindig azt az oldalát mutatja, amire a világnak és a pártfogoltjának leginkább szüksége van:

Bojtos Luca (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Hamupipőke története nagyon régi, több feldolgozása is született az idők folyamán. Mitől egyedi az Operettszínház előadása?

KD: Azt gondolom, Pejtsik Péter és Orbán János Dénes ezzel a művel műfajt teremtettek. Tulajdonképpen egy olyan mesedarabról van szó, ami magyar gyökerekkel rendelkezik. A csángó vonal nagyon erősen megjelenik benne, az alkotók Erdélyi János Az özvegy ember és leánya című könyv meséjét és a Benedek Elek-féle változatot vették alapul, ahol a két fiatal árva, mindketten elveszítették az édesanyjukat, és nem bálban, hanem a templomban találkoznak először.

SD: A darab zenei anyagában a csángó népdalok, a musical és az operett műfaja, különböző zenei idézetek is jelen vannak a popzenétől Bartókig, de Pejtsik Péter zsenialitásának köszönhetően mindez koherens zenei nyelvvé áll össze.

A darab alapja egy gyerekmese, de a produkcióban komoly és nehéz kérdések is előkerülnek. Mennyire szól az előadás gyerekeknek és mennyire felnőtteknek?

KD: Családi mesedarabnak szánjuk, ami egyszerre ragadja meg a kisebbeket és a nagyobbakat. Az árvaság, a gyász, valamint számos társadalmi kérdés felmerül a darabban, sokan fognak ismerős helyzetekkel találkozni a történeten belül.

BL: A darab nagyon rétegelt, megvan a mélysége és megvan a játékossága, mindenki megtalálhatja benne, ami megszólítja, amihez kapcsolódni tud. Egyszerre nagyon látványos, szórakoztató előadás, jelen vannak vicces, gonosz, kedves és szerethető karakterek is, amikkel a gyerekek könnyen tudnak azonosulni. A felszín alatt pedig tragikus sorsokat tár fel, és komoly társadalmi problémákat boncolgat.

SD: Nagyon fontos mondata volt Bozsik Yvette-nek az első olvasópróbán, hogy

A 21. században ez egy nagy küzdelme sokaknak, amiről mindenképp beszélni kell, akár egy ilyen darab segítségével is.

Kiss Diána (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Firtos hogyan illeszkedik eddigi szerepeitek sorába?

BL: Minden szerep más: különböző vágyakkal, motivációval, konfliktusokkal; más a kulcsa és a megoldása is. Ez a szerep ráadásul zeneileg is nagyon összetett, hiszen az énekelnivalóban találunk csángó népdalt, nagyívű Disney-dallamokat, musicalt, operettet és operai íveket is.

KD: Ismét történelmet írunk, ősbemutató készül, amelyben mi formáljuk meg először Firtost, a Tündérkirálynőt. Ez ad egy nagyobb fokú alkotói szabadságot, de egyben a felelősség is nagyobb ezáltal, hogy milyennek mutatjuk a karaktert.

SD: Számomra Firtos azért is szép feladat, mert egy nagyszínpadi produkciónak lehetek részese. Kihívást jelent, mert sok olyan kvalitást kell megmutatnom, ami az operai világban – ahonnan jövök – nem feltétlenül van jelen. Ilyenek a táncok, amik sok mozgásszínházi elemet tartalmaznak, és a prózai részek is különlegesek. Bozsik Yvette spiritualitása minden mozzanatban megjelenik.

A látványvilág hogyan illeszkedik a koncepcióba?

KD: Berzsenyi Krisztina jelmezei gyönyörűek. Ferenczfy-Kovács Attila díszletei is a mesék jellegzetességeit hordozzák, a tündérek világa pedig – ahol csodalények is feltűnnek – kifejezetten színes. Az óriási LED-fal tovább fokozza a meseszerű, varázslatos tér érzetét.

BL: A jelmezek valóban kivételesen gyönyörűek. Szubrettként is szép ruhákba bújtatnak a tervezők, de most igazán el vagyok kényeztetve: varázslatos tündérruhákat kapunk. Annyira tetszenek a kreációik, hogy mostantól mindent ezekben szeretnék énekelni a gálakoncerteken, még a Cintányéros cudar világot is! (nevet)

Süle Dalma (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Mit üzen nektek Hamupipőke története?

KD: A János vitéz Iluskája – akit szintén szerencsém van megformálni a Budapesti Operettszínházban – közel áll Hamupipőke lényegiségéhez. Az árvasága, az ártatlansága, az egyszerűsége, a természethez való közelsége és a mondanivalója is nagyon hasonló: vigyáznunk kell a lelkünkre, egymásra, és ahol tudunk, segítsünk a másiknak.

SD: A mozaikcsalád korunk sajátossága. Sokan élnek benne, megtapasztalva minden pozitívumát és negatívumát. Nekik erős képet mutathat ez a darab, és talán a saját életükben is másképp viszonyulnak majd a testvériséghez, a szeretethez, az elfogadáshoz.

BL: Van bennem egy nagy adag idealizmus és gyermeki naivitás, ezért nagy hatással van rám is a mese varázsvilága… Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb nehézségei, de bíznunk és hinnünk kell abban, hogy jóra fordulnak a dolgok.

Megértéssel forduljunk egymás felé, és ne nehezítsük meg a körülöttünk lévők életét.

KD: A Budapesti Operettszínházba – ahogy más színházakba is – leginkább azért jönnek a nézők, hogy kikapcsolódjanak, néhány órára elfeledjék a külvilágot, nagyokat nevessenek vagy épp kisírják magukat. Ha tényleg azt érzi majd a közönség, hogy egy másik világba, esetünkben egy mesevilágba varázsolták, akkor elértük a célunkat.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Kiss Diána, Süle Dalma és Bojtos Luca (fotó/forrás: Budapesti Operettszínház)