Zenés színház

Szerelem, átkozott gyötrelem

2019.07.09. 02:30
Ajánlom
Operafesztiválon tálalták, de Horváth Csaba és Dargay Marcell közös alkotása, az El valahová nem opera, hanem annál is izgalmasabb színházi öszvér. A ritmusa viszont zenei – és ennek nagyon lehetett örülni.

Az Armel Operafesztivál magyar alkotógárdával készült ősbemutatójáért a bécsi Muth Színházba kellett utazni, ahol a közönség soraiban szép számmal képviselte magát a színházi és zenei szakma. Sokakat érdekelt a Tar Sándor és Monteverdi keresztezéséből készült színházi opera a Forte Társulattól.

Az El valahová zenéjét az Artisjus-díjas Dargay Marcell alkotta, és a dolog nagy ötlete Monteverdi alig húszperces Tankréd és Klorinda című opuszának beemelése volt a partitúrába. Hogy miként kapcsolódik ide a nagy korabarokk komponista, azon persze lehet vitatkozni. Az biztos, hogy a 10-15 perces szkeccsekből álló, mintegy másfél órás előadás (amely itt fél évig egyébként visszanézhető) nem állt össze nagy narratívává, de így sem esik szét. Kötőanyaga a hol nagybetűs, hol kisbetűs Szerelem. Avagy szerelem.

armel-el-valahova-1-172008.jpg

El valahová (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Armel)

Tar Sándor novelláiban persze kevesebbszer találjuk meg a Nagybetűset. Az előadás gerincét és legerősebb pillanatait hogy, hogy nem, az El valahová című jó tizenöt flekkes elbeszélés adja. Ebben egy részeges gyüttment próbál magáévá tenni egy ágyban fekvő, beteg nőt, miközben annak alkoholista, impotens férje biztatja az aktusra. Hasonlóan szívszorító a következő történet, amelyben egy katonatiszt özvegye a halott férje egyenruhájába öltözteti a férfit, aki a szelet csapná neki. Vagy az utolsó novella, amelyben egy főbérlő hasztalan, szánalmas akarással várja haza elszökött nejét.

„Hol vagy, Kancám?” – kérdezi az egyik szereplő, és a választ persze a címből tudjuk. Elment, valahová.

Horváth Csaba rendezésében a történeteket összekötő színpadi kellék egy halom méteres hosszúságú, el nem hanyagolható vastagságú gerenda (ahogy a képeken is látszik), amelyekből a szereplők hol ablakot, hol kocsmapultot, hol kutat építenek, hol az események ritmusát jelzik velük, hol kockázatos mutatványokat hajtanak végre.

A színház intellektuális örömei mellett nem szabad alábecsülni annak az izgalmát, amit az ad, ha egy színész egy ilyen, hegyére állított fadarabon egyensúlyoz egy amúgy sem elhanyagolható jelentőségű párbeszéd közben.

Vagy ha az egymáshoz ütött fadarabok között táncol úgy, hogy egy sem találja el a kislábujját. Horváth Csaba színháza valódi fizikai színház, csupa dinamika. A komoly zenés színházi műfajok ritkán tartogatnak efféle nézői örömöket.

armel-el-valahova-4-172008.jpg

El valahová (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Armel)

Színház elsősorban, s így a színpadot is prózai színészek népesítik be. Álljon most itt a nevük: Fehér László, Földeáki Nóra, Hojsza Henrietta, Horkay Barnabás, Kádas József, Krisztik Csaba, Nagy Norbert, Pallag Márton, Widder Kristóf. A színpadon helyet kapó Metrum Ensemble játéka belesimul a sodrásba, de sehol nem lennénk a zene nélkül. (A zongoránál a zeneszerző, az együttes vezetője Rozmán Lajos.) A két kiválóan éneklő operaénekesnek – Megyesi Zoltán, Molnár Anna, fehér öltönyökben, mint afféle modern angyalok – leginkább Monteverdivel van dolga, s akkor már azt is illene megmagyaráznom, hogy hogyan került az első jelentős operaszerző neve Tar Sándorral párba.

el-valahova-5-172009.jpg

El valahová (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Armel)

Csakhogy én is pusztán találgatni tudok. (Hát nem ez a néző dolga?) Tankréd és Klorinda történetében az ellenséges harci táborhoz tartozó szerelmesek megvívnak egymással, csakhogy utóbbi, a nő nem fedi fel kilétét a férfi előtt, csak miután az győzött, haldoklás közben. Szerelmesek párviadala, s egy szörnyű haláleset. A Monteverdi-zene részletei az El valahová című történet közben bukkannak fel, s nem csak mesteri ellenpontot képeznek a cselekmény naturalisztikus, taszító részleteivel, hanem hozzá is tesznek a jelentéshez. Klorinda haldoklás közben így szól: „Tárul az ég, én békével megyek”. S valahogy ez van ezekben a novellákban is.

Bántjuk azt, akit szeretünk, s hogy ha a szerelem vak, hát legalább olyan ostoba és kegyetlen is tud lenni.

Miközben úgy véljük, vágyaink tiszták, a tiszta érzelem megannyi undorító, abszurd, nevetséges és szánalmas módon tör felszínre. Mert milyen szerelem az, amikor a részeges korhely szerelmes? Vagy a múltba révedő katonaözvegy? Vagy az éjjeli lámpát síboló férfi, akinek minden vágya egy uniformis? Vagy az érzéseivel megkésett szalagmunkás?

armel-el-valahova-3-172008.jpg

El valahová (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Armel)

Az utolsó előtti szkeccsben Gyula belehabarodik Nellibe. Nem is habarodik, ennél mélyebb az érzés. „Azt a nőt én szeretem. Negyvenhárom éves vagyok, de még soha nem voltam szerelmes.” Aztán amikor megtörténhetne a csoda, két ember egymásra találása, Gyulát végzetes baleset éri. Halálában Gyula boldog: „az öröm túlélte”.

Valahogy sosem akar összejönni. Kiterítenek úgyis. Aztán Petri sorai jutnak az eszembe az előadás közben, aki a visszeres lábakat szemlélve megállapította, hogy az angyal a részletekben lakik. Hát így.

Tar Sándor kivételes prózaíró volt, az El valahová pedig ennek a kivételesen tömör és irodalmi kisprózának hatásos adaptációja Horváth Csabától és Földeáki Nórától (szövegkönyv), valamint Dargay Marcelltől. Reméljük, láthatjuk az előadást majd itthon is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Tág keretek között mozog a Zeneakadémia rektori pályázati kiírása

Az intézmény vezetésére március 17-ig lehet jelentkezni, a pályázatokat május 15-ig bírálják el. Sajtóértesülések két főbb jelöltet prognosztizálnak.
Klasszikus

Egy világrend utolsó pillanata – szubjektív gondolatok a Gurre-dalok kapcsán

Habár a Magyar Állami Operaház kommunikációja mindvégig az optimizmus hangját ütötte meg az Erkel Színháztól vett búcsú alkalmából, szimbolikus jelentőséget kapott a tény, hogy épp Arnold Schönberg monumentális opuszát, a Gurre-dalokat adták elő.
Vizuál

„Jót tesz nekünk, ha rácsodálkozunk a világra” – elstartolt a jubileumi Berlinale

Több mint egy héten keresztül Berlinre figyel a nemzetközi filmélet: a világ egyik legrangosabb A-kategóriás szemléje a hétvégén startolt el, a fesztivált Tom Tykwer új rendezése nyitotta meg, de bemutatták Burhan Qurbani új alkotását is, amelyben a III. Richárd történetét ültette át a jelenbe.
Vizuál

Presser Gábor és Parti Nagy Lajos nyitja meg a Godot Intézet új kiállítását

A Godot Intézet különleges megnyitóestre készül: február 28-án Presser Gábor játszik zongorán, és Parti Nagy Lajos gondolatai kísérik végig a látogatókat Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet megindító festészeti világán.
Színház

Bejelentés: Novák János támogatja Zalán János művészi koncepcióját

A Kolibri Színház oldalán jelent meg Zalán János és Novák János február 17-én kelt levele, amelyben az intézményt március elsejétől vezető új igazgató arról ír, nem változik a Kolibri profilja, amire az alapító támogatása a garancia. Zalán február 19-én találkozik a társulattal.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

A gyerekek is elbúcsúzhatnak az Erkel Színháztól – márciusban látható a János vitéz

Igazi családi kikapcsolódást ígér Boncsér Gergely, Brindás Boglárka és Cseh Antal főszereplésével a János vitéz című mesés daljáték március 2-án, 7-én és 9-én az Erkel Színház színpadán.
Zenés színház interjú

Lelkiismereti kérdések – Matthew Wild rendező a Macbethről

Dél-Afrikából érkezik Budapestre az európai zenés színpadokat sorra hódító rendező, Matthew Wild, hogy Verdi Macbethjét új elképzelés szerint állítsa színre.
Zenés színház ajánló

Peller Anna és Peller Károly lesznek az Operabeavató következő vendégei

Különkiadásokkal búcsúzik a közönségtől az Operabeavató, Dinyés Dániel és Göttinger Pál előadássorozata. Február 15-én az operett kerül terítékre a népszerű programon, ennek megfelelően a műfaj két meghatározó művésze, Peller Anna és Peller Károly lesznek a vendégek.
Zenés színház interjú

Operát írtak porszívóra – beszélgetés Iván Sárával és Perczel Enikővel

Kortárs operabemutatóval indította az évet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, az Előjáték Lear királyhoz a vidéki teátrum számára készült. A zenei tagozat fiatal tehetsége, az Olaszországban zeneszerzést tanult Iván Sára írta a partitúrát, a librettóért Perczel Enikő dramaturg felelt. A közös munkáról, a mű születéséről és egy különleges porszívóról beszélgettünk velük.
Zenés színház magazin

1100. előadásához érkezik A padlás a Vígszínházban vasárnap

Újabb színháztörténeti pillanathoz, az 1100. előadásához érkezik A padlás február 9-én a Vígszínházban. Minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi művét Marton László rendezésében mutatták be 1988. január 29-én. A premier hosszú vastapssal zárult, és azóta is folyamatosan telt házzal futnak az előadások.