Az interjú eredetileg az Opera Magazin 2024. téli számában jelent meg.
Dénes-Worowski Marcell Bécsben szerzett karmesteri diplomát, gyakorló hangszeres művész, számos zenei innovációs projekt ötletgazdája. „Bár kisgyerekkorom óta énekelek kórusban, és az elmúlt években létre is hoztam Terray Boglárkával egy alternatív kórusmozgalmat, mégis nagybőgősként a zenekar működése az, ami a legközelebb áll hozzám.
A saját bőrömön tapasztaltam és tapasztalom mind a mai napig, hogy mi az, ami segíti, és mi az, ami gátolja egy együttes munkáját
– mondja. Bécsi éveiről így nyilatkozik: „rendkívül tudatosan felépített a repertoár és a zenekari gyakorlat rendszere, de szimpatikus az elméletoktatás holisztikus megközelítése is. Professzoromtól, Mark Stringertől olyan »tudáscsomagot« kaptam, amit mind a mai napig nem sikerült teljesen magamévá tennem. Zeneileg Keller Andrástól kaptam a legtöbbet, hiszen ő tanított meg dallamot formálni, hangszínekkel dolgozni, mindenhol a zenei szándékot keresni és nem nyugodni addig, amíg valami emberire nem találok.”
Marcell a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium tanára, miközben doktorijában a 17-18. század zenei, retorikai gondolkodásának hatását vizsgálja. Az OPERÁ-ba karmesterként a 2023-as debreceni Kodály Zoltán Nemzetközi Zenei Versenyen elért eredményének köszönhetően került, a zenekarral azonban már volt korábbi tapasztalata.
Két-három évig az együttes kisegítő nagybőgőse voltam, amikor pedig már karmesterként álltam a dobogóra, nagyon nyitott és támogató közeg fogadott;
megdöbbentő kvalitású művészek ülnek a zenekarban, akiktől rengeteget lehet tanulni”. A makrancos Kata című balettet vezényelte először, amire így emlékszik vissza: „ez a felkérés szakmai pályafutásom addigi legnagyobb kihívása volt, ugyanis soha nem vezényeltem még balettet, a darabot sem ismertem, és próbálni sem volt sok lehetőségem, de minél nagyobb a kihívás, annál nagyobb a katarzis.” A jövőt illetően hasonlóan optimista: „az elmúlt időszakban valóban nagyon sok irányba indultam el, de biztos vagyok benne, hogy a látszólag ellentétes utak is összeérnek a jövőben. Ilyen például az a Seidl Dénes barátommal indított koncertpedagógiai vállalkozás, ami évek óta biztos pontként igyekszik közelebb hozni a zenét a fiatal felnőttekhez. Kíváncsi ember vagyok, és szükségem van arra, hogy minden ajtón benyissak, ami egy kicsit is érdekel.”
Teremi Dáriusnak bár nincsenek zenészek a családjában, a kóruséneklés és a karvezetés tőle sem áll távol. „A kóruséneklés közösségi élménye mellett az oratorikus művekben, operákban való gyerekkórusos közreműködések voltak azok az első pillanatok, amelyeken keresztül kapcsolatba kerültem a zenével. Hiszem, hogy egy igazán jó karmesternek értenie kell a karvezetéshez, hiszen tudnia kell, hogy milyen mozdulatra van szüksége egy nagy létszámú kórusnak, vagy hogy hogyan válik érthetővé az énekelt szöveg, milyen hangképzés teszi homogénné az énekkari hangzást.” Pályája során Medveczky Ádámtól és Ménesi Gergelytől kapta a legtöbbet, akik a zene iránti alázatra és a zenészek tiszteletére nevelték.
„Meghatározóak voltak Jobbágy Valér tanár úr órái is, ahol a különböző stílusok apró finomságairól szereztem átfogóbb tudást. Mellettük még sokat köszönhetek Hamar Zsoltnak, akinek a mesterkurzusai nagyban segítettek a szakma elsajátításában.” Dárius jelenleg az OPERA asszisztens karmestereként dolgozik.
Feladatom az adott produkció zenei támogatása. Tudnom kell zongorázni és vezényelni is a művet, mert bármikor előfordulhat, hogy az aktuális karmester helyett be kell ugranom egy próbára.
Nekem kell figyelnem az arányokat a színpad és a zenekari árok között, hogy a közönség valóban azt hallja, amit a zeneszerző és a karmester megálmodott. Felkészülésem során az egyik legfontosabbnak azt tartom, hogy saját elképzelést alakítsak ki a művekről, és ne egy tradíciókból felépített interpretációt próbáljak meg reprodukálni. A zenekar kiválóan ismeri a különböző operák előadási hagyományait, de emellett nyitottak és kíváncsiak is friss és új értelmezésekre.”
Az évadban egy ifjúsági előadás karmestereként hallhatjuk, amely több kihívást is tartogat a számára. „Egy előadás keretében játsszuk a Bastien és Bastienne és A telefon című egyfelvonásosokat. Majdnem kétszáz év telt el Mozart és Menotti operáinak bemutatói között. Mozart tizenkét évesen komponálta ezt az operáját, Menotti énekszólamaiban pedig az olasz operai hagyományok keverednek a musical világával. Két ilyen eltérő mű esetében minden előadótól más hozzáállás szükséges.” A fiatal karmester a jövő kapcsán végül így nyilatkozott: „Az idei tanév végén lesz a diplomahangversenyem, az a szándékom, hogy egy olyan koncert jöjjön létre, amire utólag is szívesen gondolok vissza. Hosszútávon pedig szeretném tovább építeni a repertoáromat és még jobban megismerni az operai tradíciókat.”
Marsovszky Paul Münchenben született, de karmesteri diplomáját a budapesti Zeneakadémián szerezte. Az OPERÁ-ban a Mayerling élén mutatkozott be 2022-ben, az idei évadban A makrancos Kata után decemberben A diótörőt vezényelte. „Zenei tanulmányaimat nagyban befolyásolta a budapesti szellemi légkör. Tudtam, hogy Európa egyik kulturális metropoliszába jöttem, de nem gondoltam volna, hogy ilyen magas színvonalú zenei oktatást kapok. A karmesterség eleinte nem volt az ötlettáramban, de utólag visszatekintve szinte sorsszerűen terelődtem ebbe az irányba. A nagy szimfóniák, operák mindig is nagy hatást gyakoroltak rám, de azokat egyetlen hangszerrel nem lehet visszaadni. Azért akartam karmesterként részt venni egy darab előadásában, hogy átláthassam ezt a komplex folyamatot, és én formálhassam a zenét.”
A karmesterképző elvégzése után Fischer Iván asszisztenseként dolgozott. „Ligeti András és Medveczky Ádám a mestereim voltak, akiktől rengeteget tanultam, és jó útravalókat adtak. Fischer Iván mellett pedig megfigyelhettem, hogyan működik a zenekari kozmosz, a mindennapi csoda.”
Amikor a Mayerlinget vezényelte, próba nélkül ugrott be Medveczky Ádám helyett:
hálás vagyok azért az óriási bizalomért, amit kaptam. A balettművészeket alig ismertem, a zenekart az előadáson vezényeltem először, de éreztem a bizalmukat.
Kedvenc zeneműveiről és terveiről így beszél: „ha muszáj lenne egyet kiemelni, az Wagner Ring-ciklusa lenne. De sok más kedvencem is van, nemcsak opera, a szimfonikus repertoár is hasonlóan gazdag. Tavasszal például a Müncheni Szimfonikusokkal koncertezem ismét.”
A diótörő kapcsán pedig így fogalmaz: „2023-ban vezényeltem először, most végre újra elővehettem a partitúrát. Megunhatatlan zene és egy fantasztikusan felépített mese.” A decemberi előadások után A víg özvegyben lép fel legközelebb az OPERÁ-ban. „Az operai légkör az, amibe mindig visszavágyom. Ha valaki egyszer belecsöppen, nem akar eltávolodni. Még egy fárasztó próbafolyamat után is felemelő itt lenni az épületben.”
Fejléckép: Marsovszky Paul, Teremi Dárius és Dénes-Worowski Marcell (fotó/forrás: Magyar Állami Operaház, Nagy Attila, Sepsi Botond)