A műfajt elemző, értékelő, hiánypótló rendezvény fontosságát aláhúzza az a tény, hogy ilyen típusú beszélgetéssorozatra az elmúlt évtizedekben egyáltalán nem került sor, jelentőségét pedig növeli, hogy a konferencia - melynek főszervezője az SZFE egyetemi tanára, Jákfalvi Magdolna - e két intézmény összefogásaként jöhetett létre.

Jákfalvi Magdolna  (Fotó/Forrás: Operettszínház)

A Magyar Operett Napján - mely Kálmán Imre születésének és Lehár Ferenc halálának napja - kezdődött konferenciát elsőként a rendezvénynek otthont adó Budapesti Operettszínház művészeti vezetője, Kerényi Miklós Gábor köszöntötte. Kero hangsúlyozta: nagyon fontosnak tartja a tanácskozás létrejöttét, és azt, hogy az SZFE és az Operettszínház együtt vállalkozott az esemény megszervezésére. Majd felolvasta az Operettszínház társulatával épp délkelet -ázsiai turnén tartózkodó főigazgató, Lőrinczy György üzenetét, aki többek között azért méltatta a közös konferenciát, mert az szélesíti a két intézmény tavaly elkezdődött együttműködését, és „mert a szakmai párbeszédek, beszélgetések kezdeményezése létfontosságú napjainkban... Kell, hogy magyar színházi emberekként beszéljünk e hivatalosan is hungarikumnak minősített műfajról, feltárjuk történetét, hagyományát, rétegeit” – áll a főigazgató levelében.

Ezt követően a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, M. Tóth Géza szólt a jelenlévőkhöz. A rektor beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az operetthez itthon gyakran olyan jelzők kapcsolódnak, amik azt sejtetik, mintha a műfajjal kapcsolatban magyarázkodni kényszerülnénk, miközben Lehár, Huszka, Kálmán és más szerzők világszerte sikeresen képviselik az országot. „Álszemérmesség lenne azt gondolni, hogy ez csak véletlen. Vajon ennek a helyzetnek nem az-e az oka” – tette fel a kérdést M. Tóth Géza – „hogy az operettel kapcsolatban felvetett kérdéseink sokszor rosszak, idegenek magától a műfajtól?” Majd Weöres Sándor Az új évezred szelleme című verséből idézett, ami szerinte választ is ad erre a dilemmára. „Nem azzal közeledni hozzád, vagy bármihez: "ilyet és ilyet akarok, megfelelsz-e?" hanem azzal: "milyen vagy? mert olyannak óhajtlak szeretni, amilyen vagy." Teljes igénytelenség ez és teljes igény. Mert nem csak az csendül belőle: "olyan legyél, amilyen vagy", hanem az is: " és saját hajlamaid által emelkedj és tisztulj odáig, ameddig csak bírsz”. A rektor végül kifejezte abbéli reményét, hogy a konferencia alkalmas lesz arra, hogy a tudományosság igényével, az operett saját „hajlamait” vizsgálva, a színháztudomány nagy adósságát törlesztve, közelebb vigyen a műfaj sajátosságainak megismeréséhez és megértéséhez.

Fotó: Operettszínház

A két nap során olyan ismert alkotóművészek és tapasztalt történészek elemezték az operett élő hagyományát, mint Szinetár Miklós rendező, az Operettszínház egykori igazgatója, Selmeczi György zeneszerző, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, Gajdó Tamás színháztörténész, Batta András zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, Lőrinczy Attila és Mohácsi István színpadi szerzők, Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője. A konferencia külföldi vendége Kevin Clarke zenetörténész volt, aki A Csárdáskirálynő a Broadway-re megy címmel tartott előadást.

Az előadók 5 szekcióban járták körül a témát. Beszéltek az operettjátszásról, az operettről mint hungarikumról, mint élő hagyományról, az operett és identitás valamint az átírás, újrafordítás kérdéseiről. A konferencián elhangozott előadások szövegei várhatóan tavasszal könyv formájában is megjelennek.