„Egy színház életében mindig ünnep az újabb bemutató, kiváltképpen a centenáriumi évadban” – kezdte köszöntőbeszédét Kiss-B. Atilla főigazgató, aki kiemelte, hogy az ünneplés mellett nem feledkezhetünk meg azokról az embertársainkról sem, akik most nagy megpróbáltatásoknak vannak kitéve. „Egyik irányban a földrengések sorozata, másik irányban a háború borzalmai teszik lehetetlenné emberek életét. Lelki-szellemi táplálékra márpedig szükség van, akárcsak a testire. A 100 esztendős Operettszínházban a szabadságharc és forradalom 175. évfordulóján
bízom benne, hogy az operett kedélyes eleganciájával, vagy elegáns kedélyességével sikerül méltó emléket állítani hőseinknek, ezúttal kiváltképpen a női hősöknek.
Lebstück Mária férfiként, férfiúi egyenruhában, kezében fegyverrel harcolt a szabadságért, de, mint látni fogjuk az előadásban, az asszonyok női ruhában is teljesítettek komoly szolgálatot, vállaltak komoly kockázatot a hazáért.
10 évvel a nagyoperett keletkezése és bemutatója előtt Hegyaljai Kiss Géza újságíró 1932-ben egy újpesti régi temetőben felfigyelt egy sírkő feliratára, melyre Lebstück Mária huszárfőhadnagy életének és halálának adatai voltak rögzítve. A hősnő honvéd felkeltette az újságíró érdeklődését, ezért felkutatta és megszerezte az emlékiratait, valamint fényképét. Kutatásainak eredményét az Új Időkben publikálta, írása szerint
csodálatos erélyesség, határozottság, bátorság és kitartás emelte ezt a nőt mint katonát feljebbvalói előtt egyre magasabbra.
Bár horvát szülőföldjén jómód és becsülés lett volna a sorsa, a magyar földön kívánt élni és meghalni” – idézte a korabeli cikket Kiss-B. Atilla.
A bátor főhadnagy alakját az operett mellett novella is őrzi, Jókai Mór A női honvédhadnagy című elbeszélését ezúttal Dézsy Szabó Gábor előadásában hallhatták a jelenlévők. A szöveg előadását Kiss-Balbinat Ádám hegedűjátéka kísérte, akinek a harctéren és minden helyszínen előforduló cigányprímás szerepe jut majd az előadásban. A sajtóeseményen a Mária főhadnagy emblematikus dalai – az Epedőn, remegőn nézem magát, az Én mától kezdve csak terólad álmodom, A bugaci határon, valamint a Vértől pirosló ősi kard – is elhangzottak a darabban szereplő művészek tolmácsolásában.
A Mária főhadnagy sajtótájékoztatója (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Budapesti Operettszínház)
A színház előcsarnokában kiállítottak az 1848-as forradalom és szabadságharchoz köthető tárgyakat, eszközöket, fegyvereket, jelezvén, hogy a készülő produkció egyben főhajtás is a nemzet életében oly fontos történelmi esemény 175. évfordulója alkalmából. A kiállított darabok a Hadtörténeti Intézet és Múzeum felajánlása nyomán voltak megtekinthetőek a színházban.
Homonnay Zsolt rendező emellett beszélt a készülő előadás koncepciójáról is, leginkább a forradalom és szabadságharc szakrális jellegét emelve ki. Rendezésének egyik fontos gondolata, hogy a történetet átélhetővé tegye a nézők számára.
Annyira jelen idejű és szakrális a történelmi esemény, hogy iszonyatosan nagy hatása van a mára, az ember gondolkodására, lelki működésére
– mondta, hozzátéve, hogy azt az emberi hidat szerette volna megtalálni, amely összeköti az akkor élt alakok lelkét a maiakkal. „A mámort, az eufóriát, a diadal pillanatait nem történelmi visszatekintésből, nem muzeális érdeklődésből nézzük, hanem épphogy az emberi sorsokat, életek fordulópontjait, lelki változásokat, gondolkodásra mért hatásukat, illetve ezek kiteljesedését szeretnénk érzékelhetővé tenni. Ez a jelmezekben és díszletekben is megjelenik. Azt gondolom, hogy amikor nagyon nagy dolgok történtek, azok nem pusztán emlékek, hanem valamik, amiknek a lángját visszük tovább.”
Ezen gondolatok mentén alkotta meg Túri Erzsébet a díszletterveket, valamint Berzsenyi Krisztina a jelmezeket. A képi világot kettősség jellemzi, csakúgy, mint a ’48-as forradalom és szabadságharc lobogóját, melynek egyik oldalát a magyar címer, másik oldalán pedig Szűz Mária képe díszítette.
Az operettben is kontrasztban áll az arisztokrata csillogás a véres harcmezővel, amely egyúttal a kitörést és a szabadságot is jelenti Máriának.
„Ő azt a szabadságot választja, amely minden ember lelkét szabaddá teszi” – mondta Túri Erzsébet a címszereplőről. A díszletben szereplő elemek utalnak Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára is, hiszen a zászlóra a Nemzeti dal, valamint a Csatadal is felkerült. „Ez a mű számunkra is a szabadságot és szerelmet jelképezi” – zárta gondolatait a Mária főhadnagyról a díszlettervező.
Berzsenyi Krisztina jelmezei is illeszkednek ezekhez az elképzelésekhez, a ruhák színvilága a tűz és víz ellentétpárját idézi meg. A magyar szereplők kosztümjei meleg, vöröses tónust kaptak, míg a bécsi világban a kék dominál. „A darabban a jelenidejűséget keressük, én ezt a ruhákban úgy próbáltam megvalósítani, hogy a hagyományos magyar viseletek élővé váljanak” – mondta a jelmeztervező, aki a mindennapokban is szívügyének tekinti, hogy ezek a régi formák a mai viselet részévé válhassanak.
Az előadás címszerepében hármas szereposztásban Kiss Diána, Lévai Enikő és Széles Flóra látható, míg Jancsó Bálintként György-Rózsa Sándor, Sándor Péter és Laki Péter lép színpadra.
Fejléckép: A Mária főhadnagy sajtótájékoztatója (fotó/forrás: Juhász Éva / Budapesti Operettszínház)
hírlevél
