A fuharosok – tárgyak, úgy – szálfateste nekidőlt puha kukoricacsuhénak, szájuk előtt gőzölgött leheletüktől a sárga levegő, akárha szivaroztak volna. Arcuk széles, szakállasak szinte mind, de nem barátságtalanok, a legkevésbé sem! – a távoli saroglyákból
össze-összenevetnek, hangtalanul és röviden. Értik egymást, látom én. Combjuk daliás, a nadrág csak szűk lehet.
A 20-21. század művészetétől ódzkodó közönség leggyakrabban a hagyományos cselekménymesélés hiányát kifogásolja az újabb művekben. Az emberek vágynak a feldolgozható eseményekre, a megérthető emberi sorsokra és az olyan karakterekre, amelyek valamilyen azonosulási pontot kínálnak.
A Liszt Ünnepen színre kerülő két opera azonban épp abból a szempontból lehet tanulságos, hogy meglássuk, nincs is nagy szakadék a hagyományosnak és a modernnek mondott művészet között.
Vajda Gergely és George Benjamin darabja is olyan általános emberi tartalmakkal foglalkozik, amelyek kétségtelenül sokat mondanak mindenki számára, ugyanakkor sajátos eszközökkel tárják a hallgatóságuk elé, amivel sosem látott világokba vezethetik el őket.
Esterházy Péter 1983-ban írott, szabadversszerű regénye, a Fuharosok alig ötven oldalas terjedelme ellenére is az életmű rendkívül jelentős darabja.
A balladaszerű, szimbólumokkal, célzásokkal teli szöveg archetipikus helyzetet dolgoz fel, egy fiatal lány ártatlanságának elvételét, és a traumán keresztüli felnőtté válását.
Bár teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, a történet elbeszélője nagyjából végig maga Zsófi, ő idézi fel a történteket, a többi szereplőt és azok megszólalásait. A szép, fényes, ám mégis erőszaktevővé levő fuharos, a nyomorék bölcselkedő Bolondka-Lovag, az elnehezült, mégis „napfénybe öltözött” anya mind mitikus figurákként tűnnek fel a kislány szemében, így az egész mű sokkal többet mond el az embernek önmagához és társaihoz fűződő viszonyáról, mintsem pusztán az erőszakról.
Vajda Gergely operája kisebb húzásokkal pontosan követi a regény szövegét, egyetlen női szereplő meséli el a fuharosok érkezésének napját, miközben a zenekari szólamok részint párbeszédbe kezdenek vele, részint utalásokkal-idézetekkel gazdagítják az eredeti mű amúgy is bőséges referenciarendszerét. A grófnőnél tett látogatást egy jól elhatárolt Haydn-idézet festi le, ami természetesen egy kis kikacsintás Esterházy felé is. A zene árnyalja a szöveget, de nem telepszik rá túlságosan, inkább segít eligazodni az összetettségében.
Az operában éppúgy jut szerep az emelkedettségnek, az iróniának, a tisztaságnak, a naivitásnak, a durvaságnak, a szomorúságnak és a katarzisnak, mint a regényben, a végkicsengést itt is az ember túlélésre való képessége határozza meg.
A darab bemutatójára 2020. március 13-án került sor a BMC-ben, akárcsak a mostani előadáson, Molnár Anna énekelte Zsófi szerepét, közreműködött az UMZE Kamaraegyüttes a zeneszerző vezényletével. A teljes produkció felvétele itt megtekinthető:
George Benjamin 2006-os kamaraoperája, az Into the Little Hill hasonló elbeszélésmódot követ, két női szereplője narrátorként is megjelenik a történetben, sokszor azonban közvetlenül is megszólaltatják a szereplőket.
Az egyszerre modern és mitikus közegben zajló cselekmény a hammelni patkányfogó legendáját dolgozza fel. Az operában a hatalomvágyó Miniszter egyezséget köt egy különös Idegennel, hogy megszabadítsa a várost a patkányoktól, és hogy újraválasszák őt.
Cserében esküt mond alvó gyermekére: megadja mindazt a pénzt, amit az Idegen kér tőle. Ahogyan a 13. századi előzményben, a patkányfogó itt sem kapja meg fizetségét, így magával viszi a föld alá a Miniszter gyermekét.
A Martin Crimp drámaíró librettójára készült opera a mitikus mellett többféle modern allegorikus értelmezésre is lehetőséget ad. A patkányok emberszerűsége – illetve az embert sokszor állati sorba vető 20. századi történelem számos áthallást sugall.
Talán nem is annyira kártevők azok a patkányok, akik a Miniszter szerint „saját, szabad akaratukból” távoztak – aminek köszönhetően az elpusztításukra szánt költséget inkább szögesdrótra és falakra fordították.
Hasonlóan talányos az opera befejezése is, a gyermek hangja a föld alól szól: „ez az otthonunk” – mondja, miközben zenét hall, valahonnan pedig fény sugárzik. Vajon az egész darab legfőbb üzenete a zene hatalma? – tűnődtek a műértelmezők.
A Benjamin-mű szólistái Esther-Elisabeth Rispens és Károlyi Katalin lesznek. Mindkét balladisztikus operát Horváth Csaba, a Forte Társulat alapítója állítja színpadra. Aki ismeri az együttes által képviselt, a kimondhatatlant is megjelenítő, érzékeny formanyelvet, mely a fizikai színház eszköztárából építkezik, nem kételkedhet benne, mennyire illik repertoárjukhoz ez a sejtelmes, de mélyen emberi világ.
Esterházy Péter – Vajda Gergely: Fuharosok / George Benjamin: Into the Little Hill – bemutató
Az UMZE Kamaraegyüttes és a Forte Társulat előadása
Helyszín: Müpa Fesztivál Színház
Időpont: október 21. 19:00
Fejléckép: Vajda Gergely (fotó: Posztós János / Liszt Ünnep)