Zenés színház

Az opera akkor lesz a népé, ha valaki finanszírozza – Kovalik Balázs és Márton Dávid a műfaj helyzetéről

2024.11.26. 16:50
Ajánlom
Hosszú beszélgetést közölt a Színház folyóirat két jelentős, külföldön működő magyar operarendezővel, Kovalik Balázzsal és Márton Dáviddal. A két művész körüljárta a műfaj népszerűségének, társadalmi helyzetének kérdéseit, és arra is kitértek, mennyiben jelent mást a ma embere számára, mint néhány száz évvel ezelőtt. Lapszemle.

A beszélgetés a zenés színház társadalmi helyzetéből indul, aminek kapcsán rögtön felvetődik, hogy a nagy apparátust felvonultató műfajok sok pénzbe kerülnek, és ez befolyásolja, milyen közönséget érnek el. „Miközben egy prózai darabot megírhatok egymagam, és két haverommal eljátszhatjuk egy szál deszkán a pincében, a padláson, egy bunkerben vagy szobában, bárhol, ez az operánál abból a szempontból nehezebb, hogy ha nincs hozzá apparátusom, akkor nagyon leszűkülnek a lehetőségeim, és ingerszegénnyé válhat a produkció” – mondja Kovalik Balázs. Márton Dávid felidézi, hogy egyetlen olyan operaházban rendezett, amelyről úgy érezte, az intézmény a jelenben létezik, a város része, mégpedig Lyonban. „Az előbbi kérdésedre válaszolva, hogy

volt-e, amikor a népnek szólt az opera, igen, volt, nem is egy, de azok nem biztos, hogy a legcsodálatosabb korszakok voltak: például a nemzeti szocializmus Németországban és a kommunizmus Kelet-Európában

– viszi tovább a gondolatot Kovalik Balázs. Állítása szerint a műfaj csakis akkor juthat el szélesebb rétegekhez, ha van olyan, aki ezért hajlandó fizetni.

Ennek kapcsán felmerül a magas jegyárak kérdése, és hogy elsősorban a nagy tradícióval rendelkező luxushelyek érezhetik biztosnak a jövőjüket. „A párizsi Operát, a Scalát, a Covent Gardent el fogja tartani az a tehetős réteg, amelyik meg tudja magának engedni, és a turizmus” – mondja Márton Dávid. Kovalik Balázs a társadalom változó kulturális-szórakoztatóipari igényeire reflektál, míg beszélgetőpartnere arra hivatkozik, hogy a mai világban eleve nem számolunk azzal, hogy bármi maradandó lenne, így elvész a kulturális tereknek az az aurája, amit diákkorában megszokott. Szóba kerül a hely varázsa mellett az állandó nézőközönség és az emberre személyesen ható kedvenc művész vonzereje, illetve az emberiség megváltozott koncentrációs képessége. „Beszélgettem egy hihetetlenül intelligens fiatal sráccal Berlinben, dramaturg-színész családból jön, és azt mesélte, hogy

ő nem tud megnézni egy filmet (!), de nem azért, mert képtelen koncentrálni, hanem mert neki nagyon furcsa egy egész estét előre eltervezni,

mivel ha eldönti, hogy megnéz egy kétórás filmet, az azt jelenti, hogy aznap este már nem történik semmi más” – meséli Márton Dávid. „Jelentős kultúrintézet vezetője mondta, hogy kilencven percnél hosszabb előadást már nem hívnak meg. Kilencven perc szünet nélkül, ez a maximum. De hát akkor hol a művészi szabadság, vagy az, hogy te azt álmodod, hogy az előadásod nem kilencven perc lesz?” – veti fel a kérdést Kovalik Balázs. Hozzáteszi, míg a 18-19. században a zenés színházi műfaj az ingerek csúcsát jelentette, ma egészen máshoz vagyunk hozzászokva. Ugyanakkor valahol természetes – mondja –, hogy bizonyos szerzőkhöz és művekhez meg kell érni, nem ugyanaz lelkesíti az embert húszévesen, mint idősebb korában.

Szóba kerül a kísérletezés és az attól elzárkózó intézményvezetők, akik nem bíznak saját közönségükben. Az új utak keresése kapcsán a rendezők a sztárkultuszról elmélkednek. „[Az operaigazgatók] egyrészről elvárják, hogy sajátos látásmódú, kidolgozott, izgalmas előadások jöjjenek létre, másrészről leszarják, hogy az a remekmű miként megy tönkre a hétköznapi repertoárjátszásban, a sztárénekesek egy-két próbával való beállásával, a karmesterek cserélgetésével. Sokkal etikusabbnak tartanám, ha kimondanák, ez az előadás ilyen, ebben jöhetnek-mehetnek az énekesek, mint a pályaudvaron, ebbe meg csak komolyan vett felkészüléssel lehet beállni” – mutat rá az ellentmondásra Kovalik Balázs. A beszélgetés a műfaj reprezentatív szerepével és monumentalitásigényének kérdésével zárul.

Lehet ezt népszerűsíteni, megnyitni a nagyközönségnek, de az is csak akkor történik, ha egy állam vezetése állja a cechet.

Akkor mindenki ehet kaviárt, amikor valaki megfizeti, és vödörszámra osztják” – fogalmazza meg ismét, a beszélgetés végén, a cikk címét is adó állítást a rendező.

A teljes beszélgetés itt olvasható. >>>

Fejléckép: Márton Dávid, Kovalik Balázs (fotó/forrás: Ruhrtriennale, Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

Színházban nem kötök kompromisszumot – interjú Kovalik Balázzsal a Liliom kapcsán

Kapcsolódó

Színházban nem kötök kompromisszumot – interjú Kovalik Balázzsal a Liliom kapcsán

Ismét prózai bemutatót láthatott a közönség az elsősorban operai munkáiról ismert, az utóbbi időben inkább külföldön működő rendezőtől: Kovalik Balázs december közepén a Budaörsi Latinovits Színházban állította színre Molnár Ferenc Liliomját.

Regény, film, opera? – Krasznahorkai-feldolgozást mutattak be Berlinben

Regény, film, opera? – Krasznahorkai-feldolgozást mutattak be Berlinben

Nemrég mutatták be a Berlini Állami Opera legújabb kortárs operaprojektjét, Marc-André Dalbavie Az ellenállás melankóliája című műve Krasznahorkai László azonos című regényéből készült. Július 4-én, a sorozat második előadásán jártunk.

Nyomokban Kovalikot tartalmaz – Széljegyzetek a Mefistofeléhez

Nyomokban Kovalikot tartalmaz – Széljegyzetek a Mefistofeléhez

Több mint tíz éve, 2010 őszén mutatta be a Magyar Állami Operaház Boito Mefistofele című operáját Kovalik Balázs rendezésében. A produkció a márciusi újranyitást követően, jelentősen megváltozott szereposztással újra műsorra került.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Vizuál

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.
Színház

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Zenés színház

Lelkiismereti kérdések – Matthew Wild rendező a Macbethről

Dél-Afrikából érkezik Budapestre az európai zenés színpadokat sorra hódító rendező, Matthew Wild, hogy Verdi Macbethjét új elképzelés szerint állítsa színre.
Vizuál

KÉP-regény: A szelfi és az AI

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a mesterséges intelligenciáról, a segítségével legyártott képekről írt, és még a Valentin-napot is szóba hozta.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Lelkiismereti kérdések – Matthew Wild rendező a Macbethről

Dél-Afrikából érkezik Budapestre az európai zenés színpadokat sorra hódító rendező, Matthew Wild, hogy Verdi Macbethjét új elképzelés szerint állítsa színre.
Zenés színház ajánló

Peller Anna és Peller Károly lesznek az Operabeavató következő vendégei

Különkiadásokkal búcsúzik a közönségtől az Operabeavató, Dinyés Dániel és Göttinger Pál előadássorozata. Február 15-én az operett kerül terítékre a népszerű programon, ennek megfelelően a műfaj két meghatározó művésze, Peller Anna és Peller Károly lesznek a vendégek.
Zenés színház interjú

Operát írtak porszívóra – beszélgetés Iván Sárával és Perczel Enikővel

Kortárs operabemutatóval indította az évet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, az Előjáték Lear királyhoz a vidéki teátrum számára készült. A zenei tagozat fiatal tehetsége, az Olaszországban zeneszerzést tanult Iván Sára írta a partitúrát, a librettóért Perczel Enikő dramaturg felelt. A közös munkáról, a mű születéséről és egy különleges porszívóról beszélgettünk velük.
Zenés színház magazin

1100. előadásához érkezik A padlás a Vígszínházban vasárnap

Újabb színháztörténeti pillanathoz, az 1100. előadásához érkezik A padlás február 9-én a Vígszínházban. Minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi művét Marton László rendezésében mutatták be 1988. január 29-én. A premier hosszú vastapssal zárult, és azóta is folyamatosan telt házzal futnak az előadások.
Zenés színház interjú

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.