Zenés színház

„Anne akkor fogott bele az írásba, amikor még volt remény” – beszélgetés Süle Dalmával

2023.03.22. 08:50
Ajánlom
Emlékezés és újjászületés a Budapesti Operettszínházban. Április 7-én, nagypénteken Feltámadás címmel tartanak ünnepi koncertet, április 16-án pedig a holokauszt magyarországi áldozataira emlékezve tűzik műsorra Grigori Frid Anne Frank naplója című mono-operáját. Süle Dalma operaénekes a mű címszerepében mutatkozott be első alkalommal a Nagymező utcai teátrumban tartott ősbemutatón, azóta számos gálaesten lépett fel, de a Marica grófnő Manjájaként is találkozhatnak vele a nézők. Hitről, reményről, az élettől kapott ajándékokról, kortárs zenéről és szeretetről is beszélgettünk az ifjú művésznővel.

Az Anne Frank naplójából készült mono-operát 2020 februárjában mutattátok be. Mennyit változott benned ez alatt a három év alatt a történet?

Szinte hihetetlen, hogy már három év eltelt a premier óta... Nagyon sok minden történt azóta, de az az érdekes, hogy miközben változik, hogy az adott időszakban vagy az adott napon épp mi válik különösen fontossá nekem a darabból, a magja mégis mindig ugyanaz marad.

Ritkán játsszátok az előadást. Ez azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal szinte elölről kell kezdened a szereppel való ismerkedést?

Igen, mindig újra kell építkezni, de abban a pillanatban, ahogy felmegyek a színpadra, valahogy visszajön minden egy pillanat alatt. Majdnem egy éve nem játszottuk már, néhány napja a korrepetíción csak néztem a kottát, és azt éreztem, soha nem fogom tudni megint megcsinálni, és azon töprengtem, hogy álljak neki egyáltalán ennek az egésznek. Aztán a próbán, ahogy beléptem a díszletbe, ahogy a mozdulatok és akciók követték egymást, már nem volt kérdés se a mozgás, se a hang, se a ritmus, semmi. Olyankor valami bekapcsolódik bennem.

Mintha elővenném egy dobozból, és boldog vagyok, hogy ismét lehet kincseket találni, azután elrakom magamban.

Ez a szerep mindig velem van valamiképpen. Nagyon nagy ajándék az élettől, hogy találkozhattam Annával és az ő történetével.

20200213_gordoneszter_3042-140051.jpg

Süle Dalma az Anne Frank naplója című előadásban (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

Annak idején, a Zeneakadémia mesterszakos hallgatójaként mestered, Kiss-B. Atilla adta neked ezt a lehetőséget. Nem rettentél meg a feladattól?

Azt éreztem, erre vágytam egész életemben, hogy mind hangilag, mind színészileg kibontakozhatok, hogy ez a tökéletes feladat, ami elsőként megtalálhatott itthon. Korábban Hollandiában éltem és tanultam, ott nagyon intenzív a kortárs zenei élet, én magam is sok kortárs művet énekeltem. Valahogy csak a premier után fogtam fel, milyen hatalmas lehetőséget kaptam, és mekkora dolog ez. Én csak belevágtam, és minden szeretetemmel és lendületemmel ebben éltem. Nagyon örülök, hogy ez csak utólag esett le, mert ha akkor megijedek a kihívástól, akkor biztosan sokat elvett volna belőlem a stressz és a megfelelési kényszer.

Mennyire nehéz és mennyire kortárs ez a muzsika? Mennyire a vájt fülű nézőknek szól?

Hazudni nem fogok... Grigori Frid a hetvenes években írta, kortárs zene, néhány nagyon szép motívummal és időnként jazzes elemekkel.

Azt érzem, az a hangulat, amit kifejez a zene, teljesen alátámasztja a történetet és a kort, amiben játszódik.

Kicsit nyomasztó valóban, ezáltal azonban a közönség még jobban át tudja élni az eseményeket. És mindig ajándék, amikor egyszer-egyszer egy csodálatos dallam megszólal. Komoly kihívást jelent énekesként és színészként is. Hatalmas ugrások vannak benne, néha prózára váltok, belekiabálok vagy sikítok – ami nincs feltétlenül beírva a kottába, viszont dramaturgiailag szerintem megkívánja a mű. Mindig azt érzem, hogy annyira Annává válok, annyira átengedem magamon az érzéseit, hogy a csatorna köztünk egyszerűen megnyílik, nem gondolkodom, hanem hagyom, hogy megtörténjen velem. Azért tudom ezt megtenni, mert nagyon mélyen ül bennem a darab, nagyon ismerem és tudom. Azt hiszem tudom... aztán meg ki tudja... (nevet)

Ahogy rád nézek, annyira te vagy ez a lány!

Magam is megdöbbentem, amikor például a plakátfotózáson megláttam, mennyire hasonlítunk – még a fogunk is. Neki is van egy kis vámpírfoga, mint nekem (nevet). Igen, ezt nagyon belém látták.

20200213_gordoneszter_2984-140050.jpg

Süle Dalma az Anne Frank naplója című előadásban (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

Egy interjúban beszéltél arról, hogy a zeneszerző mi alapján választotta ki azokat a naplórészleteket, amiket feldolgozott, Anne istenhitét és a természet iránti szeretetét említetted.

Ahogy kimondjuk Anne Frank nevét, azonnal tragikus sorsa és a holokauszt szörnyűségei jutnak eszünkbe. Óhatatlanul befolyásol minket a történelmi tudás, amikor kezünkbe vesszük a naplót, holott

Anne akkor fogott bele az írásba, amikor még volt remény.

A mű arról szól, hogy egy kislány, aki épp a felnőttkor küszöbén áll, hogyan éli meg a tinédzserré válást a németek által megszállt Amszterdamban, a bujkálásról, a külvilágtól való elzártságról mesél és arról, hogy a képzeletében hogyan vívja meg a saját csatáit önmagával. Érzelmileg és gondolatilag is nagyon nagy magasságokat és mélységeket jár be, de valahogy mindig a reményhez kanyarodik vissza: még mindig élünk, és szeretjük egymást, és nézünk ki az ablakon, ha csak egy kis résen is, de ott van a napfény, milyen szép, ahogy rásüt egy porszemre, vagy elszáll egy madár, és hallhatom a csicsergését, köszönöm élet, köszönöm Isten, hogy én ennek részese lehetek. Az utolsó pillanatig hisz és bízik Istenben, a természetben, az emberiségben. A mi előadásunk erről szól.

Rátóti Zoltánnal, az előadás rendezőjével mire fókuszáltatok a munka során?

Egyrészt, hogy találjam meg azt az ívet, ahogy kislányból nővé válik, másrészt, hogy ne a drámára helyezzük a hangsúlyt, jelenjen meg a jókedv, a játékosság, sőt a boldogság is, ami annyira sajátja volt Annának. A kottába rengeteg instrukciót beírtam, amikor előveszem, mindig hallom Zoli hangját, és eszembe jut: á, tényleg ez milyen fontos! Nagyon szerettem, hogy mindig bele tudott helyezni az adott szituációba, hogy pontosan átbeszéltük, mikor, mit és miért csinál Anne, mik az érzelmi motivációi. Éppen ezért tudok szinte azonnal visszatalálni a karakterhez, annak ellenére, hogy sok idő telik el egy-egy előadás között.

20200213_gordoneszter_3090-140051.jpg

Süle Dalma az Anne Frank naplója című előadásban (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

Hívő ember vagy?

Igen. Hitem és bizalmam nagyon erősen van, de felekezethez nem tartozom. Nagyon szépnek tartom, és mélységesen tisztelem, ha valakinek megadatik, hogy talál egy olyan közösséget, amit a magáénak tud mondani, mert szerintem ez elsődlegesen a közösségről szól, és utána jön minden más, azonban én egyelőre nem találtam meg ezt, vagy még ők nem találtak meg engem.

Nagypénteken az Operettszínház Feltámadás címmel tart ünnepi gálakoncertet, ahol többek között elhangzik Bach János passiójának és Mozart c-moll miséjének részlete, Kodály Zoltán Jézus és a kufárok című kórusműve és Webber Requiemje. Te miben énekelsz?

Az est első részében lépek fel, Mozart c-moll miséjéből énekelek egy áriát, valamint Théodore Dubois szerzeményét adjuk elő Vadász Zsolttal, Pete Ádámmal és az Operettszínház kórusával. Izgulok, mert még sosem énekeltem ezt az áriát. Megvolt az első korrepetíció, hamarosan jönnek a zenekaros próbák. Azért is tartom különlegesnek ezt a koncertet, mert a Budapesti Operettszínház kórusának hatalmas lehetőséget és persze óriási kihívást jelent egy klasszikus repertoárból énekelni. Azt gondolom, most az övék lesz a főszerep.

„A zene kapocs a Menny és a Föld között” – beszélgetés Vadász Zsolttal

Kapcsolódó

„A zene kapocs a Menny és a Föld között” – beszélgetés Vadász Zsolttal

A Budapesti Operettszínház március 10-én, 11-én és 12-én, hármas szereposztásban mutatta be Huszka Jenő Mária főhadnagy című művét, amelyben a népszerű bonvivánt, Vadász Zsoltot Draskóczy Ádám szerepében láthatja a közönség.

Az Operettszínházban a Marica grófnőben és különböző gálaesteken láthat a közönség. Hogy érzed itt magad?

Nagyon szeretek itt lenni, és hálás vagyok, hogy csupa olyan felkérést kapok, ami igazi ajándék szívemnek, lelkemnek. Legutóbb például a 100 éves az Operettszínház elnevezésű gálán a My Fair Ladyből a Ma éjjel táncolnék című dalt énekeltük Fischl Mónikával, Szendy Szilvivel, Kardffy Aishával és Lehoczki Zsuzsával. Na, az egy olyan pillanat volt, amit sokáig nem fogok elfelejteni.

Egyébként az operett mennyire áll közel a szívedhez?

Az opera felől jövök, de ahogy egyre jobban megismerem az operett világát, azt kell mondanom,

napról napra közelebb áll hozzám, és egyre inkább tisztelem azokat, akik ezen a területen dolgoznak.

Nagyon sokféle kvalitás kell ugyanis ahhoz, hogy valaki ebben a műfajban igazán jó legyen, hiszen nem elég a jó hang, színészként is meg kell állnod a helyed, sőt még táncolni is tudni kell. Miközben például Bécsben van operett mesterképzés, úgy látom, Magyarországon kicsit még mindig alábecsülik a műfajt.

Szerepálom?

Koloratúrszoprán vagyok. Az operettrepertoárban nagyon nekem való a Francia királylány szerepe. Az Operettszínházban csodálatos francia királykisasszonyok szaladgálnak, de remélem, egyszer én is eljátszhatom majd. Most kezdem tanulni Lehár Ferenc Pacsirtáját, A denevérből Adél, később majd Rosalinda. Az áriát már több ízben énekeltem, de a szerep még várat magára. Az operairodalomból még több vágyálom van. Meglátjuk, mit hoz a jövő... Ez az évad érdekesen alakult, mert attól, hogy a nyár végén az Opera bezárta az Eiffel Műhelyházat, az évadom kilencven százaléka ugrott, de nagyon érdekes, hogy cserébe mennyi minden más, csodás munka jött év közben.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Süle Dalma (fotó: Pitrolffy Zoltán / Budapesti Operettszínház)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Vizuál

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.
Színház

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Zenés színház

Lelkiismereti kérdések – Matthew Wild rendező a Macbethről

Dél-Afrikából érkezik Budapestre az európai zenés színpadokat sorra hódító rendező, Matthew Wild, hogy Verdi Macbethjét új elképzelés szerint állítsa színre.
Színház

Megszűnik a Vádli Alkalmi Színházi Társulás

Tizennégy évi működés után beszünteti tevékenységét a Vádli Alkalmi Színházi Társulás – jelentette be a Facebook-oldalán Szikszai Rémusz, az alapító-rendező. Előadásaik között olyan nagy sikerű és emlékezetes produkciók voltak, mint az I. Erzsébet, a Caligula helytartója vagy a Kutyaharapás.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Lelkiismereti kérdések – Matthew Wild rendező a Macbethről

Dél-Afrikából érkezik Budapestre az európai zenés színpadokat sorra hódító rendező, Matthew Wild, hogy Verdi Macbethjét új elképzelés szerint állítsa színre.
Zenés színház ajánló

Peller Anna és Peller Károly lesznek az Operabeavató következő vendégei

Különkiadásokkal búcsúzik a közönségtől az Operabeavató, Dinyés Dániel és Göttinger Pál előadássorozata. Február 15-én az operett kerül terítékre a népszerű programon, ennek megfelelően a műfaj két meghatározó művésze, Peller Anna és Peller Károly lesznek a vendégek.
Zenés színház interjú

Operát írtak porszívóra – beszélgetés Iván Sárával és Perczel Enikővel

Kortárs operabemutatóval indította az évet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, az Előjáték Lear királyhoz a vidéki teátrum számára készült. A zenei tagozat fiatal tehetsége, az Olaszországban zeneszerzést tanult Iván Sára írta a partitúrát, a librettóért Perczel Enikő dramaturg felelt. A közös munkáról, a mű születéséről és egy különleges porszívóról beszélgettünk velük.
Zenés színház magazin

1100. előadásához érkezik A padlás a Vígszínházban vasárnap

Újabb színháztörténeti pillanathoz, az 1100. előadásához érkezik A padlás február 9-én a Vígszínházban. Minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi művét Marton László rendezésében mutatták be 1988. január 29-én. A premier hosszú vastapssal zárult, és azóta is folyamatosan telt házzal futnak az előadások.
Zenés színház interjú

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.