Mennyiben határozza meg a művészi munkád, hogy tanulmányaid okán mélyebben ismered a darabok történelmi hátterét?
Ezek az ismeretek az élet bármely területén, így a színpadon is segíteni tudnak bennünket. A Mária főhadnagy legtöbb szereplője valós történelmi személy, élükön a főhőssel, Lebstück Máriával. Amikor a Szegedi Tudományegyetem történelem szakára jártam, nagyon sok 19. századi, magyar történelemmel foglalkozó órám volt, így az 1848-49-es szabadságharccal is rengeteget foglalkoztam. A próbaidőszak elejétől ismerős volt a történet, ami a szerepformálást nagyban befolyásolta. Szerettem Zwickli Tóbiás táncos-komikus karakterét, de 2023-tól Jancsó Bálint bonviván szerepében lépek színpadra a Budapesti Operettszínházban. Augusztus elején a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Víztorony előtt is játszottuk, a csillagos ég alatt, közel háromezer néző előtt, ami hatalmas élményt jelentett.
Musicalekben is láthatunk, és az utóbbi időben más típusú karakterek is megtaláltak (Hegedűs a háztetőn – Mótel, Szása, Menyasszonytánc – Dávid), illetve Az évad operettszínésze díjat is épp Jancsó Bálint megformálásáért vehetted át tavaly októberben. Ez az új irány?
A fő profilom változatlanul a táncos-komikus vonal, de valóban, egy másféle tendencia is évek óta formálódik. Hiszek abban, hogy nem kell éles vonalat húzni műfajok és szerepkörök közé. Számomra új színt jelent a János vitéz címszerepe is, amiben október 31-én mutatkozom be. Szeretem ezt a művet, csodálatos zene, jó stúdium számomra, ezért nagyon várom már!
Kacsóh Pongrác daljátékát operaszínpadokon is előszeretettel játsszák, és az utóbbi időben te magad is feltűntél operákban is. Hogyan lehetséges az átjárás e különböző univerzumok között?
A Coopera produkcióiban Mozart Figaro házassága Basilióját és a Szöktetés a szerájból Pedrillóját alakíthattam. Ezek nem lírai tenor szerepek, inkább könnyedebb karakterek, amelyek kapcsán felmerült bennem, hogy miért ne lehetne ötvözni a két műfaj, az opera és az operett két szerepkörét? Ezért a színészi játékosságot, a könnyedséget kerestem, természetesen a megfelelő énektechnika és hangi megszólalás mellett. Én abban hiszek, hogy ha valaki kiáll a színpadra, és gyönyörűen énekel, az ugyan lehet lenyűgöző, de ez az előadóművészeti tortának csupán egy szelete.
Egy művésznek kell, hogy kiállása, karizmája, színészi vénája legyen, hogy meg tudja teremteni a légkört maga körül. Ezek összessége adja a produkciója sava-borsát.
A műfajok közötti átjárás azonban nem mindenki számára adott.
Régóta járok kiváló énektanárokhoz, és dolgozom operaházi művészekkel is, akik mindig bátorítottak ezen az úton. Azok a szerepkörök és karakter tenorszerepek, amiket most is abszolválok, belépők lehetnek a nagyobb szólamokhoz. Végig kell járni a szamárlétrát. Alázattal kell állnunk a feladatainkhoz, hogy szakmai értelemben is megtanuljuk az alapokat. Az opera valóban egy másik világ, de a hibrid művészek, akik több műfajban is jártasak, csak szélesítik a palettát. Művészként a megszerzett tudást mindenképp kamatoztatni lehet.
Bizonyos szempontból hibrid a Carmen című, áprilisban bemutatott, és szeptembertől ismét látható produkció is, amelyben cirkuszi elemek, mutatványok, valódi artisták is megjelennek. Neked, mint szereped szerint Cirkuszi konferansziénak hogyan sikerült alkalmazkodni a musicalszínpadon oly ritka jelenséghez?
A cirkusz színházba való bevonását mindenképp támogatom, és magát a cirkuszi művészeket is csodálattal figyeltem. Sokat tesz hozzá a darabhoz, fantasztikus vizuális látványvilágot teremt. Magam is egy extravagáns, ciklámen színű, flitteres, Elvis Presleyt idéző ruhában és hajjal jelenek meg (ahogy Serbán Attila és Magócs Ottó váltótársam is).
Ez is a játék, a műfaj, a tapasztalatok, a tudás szélesítéséhez járul hozzá.
Számomra nagy örömöt jelent a musicalek világában létezni, és remélem, hogy még sok darabban játszhatok.
A tudást szélesítve, az Operettszínház Cintányéros cudar világ, avagy házhoz megy az Operett! kistérségi programjában is részt vettél. Volt, hogy pár nap alatt 1400 km-t utaztál, de olyanra is akadt példa, hogy kompon lehetett csak megközelíteni a fellépés helyszínét. Megérte?
Vannak olyan régióink, települések, ahonnan elfoglaltságaik, anyagi lehetőségeik vagy egészségi állapotuk miatt az emberek nem tudnak ellátogatni Budapestre. A visszajelzések szerint nagyon tetszett a műsorunk, és mi is élveztük, hogy a gálaműsorokkal odavarázsoltuk az Operettszínház hangulatát a legtávolabbi településekre. Fantasztikus embereket ismertünk meg, és olyan vendégszeretettel találkoztunk, amire ritkán van példa, ezért remélem, hogy akik megtehetik és kedvet kaptak, eljönnek, és találkozunk Budapesten is.
Egy másik utazás: Ankarában gálaműsort adtatok a Magyar Török Kulturális Évad keretében. Milyen fogadtatásban részesült a magyar operett?
Nagyon örültünk, hogy meghívást kaptunk a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének centenáriumát ünneplő programsorozatra. Visszatapsolták a műsorunkat, ami valódi tetszést fejez ki, mert – az ottélő magyarok szerint – a török közönségre ez egyáltalán nem jellemző. Jó érzés, hogy ilyen szép első élményt szereztünk azoknak, akik még egyáltalán nem hallottak magyar operettet.
Nemcsak öröm, bánat is ért az elmúlt időszakban. Vadász Zsolt halála máig felfoghatatlan. Színpadi emberként, ráadásul olyan művészként, akinek a humor az egyik kelléke, hogyan lehet továbblépni?
Amikor elkezdődik a következő évad, a közönség – bár tisztában van a tényekkel – joggal várja el tőlünk ugyanazt a teljesítményt, hiszen a színházi élményért váltott jegyet. Tizenegy évig öltöztem egy öltözőben Zsoltival, bejártuk az egész világot. Ő mindig egy általa kitűzött, nagyon magas színvonalon teljesített: mindig tudta a szöveget, a járásokat, felkészült és elegáns volt.
Ha még élne, biztosan azt mondaná, hogy akármi is történt, fel kell menni a színpadra, és meg kell csinálni az előadást.
Fel sem fogtuk még ezt a tragédiát, szürreális, hogy a magyar operett egyik oszlopos tagja nincs köztünk. Most még olyan, mintha elment volna nyaralni… Ősszel fogunk szembesülni igazán a hiányával, amikor nem jön be az öltözőbe, nincs ott az előadáson, és nem lesz kiírva a neve az új szereposztásokban.
De az élet megy tovább. Milyen feladataid vannak a nyár hátralévő részében és az új évadban?
Augusztusban Herendre is ellátogattam, ahol a város fennállásának huszonötödik évfordulóját ünneplő gálán létem fel Operettszínházas kollégáimmal a festői szépségű Tószínpadon, utána pedig hosszabb nászútra indulok majd a feleségemmel Kubába. A következő évad során a János vitéz mellett a repertoáron lévő darabok – a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, Az Orfeum mágusa, a Mária főhadnagy – mind-mind szép feladatot jelentenek. Az egyik új premierben, a Cirkuszhercegnő című operettben pedig Mister X szerepét fogom énekelni Homonnay Zsolt rendezésben, akivel nagyon szeretek együtt dolgozni. Lesz tehát sok teendő, utazás, és néhány meglepetés is, amiről ígérem, időben beszámolok majd!
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Laki Péter (fotó/forrás: Pitrolffy Zoltán / Budapesti Operettszínház)