Jól ismered Frank Wildhorn munkásságát, hiszen játszottál a Rudolfban annak idején Pécsett, az Operettszínházban pedig jelenleg is fut a szerző egy másik musicalje, a Jekyll és Hyde. A Carmenről hallottál már korábban?

Egyáltalán nem tudtam, hogy létezik a népszerű Bizet-opera mellett egy musicalverzió is, úgyhogy nagy izgalommal vártam, amikor kiderült, hogy bemutatjuk a színházban. Kíváncsi voltam, milyen a muzsika, mennyiben tér el a szerző a mindenki által jól ismert alaptörténettől. Azt gondolom, remekül ráérzett a stílusra, a spanyolos zenei világ tele van érzelmekkel, tökéletesen alkalmas arra, hogy ezt a túlfűtött, szenvedélyekkel teli sztorit elmesélje. Frank néhány napja az Operettszínházban járt, akkor mesélte, hogy eredetileg a darabot hat gitárra írta. Nyilván ez kibővült már akkor, amikor a kamaraszínházi változatot bemutatták, nálunk viszont Tassonyi Zsolt elképesztően jó hangszerelésében, szimfonikus zenekarral és sok ütőhangszeressel szólal meg.

Nagyon magával ragadó a zene, reméljük, hogy a közönség is szeretni fogja.

Milyen volt találkozni a szerzővel? 

A Jekyll és Hyde az egyik kedvenc musicalem. Ha mondanom kellene álomszerepet a negyvenes éveimre, mindenképp ez lenne az egyik. Nagy vágyam még a Nyomorultakból Jean Valjean, illetve a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepe. Klassz, hogy a színház és Wildhorn között együttműködés van, és most már a második darabját mutatjuk be. Bízom benne, hogy ez is siker lesz. A Rudolf volt Pécsett az első nagyszínpadi főszerepem, fontos alapköve a pályámnak.

Amikor találkoztunk, meséltem neki ezekről, végtelenül kedves és nyitott volt, sajnálta, hogy annak idején nem látott Rudolfként, de nagyon remélem, hogy Joséként bemutatkozhatom neki.

Kocsis Dénes és Frank Wildhorn (Fotó/Forrás: Janus Erika)

Milyenek a dalaid?

Mivel José két nő között őrlődik, mindkettővel van duettem. Katarinával egy szép szerelmes dal, Carmennel pedig egy veszekedős, amiben még harcolok az ellen, amit iránta érzek. A második felvonásban van egy vívódós, érzelmileg eléggé fűtött szólóm, ami arról szól, hogyan kerültem abba a helyzetbe, hogy választanom kellett, de közben meg jó, hogy ezt megtettem, mert csak úgy lehetek önmagam, ha vállalom az érzéseimet. A korábbi énem már idegen, mert valójában az vagyok, akivé Carmen mellett váltam, és ez még akkor is jó döntés, ha tudom, hogy ennek következményei vannak.

Ki ez a José?

José egy rendőrhadnagy, aki épp esküvőre készül a polgármester lányával, amikor megérkezik a városukba egy cirkuszi csapat és velük Carmen. Az, hogy ez a két ember megtalálja egymást, azért is izgalmas, mert teljesen különböző világból érkeznek, és bár személy szerint azt gondolom, hogy nem az ellentétek vonzzák egymást, hanem inkább a hasonlóságok miatt találunk egymásra, itt pont ez teszi olyan különlegessé a kapcsolatot. Már a legelső találkozásukkor eldől minden, és elindul a cunamiáradat. José nem tud ellenállni a csábításnak, a vágynak, mert magával sodorja Carmen szenvedélyessége, nőisége, szabadsága. Kötődik Katarinához, talán szereti is, de ez össze sem hasonlítható azzal az őrületes vonzalommal, amit Carmen iránt érez.

És ha elég bátor, hogy ezt vállalja, és azt tudja mondani, ez az utam, erre megyek tovább, akkor képes mindent eldobni: a menyasszonyát, a barátait, a korábbi életét. Ez a döntés teljesen felforgatja José életét, de azt gondolom, jól döntött, mert így találhatott igazán önmagára.

Kocsis Dénes (Fotó/Forrás: Janus Erika)

Neked is van ilyen sorsfordító élményed?

Fiatal koromban sokszor voltam kapcsolatban, nem töltöttem huzamosabb időt pár nélkül, és szerettem volna kicsit egyedül lenni, hogy megtaláljam saját magam. Na, épp akkor ismertem meg a későbbi feleségemet, aki ezt a szépen elképzelt tervet teljesen felborította. Az első találkozásunk után nem volt kérdés, hogy köztünk egy nagyon is létező, valóságos dolog lehetne, de én ragaszkodtam az elhatározásomhoz, és nem akartam megadni magam az érzésnek. Még össze sem jöttünk igazán, amikor azt mondtam neki, ne találkozzunk többet. Eltelt egy hónap. És egyszer csak ott volt a színházban. Kiderült, hogy még azelőtt, hogy megismertük volna egymást, kapott ajándékba egy színházjegyet a családjától, ami épp aznap estére szólt, amikor – a sors különös játéka folytán – az én szereposztásom játszott. Akkor, négy hét után találkoztunk újra és azóta együtt vagyunk. Nem annyira felnagyítva, mint ahogy ezt színpadra szokták állítani, de azért ez egy elég hasonló történet.

Bátor lesz José ebben a kapcsolatban?

Ezt a fajta hősszerelmes karaktert leginkább sodorja magával az ár, nem ő irányítja a történéseket, hanem azok irányítják őt. De azt gondolom, ha akarna, ellene tudna menni.

José nem futamodik meg, nem menekül el, hanem odaáll, és azt mondja: itt vagyok, és tisztázni akarom magam, mert így tisztességes. Mint ahogy ahhoz is nagy bátorság kell, hogy valaki egy biztosnak tűnő jövőből kiszálljon a bizonytalanért cserébe. Lehet, hogy a városi közösség, a társai és a menyasszonya szemében nem tűnik helyesnek a viselkedése, de pont attól lesz ő igaz és jó ember, hogy a szerelméért még ezt is vállalja.

Kocsis Dénes (Fotó/Forrás: Janus Erika)

Gondolkoztál már azon, mi lesz Joséval, miután lement a függöny?

Igen, Zsolttal (Homonnay Zsolt, a produkció rendezője – a szerk.) is beszélgettünk erről. Szerintem otthagyja ezt a várost, ahonnan valószínűleg amúgy is kiutálnák. Elmenne máshová, és próbálná megtalálni önmagát. Habár egy ilyen veszteség után nehéz talpra állni, én hiszem, hogy idővel újra tudja építeni az életét, mert az, amit kapott ettől a kapcsolattól, erőssé, bátorrá és szabaddá teszi őt.

A rendező mit akar elmesélni ezzel a történettel?

Zsolt számára José és Carmen története a mindent elsöprő szerelem és vágy szimbóluma. Jön egy nő, aki megbolondítja a férfiakat, aki izgalmas és szexi, és a másik mindent képes eldobni miatta – ilyesmi mindig is létezett a világban, sok száz vagy épp ezer éve éppúgy, mint ma. Férfi-női harcok, játszmák, sztereotípiák, de a maszkok lemállanak, és mögöttük két meztelen ember áll egymás előtt, akik azt mondják egymásnak: igen, téged akarlak. A mi esetünkben ez egy tragikus végkifejlethez vezet, de hiszem és tudom, hogy lehet happy end is. Az viszont biztos, hogy a Föld forog tovább, és ezek a csodák, ezek a sorsszerű találkozások újra és újra megtörténnek. Zsolt erről akar mesélni ezzel az előadással.

Támogatott tartalom

Fejléckép: Kocsis Dénes (Fotó/Forrás: Janus Erika)