Anna Margit a 20. századi magyar festőművészet különleges és megkerülhetetlen „különutasa” volt. Olyan egyedi önéletrajz-festő, aki a művészeti és társadalmi normáknak ellenszegülve, a tabuk nélküli őszinteség erejével alkotta meg életművét és képes volt a festészet nyelvén kifejezni mindazt, ami a józan ész számára felfoghatatlan.
Addig ne üljön le senki semmit csinálni, amíg a varázslatot nem érzi úgy, hogy ott ül mellette
– nyilatkozta a festőművész abban az 1987-es riportfilmben, amelyből több részletet is közreadunk Anna Margit születésének 110. évfordulója alkalmából készített videónkban. (A felvétel a cikk végén tekinthető meg!)
Anna Margit alkotásai nehezen sorolhatók bármely képzőművészeti irányzathoz, életművének jelentős részét leginkább a szürrealizmus, illetve expresszív látásmód mentén alkotta meg – olvasható a Nemes Galéria oldalán. Vidéki zsidó család gyermekeként 1930 körül került Budapestre, ahol Vaszary János magániskolájában kezdte meg tanulmányait. Itt ismerkedett meg Ámos Imrével, akivel 1936-ban házasságot kötött. A nyarakat a szentendrei művésztelepen töltötték, és barátságot kötöttek Vajda Lajossal, Vajda Júliával, Korniss Dezsővel, Bálint Endrével és Fekete Bélával.
Ámos Imrét 1940-től gyakran hurcolták munkaszolgálatra, 1944-ben, egy németországi koncentrációs táborban halt meg. „Azért nem mentem Németországba most, amikor a dachaui kiállítás volt – emlékszik vissza a felvételen Anna Margit –, mert
az volt az érzésem, ha én letenném a repülőgépről a lábamat, úgy érezném, hogy rálépek.”
1945-ben az Európai Iskola egyik alapító tagja volt, ahol a hagyomány és a kor modern festészetének együttes jelenléte alakította a csoport művészetét Kállai Ernő, Mezei Árpád és Pán Imre elméleti irányításával. 1948-ban rendezte első gyűjteményes kiállítását, amelyet csak húsz év múlva követett újabb önálló tárlata az Ernst Múzeumban.
Anna Margit: Ars poetica, 1970 (Fotó/Forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum / Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria)
„Anyám nem szerette, ha művésznőnek tekintették. Ő művész volt, nem művésznő. Az viszont tény, hogy a nőiség, a női szemlélet, a női temperamentum, finomság, megfigyelőkészség különbözik a férfiakétól. De ez nem azt jelenti, hogy kevesebb vagy több egyik a másiknál, hanem más. Ezért én ma már pozitív értelemben teszek különbséget, és úgy gondolom, ezt csak egy nő tudja megcsinálni” – idézte fel édesanyja alakját videónkban Anna Margit fia, Péter Vladimir Munkácsy-díjas ötvös- és szobrászművész.
A művész születésének évfordulója alkalmából a Nemes Galéria 2023 decemberében nagy érdeklődést kiváltó tárlatot rendezett az alkotónak, a Magyar Nemzeti Galériában pedig 2024-ben az első életműkiállítás kapott helyet.
Makra Laura, a Nemes Galéria művészettörténésze a galériában rendezett tárlat kapcsán elmondta: „A kiállítótereinkben gyakorlatilag az egész életművön átívelő utat igyekeztünk bejárni, köztük Anna Margit korai, papíralapú munkáit, a szerepdilemmákkal foglalkozó, identitáskereső, önéletrajzi ihletésű alkotásait, az önarcképeit és természetesen a bábuk szerepét is fontosnak tartottuk kihangsúlyozni.”
Anna Margit művészetében az 1940-es évek elején jelent meg első ízben a bábuábrázolás, amely végigkísérte életművét, és alkalmas volt számára, hogy származása, a háború borzalmai és belső vívódása kifejeződésének eszköze legyen. A naiv festészetből merített, a gyermekrajzok őszinteségét megidéző groteszk, olykor ijesztő figurái belső szorongását, félelmeit, a rettegés különböző fokait voltak hivatottak ábrázolni, írja a Nemes Galéria elemzése.
A Magyar Nemzeti Galéria A bábu megszólal címmel rendezte meg a művész első önálló életműkiállítását, amely 2024. szeptember 1-jéig várja a látogatókat a várban. A tárlat kurátora, Kolozsváry Marianna művészettörténész a videóban kifejtette: „Anna Margitnak rengeteg hátránnyal kellett megküzdenie: zsidó volt, nő volt, szegény volt, egy festőművész felesége volt. Többször megtörtént vele, hogy a képeit visszautasították, és olyankor szolidaritásból Ámos Imre is visszavonta a saját képeit.”
A kiállításhoz 1200 művet felsoroló katalógus is készült, amelyben sok képnél újra meg kellett határozni a keletkezés dátumát.
„Anna Margit hanyagul kezelte a datálást, gyakran hasraütés-szerűen írt dátumot a képekre, hogy körülbelül akkor készülhettek, de amikor az életművet egyben nézzük, jól látszik, hogy biztos nem készülhettek akkor. Helyére kellett tenni a műveket a maguk helyes időrendi sorrendjében, hogy kirajzolódjon az a fejlődési folyamat, amit ilyen gazdagságban, 220 képpel még sosem lehetett együtt látni, mint ezen a kiállításon” – tette hozzá Kolozsváry Marianna.
Anna Margit A bábu megszólal című életmű-kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában (Fotó/Forrás: Illyés Tibor / MTI)
Anna Margit az 1960-as évektől gyűjtötte a népművészeti tárgyakat, babákat és olyan egyedi hangulatú, sokszor giccses holmikat, amelyek erőteljes inspirációt jelentettek festészetére is. „Anna Margit tükröt tartott a kommunizmus által kisajátított, magyar népművészeti tárgyakkal való önkifejezésnek, hiszen ez a fajta folklórgyűjtés, amibe a nagyvárosi értelmiség fogott bele, egy idő után kiüresedett. Ez ellen a szellemi kiüresedés ellen szólalt fel képein keresztül Anna Margit” – fejtette ki a Fidelio kutatását vezető műgyűjtő, Kiss Dániel Áron, aki a korábbi, Ország Liliről ötven év lappangás után előkerült videós anyag felfedezője is volt.
Az 1970-es évektől haláláig a háború és a zsidóság, az özvegység, a magány tragédiáját dolgozta fel képein. Még életében, 1984-ben Szentendre városa önálló emlékházat avatott fel ő és egykori férje tiszteletére.
1991-ben a múzeum kertjében helyezték örök nyugalomra Anna Margit földi maradványait a művész saját kívánságának megfelelően.
„Ami jellemző volt anyámra, és amit magától értetődően átörökített rám, hogy nem szabad hazudni. Semmi más célja nincs a művészetnek, mint az őszinteség – fogalmazott Péter Vladimir. – A művészetet élni kell. Minden pillanatban művész valaki, akkor is, amikor reggelizik vagy nyugovóra tér, nemcsak olyankor, ha fest vagy alkot valamit. A művészet egy életmód.”
A Fidelio videója itt tekinthető meg:
A felvételben szereplő riport-részletek forrása az MTVA Archívuma, Anna Margit képeit a HUNGART Egyesület engedélyével használtuk fel. Külön köszönet a Nemes Galériának és a Magyar Nemzeti Galériának a forgatási helyszínekért.
Fejléckép: Anna Margit (forrás: MTVA Archívuma)