Mesélj, kérlek, a karakteredről!
Nehezen tudok magáról a filmes karakterről beszélni, mert ez általában átfedésbe kerül a saját személyes karakteremmel. Inkább arról tudnék mesélni, hogy milyen helyzetbe kerül ez az ember, és arra mi a reakciója, mert az, hogy erre pontosan hogyan reagál, az dönti el, hogy milyen ember ő.
Az számít igazán, hogy állja meg valaki a helyét egy igazi krízishelyzetben, mert mindig számos lehetőség közül lehet választani.
Az alaphelyzet az, hogy egy házibuli alkalmával a gyerekek a kertben játszanak, és az egyik fiú úgy tűnik, hogy belöki a másik gyereket, egy kislányt egy üres medencébe. A lány kómába kerül, és mindennek szemtanúja lesz az elkövető fiú apja, aki ezen a ponton választás elé kerül. Az is lehet, hogy tiszta lapokkal játszik, és azt mondja, mindenki vállalja tettei következményeit, a szülő és a gyerek is, de ez a karakter azt választja, hogy megpróbálja mindezt eltitkolni mindenki elől, és a saját gyerekét is hazugságra bírja a többiek előtt és a rendőrségi kihallgatáson. Ezzel egy spirálba kerül, amiből nem lehet jól kijönni, és nyilván nem csak a jó szándék vezérli, mert ezzel nem csak a gyerekét, de önmagát is kivonja az igazságszolgáltatás alól. Én nem tudnám kiszámítani, hogy ugyanilyen helyzetben hogyan reagálnék…
Van ennek egy háttértörténete is…
Egy egyedülálló apáról van szó, aki egyedül neveli a két fiát, az édesanya meghalt, és van egy új barátnő, egy új élet lehetősége. A kómába került kislány pont a férfi új barátnőjének a gyermeke, tehát elég furcsa és kényes a helyzet, hiszen ezzel ez az újrakezdés is veszélybe kerül.
Jelenet a Minden Rendben című filmből (Fotó/Forrás: CineSuper)
Te abban a különleges helyzetben vagy, hogy legalább annyira ismernek téged rendezőként, mint színészként, sőt. Látod a saját karakteredet és azt, ami vele történik rendezői szemmel is?
Nem, nem is kell félretennem a saját rendezői nézőpontomat, mert egyáltalán nem látom ezt. A rendezőnek mindig megvan a saját univerzuma, és ebben az univerzumban lát mindent, ami a szereplőivel történik, annak saját összefüggéseivel. Nekem színészként éppen elég a saját feladatommal foglalkoznom, az is elég nagy felelősség.
Ilyenkor az egyetlen lehetőségem, hogy rábízzam magam a rendezőre, aki látja, hogy ebben az univerzumban hol van pontosan a helyem,
mit tehetek meg és mit nem, meddig tart a mozgásterem, mert én ezt kívülről nem látom pontosan. Az ember természetesen mindig próbálja felmérni a film nyelvezetét, hangulatát, és igyekszem ahhoz kapcsolódni, de ez nem egy rendezői szempont, hanem egy színészi kapcsolódás.
Volt olyan, hogy Sós Bálint Dániel mint rendező a rendezőtől kért tőled tanácsot?
Nem emlékszem ilyesmire. Annyira egyértelmű, konkrét világgal jött ő, hogy azt látom, nagyon is tudja, hogy milyen világot épít, és ehhez nincs szüksége külsős tanácsra. Egyrészt felkészülten dolgozik, másrészt a forgatáson nagyon jól és gyorsan tud változtatni, ha valami nem úgy működik, ahogy előre elképzelte, ugyanabban a formában, ugyanabban a világban meg tudja találni a megoldást. Sokszor volt, hogy ugyanazt a jelenetet többször vettük fel, de úgy, hogy mindig egy kicsit más volt.
A Minden Rendben című film alkotói a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Fotó/Forrás: CineSuper)
Ha jól tudom, a lezárásból is több verzió készült.
Igen, már fel is vettünk más-más lezárásokat, kicsi hangsúlyeltolódásokkal, attól függően, éppen milyen érzelmi állapotban vannak a szereplők, más-más intonációk, ritmusok vannak, amiken belül is variációk vannak, és aminek a nagyobb képben nyilván jelentősége lesz.
Hálás feladat, hogy ebben színészként is van mozgástered? Hiszen nem tizenhétszer ugyanazt kell felvennetek, hanem 17-szer mindig kicsit mást…
Van olyan, hogy én is elképzelek különböző verziókat, ahogy a karakterem reagálna bizonyos helyzetekre, és ezeket jó kipróbálni, látni, hogy mi válik be, mi az, ami a legjobban működik. A legtöbb reakció persze ugyanaz, csak vannak árnyalatok. Az emberi viselkedés mint olyan, nagyon kiszámítható, nincs benne sok variációs lehetőség, viszont rengeteg az árnyalat, és ezekben az árnyalatokban tud megjelenni az adott egyéniség különlegessége. Kis változtatásokkal, variációkkal tudjuk elérni, hogy ezt a néző is meglássa.
Jelenet a Minden rendben című filmből (Fotó/Forrás: CineSuper)
Sok olyan produkcióban, ahol gyerekszínész az egyik főszereplő, külön ismerkedő programokat tartanak a szüleiket játszó színészekkel a forgatás előtt. Volt itt is ilyesmi a fiadat játszó Sáfrány Ágostonnal?
Nem volt erre szükség, mert Ágoston rendkívül felkészülten érkezett a forgatásra, ő már profinak számít, hiszen több filmszerepe volt, sőt, már játszottam az apukáját korábban is, a Maszatvár című 2019-es rövidfilmben. Neki van egy jó értelemben vett rutinja, én pedig
úgy érzem, hogy emberként és színészként is nyitott vagyok erre a generációra,
így nem okozott különösebb problémát már a forgatás legelején közel kerülni egymáshoz.
Úgy tudom, hogy volt egy olyan verzió még a legelején, hogy esetleg saját fiad játssza a filmbeli fiadat…
Igen, szóba került ez a lehetőség is. Most, hogy látom az egészet, örülök, hogy ez nem jött össze, mert egész idő alatt az én koncentrációm rovására ment volna, hogy ő mit csinál, hogyan csinálja, hogyan érzi magát, és hogy ne csináljon hülyeséget. Nyilvánvalóan gyerekekről van szó, akik hajlamosak hülyeséget csinálni, és a stáb minden egyes tagja próbálja őket valamilyen úton módon fegyelmezni, ebben a helyzetben viszont pont azért, mert az én gyerekem, lehet, hogy nem merték volna úgy fegyelmezni, és akkor az egész rám hárult volna, és ez messze nem lett volna ideális helyzet.
Fejléckép: Hajdu Szabolcs a Minden Rendben című film forgatásán (Fotó/Forrás: CineSuper)
hírlevél
