Az 1860 óta működő Mariinszkij opera- és balettszínház, vagy ahogy Szentpéterváron becézik: a Marinka színpadán mások mellett olyan legendás táncosok léptek fel, mint a cári balett csillagai, Matilda Kseszinszkaja és Anna Pavlova, valamint a Szergej Gyjagilev fémjelezte orosz balett kiemelkedő táncos koreográfusa, Vaclav Nyizsinszkij. A világ egyik vezető társulata erős brand a táncművészetben, amelynek tagjaként fellépni rang. Szakály György tanítványa, Takashima Kentaro az oroszországi évek után szabadúszóként már Japánban táncol, és budapesti látogatásakor visszatért az Egyetemre.
A gyors látogatás alkalmával az MTE korábbi hallgatója részt vett a Kossuth-díjas Oláh Zoltán balettóráján, majd Túri Sándor pas de deux óráját is megtekintette. Ezt követően Darai Tamás balettművész, koreográfus beszélgetett vele, és az interjúból kiderült, miért érdemes Közép-Európa szívében, az egyik legszebb európai városban, Budapesten táncművészetet tanulni. Elsőként a színpadi jelenlét gyakoriságát és a fellépések jelentőségét emelte ki a japán művész.
Darai Tamás és Takashima Kentaro (Fotó/Forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)
„Jó érzés visszatekinteni a Magyar Táncművészeti Egyetemen töltött évekre. A legerősebb emlékem az, hogy rengeteg fellépésen vehettünk részt. Tizenöt évesen kerültem Magyarországra. Előtte a japán magániskolákban általában csak egy előadásunk volt évente, miközben a Magyar Táncművészeti Egyetemen a negyedik évemben már rendszeresen felléptünk. Itt minden sokkal gyorsabban ment, és mindez kiváló gyakorlati alapot adott a balettművészi pályámhoz.”
Takashima Kentaro másik fontos szakmai emléke, hogy nem csupán Magyarországon állhatott színpadra az egyetemi évei alatt, hanem több más európai országba is eljutott.
„Emlékszem, a második évemben már felléptem Szlovéniában és más országokban is, ami teljesen új élmény volt számomra. Arra gondoltam: »Jaj, mi már társulatként turnézunk?« Úgy jöttem Magyarországra, hogy csak a táncra és a tanulásra fogok koncentrálni, de az ittlét lehetővé tette számomra, hogy rengeteg dolgot felfedezzek. Különböző városokat, országokat ismerhettem meg, és mindez szakmailag és kulturálisan is nagyon hasznos volt. Különleges lehetőségnek, szinte vakációnak éreztem az egyetemi éveket, amely során folyamatosan tanultam és fejlődtem.
Szerintem az Egyetem legerősebb oldala a gyakorlati képzés és tapasztalatszerzés volt!
Kentaro azt is felidézte, hogy hamar beilleszkedett a magyarországi környezetébe és meg is szerette az itteni életet. A művész alapvetőnek tartja az angol nyelv ismeretét, de a magyar nyelvvel is megbarátkozott, ami a mindennapi munkában nagy segítségére volt.
Takashima Kentaro a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatójaként 2015-ben (Fotó/Forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)
A balettművész különlegesnek nevezte, hogy míg Japánban leginkább a klasszikus baletten van a hangsúly a képzés során, addig a Magyar Táncművészeti Egyetem képzési palettája sokkal szélesebb.
„A balett mellett kortárstáncot, karaktertáncot és más stílusokat is tanultam, magas szinten, ami nagyon jót tett a művészi kiteljesedésemnek. Budapesten a mesterek sokkal többet magyaráznak el a mozgásról és arról, hogyan kell mindazt végrehajtani. Az ember így könnyebben megérti a testét, mindez valóban sokat segít a fejlődésben.”
Takashima Kentaro véleménye szerint a magyarországi szakmai környezet és az Egyetemen zajló oktatás valóban a táncművész pályára készíti fel a fiatalokat.
„Úgy tapasztaltam, hogy egy japán diploma megszerzése után kellő tapasztalat híján nehéz bekerülni egy komolyabb európai társulathoz. Itt azonban mindent megtanultunk, amire stabil alapként szükség van a balettművészi pályán. Amikor kijöttem az Egyetemről, készen álltam arra, hogy egy komoly társulat tagjaként elkezdjek dolgozni és ott tovább fejlődhessek. Amikor a Kirov Baletthez kerültem évente 120 előadáson vettem részt, és bírtam…”
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Takashima Kentaro Oláh Zoltánnal (fotó / forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)
hírlevél
