A diótörő
A keleti figurák a romantikus balett karaktertáncaival kerültek be a kánonba az orientalizmus jegyében, erre a legismertebb példa A diótörő, amely azonban
erősen sztereotip képet fest róluk a híres Kínai tánc / Tea divertissemente-ban.
A fülig érő vigyor, a peckesen tartott mutatóujjak (amelyek állítólag az evőpálcát jelképezik), a Fu Manchu-bajusz, a sárgára festett arc és a parodisztikus ugrások mind egyfajta eltartást mutatnak az ázsiaiakkal szemben. Főleg, hogy az európai karaktertáncok (magyar, lengyel, ukrán, spanyol) valódi néptánclépéseken alapulnak, csak az arab és az ázsiai táncok fiktívek és szélsőségesen exponáltak.

Mark Morris 2004-es Diótörő-feldolgozása, a Hard Nut (Fotó/Forrás: Robbie Jack / Corbis via Getty Images)
A bajadér
Tavaly a Hinduizmus Egyetemes Társasága, (Universal Society of Hinduism) emelte fel hangját a brit Királyi Balett A bajadér-előadása kapcsán. 1877-ben mutatták be ezt a színes, orientalista történetet a templomi táncosnő, Nikia, a rádzsa mindenre elszánt lánya, Gamzatti és a bátor harcos Szolor közötti szerelmi háromszögről. A szervezet a hindu kultúra elrajzolt ábrázolását kifogásolta:
triviálissá tették a keleti vallási hagyományokat, lealacsonyítva egy gazdag civilizációt és erősítve az etnikai sztereotípiákat.
Petruska
1911-ben mutatták be Sztravinszkij zenéjére a Petruska-történetet, amiben intrikusként jelenik meg az afrikai szereplő, a Mór. A történet szerint Petruska szerelmes a balerinába, de ő a Mórt választja helyette. Petruska ezért párbájra hívja a Mórt, aki megöli Petruskát egy handzsárral. Petruska szelleme azonban feltámad. A történet a vásári bábjátékhagyományra épít, amelyben a mór, a fekete szereplő az ördög allegóriája – még magyar rokonában, a Paprikajancsiban vagy a Vitéz Lászlóban is.
Azonban ma, amikor az afroamerikai táncosok az esélyegyenlőségért küzdenek a fehér balettban (ballet blanc), a játékhagyomány tisztelete mellett is sértőnek tűnik a mór parodisztikus ábrázolása és feketére festett arcú táncosokkal történő megjelenítése.
A kalóz
Az 1856-ban bemutatott balett az Oszmán birodalom környékén játszódik, káprázatos, virtuóz táncokkal. Egyeseket azonban kényesen érint a témája. Misty Copeland például kifejtette:
Azt gondolhatnánk, hogy ez egy könnyed kis szórakoztató darab. Hát, nem az – rabszolganőkről szól, akik láncra verve élnek. És mindezt fényes szórakozásként mutatja be a darab.

A kalóz az English National Ballet előadásában, 2014-ben (Fotó/Forrás: Robbie Jack / Corbis via Getty Images)
(A fejlécképen Peter Wright 2009-es Diótörő-rendezésének kínai jelenete, fotó: Robbie Jack/Corbis via Getty Images)