- A nyár elején a Kőszegi Várszínházban mutattátok be a Raped Europeans című előadást. Kik voltak nyáron a társaid? Megmarad-e az előadógárda a MU Színházi bemutatóra is?
- Az előadógárda megmarad. Hárman vagyunk magyarok a produkcióban és választottunk három külföldi kollégát. Háromhetes intenzív próbafolyamat után született meg a kőszegi munkabemutató, a premierre a MU Színházban kerül majd sor. Alkotótársaim a produkcióban Fejes Ádám, a MU Terminál vezetője, Hoffmann Adrienn, a MU Terminál előadó-koreográfusa, emellett a Svájcban élő német táncos-koreográfus Laura Vogel és a Dániában élő svájci táncos Marcella Moret, valamint a hosszú évek óta Hollandiában élő amerikai koreográfus-előadó Jack Gallagher. A próbafolyamat során, az európaisághoz illő demokratikus helyzetet próbáltunk teremteni, ami természetesen kudarcra ítélt törekvés, hiszen a színházban végül mindig kell egy utolsó szó, egy végső döntés. Ezt a jogot megtartva magamnak, rendezőként elsősorban a látvány és a szerkesztés szempontjából kellett felelős döntéseket hoznom, míg a koreográfia és az egyes jelenetek tartalma és formája, közös munka eredménye.
- Az előadás témája az európai identitás és a nemzeti identitás ütköztetése, valamint a nemzetiségek közötti konfliktusok. A nemzetközi csapattal hogyan közelítettetek ehhez a kérdéskörhöz?
- Kiindulópontja volt a közös gondolkodásunknak a demokráciára való törekvés - mégha ez egyre inkább utópiának is tűnik (főleg innen Magyarországról) - komolyan kell vegyük, mert ez létszükséglet, hogy az ember embernek érezhesse magát. Talán nem is annyira a konfliktust, mint a párbeszéd lehetőségét kutattuk, hogy hogyan tudnak különböző kultúrájú, nemzetiségű emberek szót érteni vagy legalább megpróbálni figyelni a másikra. A kommunikációképesség és -képtelenség áll a játék középpontjában. A félreértések a legérdekesebbek, amelyekből konfliktusok is fakadhatnak.
- Kortárs problémákat, konkrét, a hírekben is megjelenő együttélési konfliktusokat vizsgáltok, vagy a kollektív emlékezet kérdéseit, Európa viharos múltját idéztétek meg?
- Elsősorban társadalompolitikai kérdéseket feszeget az előadás, de konkrét hírek, események lenyomata nem jelenik meg a színpadon. Természetesen ahhoz, hogy az ember kialakítsa az identitását, el kell helyeznie magát egy világban, amihez szorosan kötődnek a múlt történései is, az emlékezés, a múlt interpretálása, feldolgozása és integrálása. Egy előadásnak nyilván a szélsőségeket is fel kell mutatnia, hogy az egyik szélsőség milyen szélsőségbe taszítja a másikat. Nem kerülhetjük el a holokauszt, a kommunista diktatúrák megidézését, vagy a kelet-nyugati ellentét témáját sem.
- Mire utal a cím, Raped Europeans?
- A megkérdőjelezhető európaiságra. Az elrabolt európaiságra - a görög mitológiához is kötődik a játék. Ki, mit, kitől, hogyan rabolt el, mitől vagyunk megfosztottak? (Meg)erőszakolt európaiak vagyunk. De mi számít erőszaknak? Például, ha én nem akarom, hogy segítsenek rajtam, de mégiscsak megteszik, az is egyfajta erőszaktétel. Ez központi problémája az előadásnak, hogy kinek a gesztusa mit jelent, mit takar, vagy mivel ér fel? Ezek az erőszaktételek, hogyan oldhatók fel, vagy hogyan válnak végérvényessé? Előrevisznek-e vagy sem? Mennyire válnak a szellemileg vagy fizikailag végrehajtott cselekedetek a személyiségünk részévé, mivé válunk általa? Azt gondolom, hogy az erőszakoltság helyzete minden ember életében benne van, muszáj róla beszélni, foglalkozni vele, gondolkodni róla.
- Az Európai Unió 5 milliárd forintos kampányt indított a jövő májusi Európai Parlamenti választásokig. A kampány középpontjában az európai polgár személye áll. Az én Európám - ez a jelmondat. Az előadás mennyiben hisz ebben a bürokrácián túli, személyes európai identitásban? Mennyiben személyes megközelítésű az előadás témája?
- Európa egysége, vagy az európaiság egy olyan idea, aminek nem lehet nem feltételezni a létét, de megvalósítani ezerszer nehezebb. Másrészt pedig szerintem mindenképpen rossz, ha egy táncszínházi előadás nem személyes megközelítésből, meggyőződésből születik. Mi nem egy megírt dráma alapján dolgozunk, hanem hat személyiséget, önálló alkotót láthat a közönség, akiknek a személyessége, a fizikai jelenléte és a színpadon való megnyilatkozásaik építik föl az előadást. Tehát ez a mű a mi Európánkat mutatja be, a mi Európánkról folytatott gondolkodásunknak az eredménye, hogy ki mit nevez európainak, hogy ki mit nevez magyarnak. Éppen az volt a próbafolyamat érdekessége, hogy három magyar koreográfus mennyire másként gondolkodik egy szabad levegőjű, nemzetközi munka során.
- Hogyan írható le pontosabban ez a másként gondolkodás?
- Szabadabb, nem frusztrált és nem kisebbrendűségi komplexusokkal elhalmozott. Mi magyar előadók legalább annyira nyitottak voltunk ebben a próbafolyamatban, mint a külföldi baráti alkotók, de az érezhető volt, hogy kitörtünk, felszabadultunk a belterjes bezárkózottság légköréből. Mindenki bátran mert az előtérbe lépni és bátran mert vissza is lépni, mert a bizalom kialakult köztünk, mindenki feltételezte azt, hogy a másik nem önzésből vagy rosszindulatból közelít. Egy nyitott és érzékeny produkciót akartunk létrehozni. Azért hívtam életre ezt az együttműködést, hogy az ezt megelőző munkáim témája (a magyar identitás és a személyes identitás közötti konfliktusok) tágabb teret kaphasson. Nyitni szerettem volna más nemzetiségek, más identitások, más formanyelvek felé. A külföldi előadók egyike sem saját szülőhazájában él, Jack Gallagher pedig amerikai származása ellenére mára abszolút európainak mondható, így az európaiság újabb látószögekből gazdagodik az előadásban.
- A Kőszegi Várszínház színpadán szögesdrótok között adtátok elő a koreográfiát. A játék eszközhasználata prózai előadásokkal vetekedett, és a hely adottságait is kihasználtátok. Milyen lesz a tánc, a szöveg és a látvány viszonya a MU Színházban?
- Más, mint Kőszegen. Én nagyon szeretek kimozdulni a színházi közegből, mert az mindig különleges hangulatot ad az előadásnak. Kőszeg a szülővárosom, évek óta meghívnak, hogy dolgozzak a Várszínházban, számomra sokat jelent ez a hely. Most nyáron valami paradicsomi állapotot tudtunk ebben a térben fölfedezni, amiből a kitaszítottság érzete és a visszatérés vágya, vagy épp a visszaszökés lehetetlensége is benne rejlett. Az előbemutató tapasztalatait fogjuk bevinni a MU Színház színpadterébe, ami nyilvánvalóan egy egészen más közeg. Engem és a társaimat is kevésbé érdekeli a műfajiság, az üzenet, a téma, nekünk a kommunikáció a fontos. A forma az adott produkció igényétől függ. Bevállaljuk azt is, hogy nem vagyunk prózai színészek, mégis engedünk a megszólalás kényszerének. A verbális és non verbális kommunikáció párhuzamba állításával játszunk, a szó és a tánc hol erősíti egymást, hol pedig más üzenetet hordoznak, leleplezik egymás hazugságait, mellébeszéléseit.
- Hogyan tervezed az évadot a Gergye Krisztián Társulattal? Van valamilyen felépített szisztéma a Trilógia maratonhoz hasonlóan? A Te személyes évadterved hogyan fest a Nemzeti Színházból való távozásod után?
- A Nemzeti Színház után, - ami biztonságot adott és erőteljesen meghatározta az alkotói tevékenységemet, az időbeosztásomat és a kötöttségek ellenére a művészi szabadságomat, valamint az állampolgári felelősségvállalásomat erősítette - most újra szabadúszó vagyok. Jobban szeretnék figyelni a projekttársulatomra. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Opera Amorale tovább élhessen. Az, hogy a független közegben, a Trilógia maraton záróelőadásaként egyáltalán létrejött egy kortárs operai produkció a Bizottság zenéiből, ez maga a csoda, szeretném, ha minél tovább repertoáron tarthatnánk. Ezen kívül a performativitás, ami a Trilógia maratonban megjelent, a Bethlen Téri Színházban folytatódik egy sorozat keretében. Diskurzus testek, így hívjuk ezeket az előadói esteket, ahová vendégeket hívok. Október 5-én, az első alkalommal Szalontay Tünde lesz a vendégem. Az első esemény címe Harakyrie Eleison. A MU Terminál Schweinland című bemutatójában is közreműködtem szeptemberben, remélem hamarosan ezt is játsszuk még, valamint prózai darabot fogok rendezni a Pince Színházban, és még számos helyzetben közreműködöm majd. Most egy vad, de szabad száguldás kezdődik. Úgy érzem, egyre inkább a függetlenek kezébe kerül, illetve ránk hárul annak a felelőssége, hogy milyen kritikus, téttel rendelkező, szabad előadások valósulnak meg Európának ebben a szegletében.