Az elmúlt tíz-tizenöt évben komoly erőfeszítéseket tettek a cirkuszművészet újradefiniálása érdekében. Miért van szükség az ágazat átpozícionálásra?

Nem új keletű jelenség, hogy műfajok időről időre új irányokat keresnek maguknak. Ha megnézzük a történetiségét, azt látjuk, hogy a cirkusz mindig házhoz ment, a legkisebb településekre is elvitte azokat a különleges teljesítményeket, amelyekre az emberek kíváncsiak voltak. A televízió, a film, majd az internet térhódításával ez megváltozott, már nem számított akkora szenzációnak, amit a cirkusz nyújtani tudott, ezáltal az új médiumok cirkuszművészeti alapsajátosságokat szüntettek meg. Dönteni kellett: vagy eltűnik, vagy megújul a műfaj. Hamar kikopott a szakállas nő, meg az ötlábú birka, és egyre inkább a valós emberi produkciók kerültek előtérbe. Ez pedig ma szerencsésen találkozik a fiatal generáció igényeivel, akik kezdenek telítődni a virtuális valóság adta élményekkel, és ennek alternatívájaként találnak rá a kézzelfogható, emberi erővel létrehozott csodára, amit a cirkusz jelent. Újra fölértékelődött a triplaszaltó, a levegőben egymást elkapó artisták bátorsága és kockázatvállalása. Emiatt is van, hogy

Míg kultúrairányító kollegáim azzal küzdenek, hogyan tudják a fiatalokat kirángatni a mobiljukból, és bevinni a múzeumba vagy a színházba, addig a cirkusz dübörög, a fesztiválok két kézzel kapaszkodnak a cirkuszművészetbe, nem véletlenül: a fesztiválszervezők rájöttek arra, hogy ezzel meg tudják szólítani a fiatal korosztályt. Magyarország két legnagyobb zenei fesztiváljának is az egyik legnagyobb szelete a cirkuszművészeté, de a világban is ugyanez tapasztalható. Gondoljunk csak a párizsi Olimpia záróeseményére, ahol a zenei és táncos betétet leszámítva másfél órán keresztül százötven artista építette az ötkarikát. Gigaprodukció, az egész világ figyelemmel kísérte.

Mi állhat a cirkuszi produkciók felfutása mögött? Inkább a műfaji adottságokból fakad vagy valamiféle szemléletváltásnak tudható be?

Azokban a közösségekben tett szert a cirkuszművészet megnövekedett népszerűségre, ahol ezért valóban tettek is. A franciák vagy a kanadaiak irdatlan energiát fektettek bele, nem véletlenül onnan indult világhódító útjára húsz évvel ezelőtt az újcirkusz-vonal. A magyarok is sokat tettek annak érdekében, hogy a Fővárosi Nagycirkusz Európa vezető intézményévé váljon, olyan szakmai és művészi munkával, amelynek más országokból is csodájára járnak a szakemberek. Ahol ezzel nem foglalkoznak érdemben, ott nem képes végbe menni ilyen mértékű változás. Magyarországon megkérdőjelezhetetlen előadóművészeti ágazattá vált a cirkuszművészet, ami annak is köszönhető, hogy az olyan kritikákat is meghallgattuk, amelyek az állatszámok vagy a túl felületes műsorok kapcsán érte a műfajt. Időben váltottunk, és igyekszünk olyan tartalmat előállítani, amely valóban művészeti ágazatként definiálja ezt a műfajt.

Az esélyegyenlőség terén például forradalmi változást hoztunk: korábban senki sem gondolta volna, hogy egy vak ember számára is befogadhatóvá tehető egy nonverbális művészeti ág. Mi bebizonyítottuk, hogy a lehetetlennek tűnő akadályok legyőzhetők. Nyolc éve, amikor azt mondtam, hogy az audionarráció vagy a cirkuszpedagógia megváltoztathatja a világunkat, sokan kinevettek. Azt mondták, hogy a cirkusznak a szaltókról kell szólnia, nem pedagógiáról. Mára elértük, hogy minden általános iskolás évente legalább egyszer ellátogat a cirkuszba, ahol cirkuszpedagógiai foglalkozásokon vesz részt, találkozik ezekkel az értékekkel, így, mire fiatal felnőtt lesz, már tudni fogja, hogy a virtuális világon túl milyen alternatívát kínál számára a cirkuszművészet.

Fekete Péter próba közben (Fotó/Forrás: Fővárosi Nagycirkusz)

Magyarország az ön elnökségi tagsága révén képviselteti magát az Európai Cirkuszszövetségben. Hogyan jelenik meg a cirkusz jövője a nemzetközi diskurzusban, és hogyan profitálhat ebből a hazai cirkuszművészet?

Megtiszteltetés, hogy Magyarország képviselteti magát az Európai Cirkuszszövetség elnökségében, ahol figyelemmel kísérik a munkánkat, és adnak a szakmai véleményünkre. Az egyik legfontosabb téma, ami rendre előjön, az állatvédelem, amely Európa-szerte egyre égetőbb téma a közönségtől érkező nyomás miatt is. Ebben a kérdésben mi egy olyan alternatív utat kínálunk, amit más országok is igyekeznek ellesni tőlünk. Hiszünk abban, hogy a cirkusz nem az állatok bántalmazásának a helye, hanem olyan közeg, ahol a felelős állattartás alapjait taníthatjuk meg a következő generációknak. Gondoljunk bele, hogy Magyarországon ma több háztartásban tartanak háziállatot, mint ahány gyermek van, sokak számára ők jelentik a családot. Az ember és állat együttélésének tudományos vizsgálata, és ennek széles körben való bemutatása a cirkuszművészet egyik új terepe lehet. Ennek érdekében a Fővárosi Nagycirkusz etológust alkalmaz, és minden előadás után tájékoztató programot tartunk a gyerekeknek arról, hogyan kell megfelelően bánni a háziállatokkal. Az állatvédelem így egyszerre válik tudományos és ismeretterjesztő témává a cirkuszban. Ezen kívül

Szinte minden artista-produkció hordoz olyan értékeket, amelyek a mindennapi életünk számára is fontos üzenettel bírnak: az egymásra figyelés, a pontosság, a bizalom és a kitartás mind olyan alapelvek, amelyek a cirkusz világában különösen hangsúlyosak. A Fővárosi Nagycirkusz az elmúlt években bebizonyította, hogy a műfaj alkalmas mélyebb gondolatok közvetítésére is. A cirkusz egyre szorosabb kapcsolatot épít ki más művészeti ágakkal: beépítik koncertekbe, színházi előadásokba vagy akár balett produkcióba is. Ez is azt mutatja, hogy a cirkusz nem csupán a szórakoztatásra szolgál, hanem komoly esztétikai értéket képviselhet. Míg régen a cirkusz elsődleges célja az ámulat kiváltása volt, ma a Fővárosi Nagycirkuszban minden egyes produkciónál arra törekszünk, hogy közvetítsen valamilyen üzenetet. A nézők nem csupán elcsodálkoznak, hanem el is gondolkodnak azon, amit látnak. Például amikor egy zsonglőr hatodszorra is újrapróbálkozik, és fölveszi a földre esett labdát, vagy egy artista újra és újra nekifut egy mutatványnak, ezzel közvetíti az üzenetet: ne add fel! Álmaid megvalósítása a te kezedben van! Ezek az élmények erőt adhatnak a mindennapokban is.

A cirkusz meghatározó eleme a nemzetköziség, gondoljunk csak a fellépők között nagy számban található külföldi artistára. Miért ennyire fontos ez a fajta kulturális hídépítés?

A cirkuszművészet egyik alapvető sajátossága, hogy utazó műfaj. Míg egy színész, zenész vagy balett-táncos hétről hétre ugyanazt a közönséget tudja egy-egy újabb műsorszámmal elkápráztatni, addig egy artistának folyamatosan új közönséget kell keresnie a műsorszámához, hiszen senki nem akarja egymás után többször megnézni ugyanazt a légtornász számot vagy kötéltáncos mutatványt. Ezért

Emiatt a cirkuszban dolgozók gyakran teljesen eltérő háttérrel rendelkeznek: különböző vallási és kulturális környezetből érkeznek, a manézsban mégis egymásra vannak utalva. Az artisták a másik kezébe helyezik az életüket, figyelmen kívül hagyva a világnézeti különbségeket. Ez a feltétel nélküli elfogadás egy olyan erős társadalmi üzenetet hordoz, amely példaértékű lehet. Gyakran mondom, hogy a cirkuszi porond 13 méteres köre olyan, mint egy „földre fektetett glória”, amely kiszakít a mindennapokból, és egy olyan világot teremt, ahol a közös munka, az egymás iránti bizalom és elfogadás uralkodik. Ha megértjük a cirkuszban zajló folyamatokat, akkor azok képesek lehetnek megváltoztatni a világról alkotott képünket.

Mi a helyzet az utánpótlással?

Magyarországon a Baross Imre Artistaképző egy komoly tradícióval bíró, rendkívül sikeres intézmény, amely általános és középiskolai szinten oktatja a cirkuszművészetet. Két éve már főiskolai képzést, BA és MA diplomát is kínálunk, amivel megalapoztuk a hosszú távú utánpótlásképzést a cirkuszi pedagógusnevelésben is. Most már egy torna- vagy tánctanár – érkezzen akár Szombathelyről, Békéscsabáról vagy Gyuláról –, ha kellő nyitottságot mutat a cirkuszművészet iránt, el tudja sajátítani a megfelelő ismereteket ezen a területen. Ugyanígy egy világlátott artistaművész, aki gyakorlatban megtanulta a cirkuszművészet minden csínját-bínját, itt megszerezheti mellé azokat a pedagógiai ismereteket, amivel aztán a legszakszerűbben tudja átadni a tudását a következő generációknak. Jelentkező pedig akad bőven.

Fekete Péter és Varga László a Csillagok – Égbeli tűk című előadás próbáján (Fotó/Forrás: Fővárosi Nagycirkusz)

Általában kiből lesz profi artista?

Az artistává válásnak három útja van. Az első, ha valaki beleszületik egy artista családba. Utazó cirkuszban felnőve természetes része lesz az életnek az előadások világa, hiszen nap mint nap látja a szüleit gyakorolni vagy sátrat állítani. Gyakran előfordul, hogy egy tízéves gyerek már önálló fellépőként áll a közönség elé. A második út az artistaképző iskolán keresztül vezet. Ha egy tehetséges, mozgékony, magabiztos gyereket a tanárai vagy a szülei erre az útra terelnek, bekerülhet a tanrendszerbe, ahol professzionális képzést kaphat. A harmadik út pedig a sport felől érkezők számára nyitott. Élsportolók, miután felhagytak a versenyzéssel, vagy hosszú éveken át edzőterembe járó fiatalok a már megszerzett tudásukat és készségeiket könnyen átültethetik a cirkuszművészetbe, és kemény munkával sikeres artistává válhatnak. Egy éve elindítottuk azt a hálózati rendszerünket, amely feltérképezte, hogy több mint 200 olyan kisközösség és klub működik Magyarországon, ahol a tagok légtornában, zsonglőrködésben, egykerekű biciklin egyensúlyozásban vagy karikán lógásban lelkik kedvüket. Ezekben a közösségekben

Mi jellemzi a magyar artistákat? Van olyan sajátos jegy a hozzáállásukban vagy a technikájukban, esetleg a leginkább hozzánk köthető műsorokban, amiről számon tartanak minket?

A cirkuszi zsánereket nagyban befolyásolja az aktuális divat és a piaci igények. Ha például megjelenik a színen egy tehetséges kínai rúd tanár, akkor hamarosan 8-10-15 olyan fiatal is kikerülhet a kezei alól, akik ezen a területen kiemelkedőek lesznek. Korábban az ugrócsoportok nagyon erős magyar számnak számítottak, később az emelőszámokban is jelentős sikereket értünk el, de az állatos produkcióknak is nagy hagyománya van Magyarországon. Ha a mentalitás felől közelítjük meg a kérdést, ránk, magyarokra jellemző, hogy nyitottak vagyunk más kultúrák megismerésére és befogadására, miközben a saját hagyományaikra is büszkék vagyunk, és azt magabiztosan képviseljük a világban. Éppen ezért bármely társulat pozitívan fogadja a magyar művészeket, akiket mindenhol alkalmazkodó, tisztelettudó és könnyen beilleszkedő csapattagokként tartanak számon.

Az elmúlt időszak bemutatói között sokféle megközelítéssel találkozhattunk a távoli kultúrák bemutatásától irodalmi adaptációkig, a legújabb, tavaszi bemutató középpontjában pedig a digitális forradalom áll. Mi alapján választanak témát?

Ha a Fővárosi Nagycirkusz Európa vezető intézménye akar lenni, akkor nem mehet az út közepén. Mi szélesen megyünk!

Meg kell találjuk, hol vannak akadályok, illetve merre nyílnak új lehetőségek. A fejlődéshez kísérletezni kell – ezért feszegetjük a cirkuszművészet határait, például irodalmi művek feldolgozásával vagy más kultúrák bemutatásával. Ebbe a törekvésbe illik bele Kristóf Krisztián ötlete is, amely a mesterséges intelligenciával kapcsolatos dilemmáinkat jeleníti meg a cirkusz nyelvén. Mit kezdjünk a mesterséges intelligenciával? Élvezzük? Féljünk tőle? Harcoljunk ellene vagy építsük be az életünkbe? Rengeteg kérdés felmerül manapság, a válaszokat viszont a nézőknek kell megfogalmazniuk, nekünk az a célunk, hogy párbeszédet kezdeményezzünk. A cirkuszművészet lényege, hogy reflektáljon a világ változásaira, márpedig ma az egyik legaktuálisabb kérdés az, hogyan viszonyuljunk a technológiai fejlődéshez. A lényeg, hogy merjünk beszélni róla – hiszen már azzal is előrébb vagyunk.

A Fővárosi Nagycirkusz épülete (Fotó/Forrás: Pusztai Dániel / Wikipédia)

A cirkusz hagyományokra épül, generációkon át öröklődő értékeket képvisel, miközben a világ folyamatosan és gyorsan változik. Mennyire látja a cirkuszművészet – és konkrétan a Fővárosi Nagycirkusz – felelősségét abban, hogy ezek az értékek ne vesszenek el? Szükség van tudatos erőfeszítésekre ennek érdekében?

Semmiféle innováció nem létezhet a múlt ismerete és a tradíciók megőrzése, ápolása nélkül. Ahogy egy futurisztikus jelmez sem alkotható meg anélkül, hogy a készítője ne lenne tisztában a történelmi előzményekkel, csak a múlt ismeretére építve lehet újat létrehozni. Ugyanez igaz a cirkuszművészetre is: csak akkor tudunk bármiféle megújulást elérni, ha tisztában vagyunk a gyökereinkkel. Az állatvédelem területén például akkor tudjuk újraértelmezni az ember–állat viszonyt, ha megnézzük, milyen volt ez a kapcsolat 30, 50 vagy akár 100 évvel ezelőtt.

ehhez pedig elengedhetetlen az olyan tudományos intézmények felállítása, mint amilyen a cirkuszművészeti múzeum is, ahol olyan szakemberek dolgoznak, akik rendszerezni tudják ezt a tudást. Ők azok, akik segítenek eligazodni abban, hogy a múlt milyen értékeire kell építenünk a jövőt. Mióta a Fővárosi Nagycirkusz és a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ rendelkezik tudományos tárral, minden felmerülő kérdéshez rendelni tudunk egy olyan biztos tájékozódási pontot, amely alapján vizsgálódni tudunk. Visszanyúlhatunk a forrásokhoz, kutathatunk a gyűjteményekben, és ezekre építve alakíthatunk ki új tudományos nézeteket. Ezzel nemcsak a tradícióinkat őrizhetjük meg, hanem egy erős, hiteles tudásközponttá is válhatunk.

Az újradefiniálás során rendszeresen szó esik egy új, korszerű cirkuszépület szükségességéről is. Ennek ma mik a realitásai?

A jelenlegi gazdasági és háborús helyzetben nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy gyorsan megvalósulhasson egy új cirkuszközpont felépítése. Nekünk most elsősorban a tartalomra kell koncentrálnunk. Bízom benne, és hiszem is, hogy az ország idővel olyan gazdasági helyzetbe kerülhet, amely lehetővé teszi, hogy az álmaink megvalósuljanak, és létrehozhassunk egy korszerű infrastruktúrával rendelkező új épületet, akár a régi helyén, akár új helyszínen. De most nem azon kell keseregnünk, ami nincs, hanem a jelenlegi épületet kell a lehető legjobban karbantartanunk és működtetnünk. A legfontosabb feladatunk a tartalom fejlesztése, hogy amikor eljön az idő egy új cirkuszépület létrehozására, világszínvonalú előadásokkal tölthessük meg. Most a belbecs, aztán a külcsín!

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Fekete Péter (fotó/forrás: Fővárosi Nagycirkusz)