Felkérte a feladatra Miranda Dafoe-t, akit meglehetősen sokkolt az ötlet, végül azonban elvállalta a szerepet.
„Clara végülis az egészet csak álmodja a csatától a Cukorországig. Szóval miért ne álmodhatna egy lány arról, hogy egy nő védi meg őt a patkányoktól, és kíséri el az útján?”
– fogalmazott. A művészeti vezető ezzel a paradigmaváltással a társadalmi szemléletváltozásra is szeretett volna reagálni. A darabot ugyanakkor két szereposztásban játsszák, így a közönség akár össze is vetheti a női és férfi Diótörőt. A női karakterhez persze néhány módosítást is végre kellett hajtani az eredeti librettóhoz képest, különösen a jelmezben és a koreográfiában. „Mivel a férfi ugrásokra a zenében hosszabb idő van hagyva, ezért Karennel kitaláltunk olyan ugrásokat és forgásokat, amikkel ki lehet tölteni ezt az időt, és amelyek mindeközben kellően szuggesztívek, mégis nőiesek” – mondta Dafoe.
A cselekményben egészen a csatajelenet végéig nem derül ki a nézők számára, hogy itt egy női diótörőt látnak. Akkor azonban leveszi a Diótörő maszkot, és felfedi hosszú haját. Azonban nem akartak azonos neműek szerelméről beszélni az előadásban, ezért
a női Diótörő és Clara partnertáncát kivették a koreográfiából, és kettejük kapcsolatát egyfajta nővérségre cserélték, amelyben Diótörő Clara példaképe.
A szokatlan Diótörővel nemcsak a genderkérdésre, de a jelenlegi politikai helyzetre is reagál a társulat. „Tavaly tavasszal volt egy hatalmas tornádó és lövöldözés Oregon Államban. Ezért A diótörő csatajelenetében a fegyvereket piros-fehér sétapálca-nyalókára cseréltük. Nemcsak a feminista mozgalmat követjük, de próbálunk azzal a traumával is foglalkozni, amin keresztülment ez a közösség” – fogalmazott.
(forrás: dancemagazin.com, Fejléckép: Margot Aknin, Courtesy Dayton Ballet)