Honnan jött a színház iránti szeretet?

Gyerekkoromban, mint ahogy sokan mások, én is nagyon sok szavalóversenyen részt vettem. De igazán a középiskolában szerettem bele a színházba. Volt egy színjátszókörünk, ahol olyan musicaleket adtunk elő, mint a Rómeó és Júlia vagy a Hair. Óriási sikerünk volt, előfordult, hogy többször elő kellett adnunk egy-egy darabot, olyan nagy volt az érdeklődés. Ez adott kedvet és löketet ahhoz, hogy színházzal akarjak foglalkozni. A tanárnőm lánya a Shakespeare-be járt Pestre, ő javasolta, hogy jelentkezzem oda.

A Színművészetire sosem jelentkeztél? Nem volt ehhez ambíciód vagy bátorságod?

Az akadémiai társaim közül többen megpróbálták a Színműt, én valahogy nem akartam.   Felmerült, hogy menjek Kaposvárra, de arról meg lebeszéltek. Én szerettem a Shakespeare-t, három év alatt nyolc tanárral dolgozhattunk együtt, rengeteget tanultam. Azt gondoltam, ez épp elég.

Tehát elindult a művészi pályád. Hogy jött képbe a színházi háttér szakma?

A Dumaszínháznak volt anno egy gyerek szekciója. Egy nyári előadásukba kértek fel műszaki vezetőnek. Hajnalban keltem, felpakoltuk a színpadot, mikroportoztam a színészeket, egyedül csináltam a hang-fényt, lejátszottuk az előadást, aztán lebontottunk. Tetszett ez a típusú feladat.

Mindig is fontosnak tartottam, hogy a háttérszakma megkapja a kellő tiszteletet, hiszen egy produkció csakis együtt, közös munkával jöhet létre.

Szarvas Balázs az Országjáró Mátyás király című előadásban (Fotó/Forrás: Újszínház)

Ha most megkérdeznének, mit mondanál, inkább színész vagy asszisztens vagy?

Színházi embernek mondom magam. Imádok színpadon lenni és játszani. Pedig két éve azt éreztem, hogy talán még nem jött el az én időm, és kezdtem feladni az egészet. Ekkor kerestek meg az Újszínháztól, hogy vállalnám-e a rendezőasszisztensi pozíciót. Jól jött a stabilitás, a biztonság, és mellette megmaradhatott a színpad is, és nemcsak az Újszínházban, hanem egy utazótársulattal, a komáromi Magyarock Dalszínházzal is rendszeresen fellépek.

Több előadásban játszol, és közben az asszisztensük is vagy. Hogyan lehet ezt a két dolgot párhuzamosan csinálni? 

Próbálok harmadik szemet növeszteni. (nevet) Nem egyszerű, de az ügyelő kollégák és az előző asszisztens, Szelőczey Dóra, aki koreográfusként gyakran jelen van a beugrópróbákon, sokat segítenek, jelzik, ha történik valami a színpadon vagy a takarásban, amit nem veszek észre. Eleinte fura volt, kértem is, hogy ne olyan darabban legyek asszisztens, amiben játszom is, ugyanakkor azokban a nagyszabású produkciókban, ahol kórustagként szerepelek, és részt vettem a teljes próbafolyamat alatt, teljesen jogos az az elvárás, hogy én álljak be asszisztensnek.  

Hogy látod, mitől jó egy rendezőasszisztens?  

Pontosan ismernie kell az egyes tárak munkáját, a műszaki személyzet tudását, képességét, tisztában kell lennie azzal, hogy ahhoz, hogy ők jól végezzék a feladatukat, milyen információra van szükségük a rendezőtől. Fontos a párbeszéd, az egyeztetés. Mi itt jól tudunk együtt dolgozni, nagyon összecsiszolódtunk már. Ha egy-egy új ember érkezik, mindig megemlíti, milyen jó nálunk a légkör. Természetesen kezelni kell tudni a konfliktushelyzeteket, amik egy próbafolyamat során óhatatlanul előfordulnak.

A színészekkel és a rendezőkkel is mindig szót értek.

Szarvas Balázs Az élet kapuja című előadásban (Fotó/Forrás: Újszínház)

A színészkollégák mennyire fogadják el azt, ha rendezőasszisztensként mondjuk számon kérsz rajtuk valamit?

Szeretnek és elfogadnak a kollégák, megértik, ha rájuk szólok valamiért, amikor hibáznak. Mondjuk, azon még saját magamnak kell dolgoznom, hogyan váltok át színészből asszisztenssé, hiszen akkor a prioritás változik. Szerencsére értik és jól kezelik, hogy most Balázs nem színész, hanem asszisztens, és akkor így figyelnek rám. Ez nagyon boldoggá tesz. Hálás vagyok, hogy itt lehetek asszisztens.

Rendezőasszisztensként mi a kedvenc előadásod?

Talán Wass Albert Elvásik a veres csillag című darabja, mert az volt az első igazán nagy produkcióm.

Abban játszol is!

Igen. Egy kis székely faluban játszódik a történet a II. világháborút követő években. Van három alak, akik azonnal a megalakuló párt hangadói lesznek. Az én figurám, Plundrás egy cigány ember, nem rossz, de nem is jó. A darab során aztán elég komoly jellemfejlődésen megy keresztül, van egy kulcsjelenet, amikor kiderül róla, hogy mégis csak jó ember. Ennek örömére halálra is verik szegényt...

A darab erdélyi íze mennyire érezhető az előadásban?

Jánosi Dávid a főszereplő, elejétől végéig szinte egy nagy monológ az egész mű. Dávid sokat dolgozott azon, hogy az erdélyi emberek bölcsessége és nyugalma kellően megjelenjen a játékában. De többen vannak a társulatban, akik Erdélyből származnak, ők segítettek abban, hogyan kell ezt átérezni és megélni. Ez a darab amellett, hogy korrajz az akkori társadalomról,

A rendező, Kiss József fantasztikus előadást hozott létre. Hátul egyetlen díszletfal áll, és előtte egy nagy üres tér. Szinte semmi nincs benne, csak néhány virág szétszórva a földön, mégis olyan érzés, mintha ott lennél a havasokon.

Szarvas Balázs az Elvásik a veres csillag című előadásban (Fotó/Forrás: Újszínház)

Márciusban mutattátok be A hóhér kötele című Petőfi-színművet Szarka Gyula zenéjével, Pataki András rendezésében. A színlapon az a műfaji megjelölés szerepel, hogy zenés thriller. Ez pontosan mit jelent?

Már maga a Petőfi-regény is egy sötét hangvételű, drámai történet, egy thriller-szerű bosszúdráma. A színdarabról pedig azt mondhatjuk, hogy egy romantikus krimimusical. Szarka Gyula fantasztikusan érzett rá a dologra, és olyan atmoszférát teremt a zenével, hogy az embernek időnként tényleg borsódzik a háta. Legalább 3-4 olyan szám van, ami igazi nagy kedvencem. Vizuálisan is nagyon erős az előadás, egyszerre két projektorral dolgozunk, hátulról és szemből is van vetítés. Így aztán hihetetlen dolgok születhetnek meg. Az egésznek van egy jó kis füstös, szürke, nyomasztó hangulata. A történet szerint van két jóbarát, az egyik egy gazdag ficsúr, a másik egy egyszerű srác, és mindketten ugyanabba a gyönyörű lányba szeretnek bele. Végül a gazdag fiú szerzi meg őt, a tiszta szívű, egyszerű gyerek pedig bosszút esküszik, és generációkon keresztül zajlik a harc. Az előadás a pozitív hős szemszögéből mutatja az eseményeket, a negatív karakter egy-egy jelenetben tűnik fel, ezek pedig mind zeneileg, mind látványban nagyon hatásosak. Én egyébként kórustagként vagyok benne jelen.

Mi a feladatotok?

Sok apró jelenlétünk van, ének is akad szép számmal és rengeteg tánc. Még a díszítések is meg lettek koreografálva.

Nagyon klassz munka volt. Régen is volt hasonló nagyobb, kórusos előadásunk, és most ebben egy szuper csapat jött össze, mindenki imádja és szereti az előadást. Még külön messenger csoportunk is van, ami egyfolytában pörög. (nevet) Az éneklésre különben a Shakespeare Színművészeti Akadémián feküdtem rá, még az X-faktorba is jelentkeztem 2012-ben. Ötezerből az ötven legjobb közé jutottam be.

Szarvas Balázs A hóhér kötele című előadásban (Fotó/Forrás: Újszínház)

És hogy vagy mostanság?

Boldog és elégedett vagyok. Megnyugtató, hogy végre van valami stabilitás az életemben. A kollégák megerősítettek abban, hogy jól végzem a munkám. Örülök, hogy színházzal foglalkozhatom, nem számít, hogy a színpadon állok vagy a takarásban, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Nemrég beugrottam Incze József helyére a Sári bíróban. Hihetetlen élmény volt. Négy jelenet, három monológ, rengeteg szöveg. Fantasztikus volt. Nagyon jó bejönni ide, mindennap ebben létezni. Amikor pedig nem itt vagyok, akkor a komáromi csapattal dolgozom.

Mi van még hátra az évadból, és hogyan töltöd majd a nyarat?

Új darabunk az idei évadban már nem lesz az Újszínházban. A Magyarock Dalszínházzal húsvétkor lesz egy Quo vadis bemutatónk, és nyáron egy Macskafogó-premier. Egész nyáron játszunk majd, nagyon sok előadásunk van repertoáron a Made in Hungáriától a Padláson át az Egri csillagokig és a Valahol Európában-ig.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Szarvas Balázs (fotó/forrás: Újszínház)