Színház

„Maradjunk nyitottak” – interjú Gemza Péterrel az Országos Színházi Találkozó kapcsán

2023.06.26. 11:40
Ajánlom
A 10. Színházi Olimpia keretei között rendezték meg május 15. és június 16. között az Országos Színházi Találkozót, amelynek idén a debreceni Csokonai Színház adott otthont. A szemlén a magyarországi nemzeti és kiemelt státuszú színházak mutatkozhattak be, méghozzá azzal az előadással, amely szerintük leginkább reprezentálja a társulat küldetését, művészi hitvallását. Gemza Péterrel, a debreceni teátrum leköszönő igazgatójával egyebek közt a találkozó legfontosabb tanulságairól, a találkozások fontosságáról, a színházak küldetéséről beszélgettünk, illetve arról, hogyan profitálhat az egész ország, ha sikerül megszilárdítani egy új, vándorló fesztivál alapjait.

Az Országos Színházi Találkozó zárásaként kerekasztal-beszélgetéseket szerveztek a fesztivál tanulságairól. Az egyik beszélgetés címe A POSZT-on túl – egy országos színházi fesztivál felé volt. Ez mintha azt sejtetné, hogy a találkozóval a POSZT után maradt űrt szeretnék valamiféleképpen betölteni.

Az Országos Színházi Találkozó egyik nagy kérdése valóban az, hogy miként lehetne újraindítani ezt a fesztivált abban a színházi közegben, ami ma Magyarországon kialakult. Az idei, rendhagyó találkozó ideje alatt arra kerestük a választ, milyen új tematika és szempontrendszer mentén lehetne ezt megszervezni. A szakmán belül a kapcsolatok erodálódtak, amit igazi fizikai találkozások tudnak lassan helyrehozni. Szükség van egy szakmai találkozási pontra, csak ez tud előremozdítani minket, máskülönben mindenki csak a saját kis világában fog működni. Ehhez azonban meg kell határozni azokat az alapelveket, amelyeket mindenki elfogad, hogy az egész szakma egységesen részt is akarjon venni a fesztiválon. Csak így tudunk közösen gondolkodni, erre építettem fel a most zárult beszélgetéssorozatot. 

A beszélgetések alapján kezdenek már kikristályosodni, mik lehetnének ezek az alapelvek?

Úgy érzem, sikerült közelíteni az álláspontokat, amelyeket majd szeretnénk egy közös, összefoglaló írott anyagban is megfogalmazni. Egyetértettünk abban, hogy vidéken kell folytatódjon, mert itt is szükség van egy ilyen fesztiválra. Ahogy abban sem volt vita, hogy az állami szerepvállalásnak viszonylag jelentősnek kell lennie, persze úgy, hogy az adott városnak is hozzá kell tennie a részét.

Az egyik legfontosabb alapelv pedig az, hogy maradjunk nyitottak, és hagyjuk, hogy az a színház, amelyik vállalja a találkozó megrendezését, maga döntsön a válogatás szakmai szempontjairól.

Ez szerintem kulcsfontosságú! Mi idén úgy hirdettük meg a fesztivált, hogy minden igazgatót arra kértünk, delegálja azt az előadást, amely szerinte a leginkább magában foglalja színháza küldetését. Ez azért fontos, mert ezzel nem csupán a szakma és a közönség, hanem egyúttal a saját társulatunk felé is kommunikálhatunk valamit.

Az ön választása miért épp a Fináléra esett?

Azért, mert egy kortárs magyar dráma, amit fiatal alkotók hoztak létre. Ráadásul égetően aktuális és fontos társadalmi problémákkal foglalkozik, például az oktatás és a média által generált nyilvánosság beteges hatásaival. Ez az előadás lefedi azt, amit saját missziónkként megfogalmaztunk.

gemza2-1-768x432-153710.jpg

Gemza Péter (Fotó/Forrás: Máthé András / Csokonai Színház)

Az ön elképzelésében a színháznak valamiféle társadalomformáló erőnek kell lennie?

Ez egy rettentő fontos feladat, persze. Viszont ezekkel a definíciókkal általában az a gond, hogy túlságosan leszűkítjük velük a dolgokat. Ha azt mondom, kizárólag a társadalmi ügyekkel kell foglalkozni, akkor azzal azt is kijelentem, hogy például a szórakoztatás mehet a kukába. Pedig az is lehet egy színház missziója. Ebben a sokszínűségben van az erőnk. A Csokonai például egy vidéki, nemzeti státusszal rendelkező színház, bizonyos kritériumoknak meg kell felelnünk. A régióban közel s távol ez az egyetlen színház, nem mondhatjuk azt a nézőinknek, hogy ha például operettet akar látni, utazzon el Budapestre. Nyilván, a teljes palettát nem tudjuk lefedni, de az sem megoldás, ha befogjuk a fülünket, és bezárjuk a szemünket.

Az Országos Színházi Találkozónak van egy olyan funkciója is, hogy ellensúlyozza azt, hogy kulturális értelemben is meglehetősen Budapest-központú az ország?

Ez kétségkívül benne van. Azzal, ha minden évben más város rendezné meg a találkozót, mindig máshova kerülhetne a fókusz is. Ráadásul egyfajta kihívás elé állítanánk az adott települést, hiszen fogadnia kell a teljes színházi szcénát.

Hogyan profitálhat mindebből az adott város?

Rengeteg hozott értéke van, ha egy város – és a hozzá tartozó régió – végig tudja nézni az ország teljes színházi palettáját. Ha másért nem, azért is, mert utána jobban tudják értékelni a saját társulatukat is. De nézzük más szempontból: egy Kassa méretű városnál az éves fesztiválhozadék nagyságrendileg egymillió euró. A magyarországi adatokról még nem tudok nyilatkozni, de arról meg vagyok győződve, hogy ha ezek a fesztiválok a helyükre kerülnek, nagy hozzáadott értéket képviselnek nemcsak kulturális, hanem gazdasági értelemben is.

Egy ilyen fesztivál képes arra, hogy katalizátora legyen az adott város hosszú távú fejlődésének is.

Jelen esetben pedig egy országos rendezvényben gondolkodunk, ami folyamatosan vándorol – ez mégiscsak fontos közösségépítő, identitásképző erővel bír. 

Érkeztek önhöz visszajelzések már a nézői oldalról?

A legfontosabb visszajelzés, hogy az előadások csaknem kilencven százaléka teltházzal ment le. Érződik az embereken, hogy igényük van erre. Pedig ez már nem a színházi főszezon, itt a jó idő, és elindultak a szabadtéri előadások is. Ilyen szempontból különleges, hogy húsz vendégelőadást láthatott a debreceni közönség egy hónap alatt.

354052053_252542917398250_533211406167377746_n-113812.jpg

Gemza Péter, Radnai Márk és Marosi Bence az Országos Színházi Találkozó kerekasztal-beszélgetésén (Fotó/Forrás: Csokonai Színház)

A társulatok közti együttműködést hangsúlyozza, de a kisördög ilyenkor mindig megszólal bennem: önök nem riválisai is egymásnak? Hiszen a társulatok mégiscsak versenyeznek a nézők figyelméért.

Nem gondolom, hogy konkurenciái volnánk egymásnak, főleg itt vidéken nem. A mobilitás még itt, Debrecen, Miskolc és Nyíregyháza között is nagyon kicsi, pedig ez egy olyan régió, ahol könnyebben mozoghatnak a nézők. Persze, az Országos Színházi Találkozó hagyományosan egy verseny, ahol mindenki arra törekszik, hogy az előadásával nyerjen valamit. Úgy érzékeltem, hogy volt egyfajta felfokozott várakozás azzal kapcsolatban, melyik társulat tud előtérbe kerülni, kinek a legjobb a rendezése, hol voltak a leginnovatívabb megoldások.

A zsűrizés szempontjairól esett szó a kerekasztal-beszélgetéseken?

A zsűri összetételéről természetesen beszéltünk. A tagok közt mindenképp kell legyenek például díszlet- és jelmeztervezők, vagyis olyan szakemberek, akik nem feltétlenül a rendezést figyelik, hanem másfajta tekintettel is értékelni tudják az előadásokat. Fontos, hogy minél jobban lefedjük itt is a teljes szakmát.

Voltak olyan dolgok, amiket át akartak venni a POSZT működéséből? Esetleg fordítva: épphogy elkerülni bizonyos hibákat?

Jelenleg még egy átmeneti stádiumban vagyunk, a múlt és a jövő között. Ezek az alapelvek, amikről eddig szó volt, olyan elemek, amiket át kellene vennünk. A zsűri összetétele például nagyon jól működött a POSZT-nál. De annak is óriási a jelentősége, hogy milyen időintervallumban történik a találkozó. Meg kellene tartani, hogy márciustól márciusig zajlik a válogatás, a fesztivál pedig júniusban van, mert ez jól alkalmazkodik a színházak működéséhez. 

gemza_asboth-160359.jpg

Asbóth Anikó, a Vojtina Bábszínház és Gemza Péter a Csokonai Nemzeti Színház igazgatója (Fotó/Forrás: Csokonai Nemzeti Színház közösségi oldala)

Szintén Debrecen adott otthont a Nemzetközi Amatőr-színházi Fesztiválnak. Miért álltak be a program mögé?

Én már 2015-ben leírtam, hogy szükség volna egy olyan programra, amely a régióban lévő amatőr színházaknak kínál fel egy workshoprendszert. Fontos, hogy leüljünk és beszélgessünk velük, tréningeket szervezzünk nekik, menedzsment és kommunikáció témájában is. Ezen az úton szépen lassan el is indultunk, és most a Színházi Olimpián belül merült fel a kérdés, hova kerüljön a fesztivál idén Magyarországon. És mivel Dr. Lakó Zsigmond, a DESZínház vezetője tagja a fesztiválnak, ráadásul elkészült az új színházi épületünk is, evidens volt, hogy Debrecen adjon otthont a rendezvénynek. Fontosnak tartom az amatőr színházi mozgalmat, hiszen az ő munkájuk is közösségszervező és -építő erővel bír. Egyedülálló, amit csinálnak. Minél több ilyen társulatra lenne szükség. Nemzeti színházként feladatunk, hogy segítsük őket, és együttműködjünk velük. Fontos elemei a magyar vidéknek, épp ezért izgalmas, hogy most megmutathattuk, nemcsak Magyarországon létezik ez a mozgalom: Japántól Marokkón keresztül Finnországig mindenhol vannak amatőr társulatok.

A kőszínházak profitálhatnak valamiféleképpen az amatőr társulatok megismeréséből?

Az biztos, hogy nem azért támogatjuk őket, mert abban bízunk, hogy esetleg a közönségüket becsábíthatjuk a saját előadásainkra. Nem üzleti alapon gondolkodunk róluk. Az az igazán érdekes az amatőr társulatokban, hogy óriási elkötelezettség van bennük a színház irányában. Borzasztó nagy energiákat tudnak megmozgatni, és gyönyörű előadásokat hoznak létre.

Egy irtózatosan erős, belső motivációs lendületet tanulhat tőlük a kőszínházi szakma

– valami olyasmit, ami nem veszett ugyan el, de nem árt folyton emlékeztetni magunkat, hogy ez az, amit őrizni, óvni kell.

A játék szeretetére gondol?

Igen. Azt az időt, amit más a munkája mellett pihenésre fordít, ők a színházba fektetik, mert sokkal nagyobb az értéke az ő szemükben, hiszen nagy áldozatot hoznak érte. Az előadásaikat nem az innovatív interpretációk vagy a szuperszofisztikált rendezés tartja életben, hanem a szívük és a lelkesedésük. Azt hiszem, ez a lényeg.

Támogatott tartalom

Fejléckép: Gemza Péter (Fotó/Forrás: Csokonai Színház)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Operát írtak porszívóra – beszélgetés Iván Sárával és Perczel Enikővel

Kortárs operabemutatóval indította az évet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, az Előjáték Lear királyhoz a vidéki teátrum számára készült. A zenei tagozat fiatal tehetsége, az Olaszországban zeneszerzést tanult Iván Sára írta a partitúrát, a librettóért Perczel Enikő dramaturg felelt. A közös munkáról, a mű születéséről és egy különleges porszívóról beszélgettünk velük.
Jazz/World

A sanzonok királynője – a Benczúr Házban látható Nádasy Erika Piaf-estje

Egy halhatatlan legenda, Edith Piaf drámai fordulatokkal teli élettörténete és magukkal ragadó, keserédes érzelmekkel teli dalai elevenednek meg február 25-én a Benczúr Házban. A francia sanzonénekesnőt a darab írója, Nádasy Erika kelti életre.
Könyv

A Bálnában rendezik meg a Könyvfesztivált, Janne Teller lesz a díszvendég

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közzétette, hogy idén mikor rendezik meg a 96. Ünnepi Könyvhetet és a 30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. 
Klasszikus

Lunchtime koncertek indulnak az ELTE Bölcsészettudományi Karán

Az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézetének művészeti instruktor mesterképzési szakos hallgatói 2025 februárjától egyedülálló koncertsorozatot indítanak: zeneművészeti egyetemek hallgatói kapnak fellépési lehetőséget a Trefort-kertben.
Klasszikus

Dán szerelmi történettel búcsúzik az Erkel Színháztól az Opera

Több mint háromszáz fős előadói apparátus szólaltatja meg a százötven éve született Arnold Schönberg Gurre-dalok című, monumentális oratóriumát február 15-én az Erkel Színházban.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

A szem nem öregszik – először tartottak felnőttbábfesztivált Veszprémben

Árnyjátékkal a mindennapi szorongásokról, szemgolyókkal az evolúcióról mesélni – mostanra talán tudatosodhatott a hazai nézőkben, hogy a báb műfaja nem csak gyerekeknek szól, a hétvégén az I. Veszprémi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál is ezt igazolta. Négy előadáson jártunk. Beszámoló.
Színház interjú

Haumann Máté: „Hamlet szerepe három embert igényel egyszerre”

Február 7-én mutatta be a Magyar Színház Shakespeare örök klasszikusát, a Hamletet, Eperjes Károly rendezésében. A címszerepet Haumann Máté alakítja, aki szerint az előadás összekovácsolta a társulatot. Erről is beszélt nekünk. Villáminterjú.
Színház magazin

„Apu, azt hadd kérdezzem meg…” – Léner Péter és Léner András a Mester és Tanítványa podcastban

Apa és fia beszélgetésével folytatódik a Magyar Színházrendezői Testület frissen indított podcast-sorozata, amely a Fidelio online felületein jelentkezik kéthetente. A második részben Léner Péter színházi rendezőt kérdezi fia, Léner András színházi rendező, a Magyar Színházrendezői Testület alelnöke.
Színház interjú

Hajdu Steve: „Egy színésznek a saját halálát is könnyebb lesz feldolgozni”

Két nap alatt fogytak el a jegyek a Centiről centire márciusi előadásaira is, nézői várólista van a produkcióra a Rózsavölgyi Szalonban. A darabot Őze Áron rendezte, és játszik is benne Marjai Virág, Dobó Kata, valamint Hajdu Steve mellett, aki szerint Magyarországon is kezd hobbivá válni a színészet. De nem csak erről kérdezte őt a Fidelio.
Színház interjú

Bátyai Éva: „Megtanultam szeretni a nehézségeket”

Bátyai Éva pályája során számos zenés előadásban szerepelt, de thrillerben ez idáig még nem játszott. Az Újszínház színésznőjével új bemutatója, A hóhér kötele kapcsán a készülő krimi-musicalről, a leghálásabb közönségről, az összetartó társulat erejéről, valamint arról is beszélgettünk, mi mindenre tanítja őt a futás.