Színház

„Itt most a szó jó értelmében szemérmetlennek kell lennünk” – beszélgetés Dobó Katával és Marjai Virággal

2024.11.28. 11:35
Ajánlom
A kényszerevő, karakán humorú, negyvenes Maureen (Marjai Virág) elhúzódó szingliévek után ad egy utolsó esélyt a romantikának. Az állandóan szépészeti kezelésekre járó nővére, Sheila (Dobó Kata) és férje, a sikeres ügyvéd Kyle (Őze Áron) unszolására bevállal egy vakrandit az esetlen, de jólelkű Joe-val (Hajdu Steve). John Lonoff Centiről centire című darabjában apránként derül ki, hogy a felszín alatt senki és semmi sem tökéletes. A mű sikert aratott New Yorkban, a magyarországi közönség először a Rózsavölgyi Szalon előadásában láthatja. A december 12-én debütáló produkció két szereplőjét, Marjai Virágot és Dobó Katát kérdeztük.

Hogyan találkoztatok először?

Marjai Virág: Én úgy emlékszem, hogy egyszer, nagyon régen, összefutottunk egy közös ismerősünk által, de csak bemutatkoztunk. Egy mondatot se beszéltünk.

Dobó Kata: Aztán teltek-múltak az évek, és ugyanabba az RTL-sorozatba kerültünk, a Pokoli rokonokba. Szinte közvetlenül utána jött ez a rózsavölgyis produkció.

A sorozatbeli karaktereitek milyen viszonyban állnak?

DK: Két főszereplő, akiket nem várt fordulatok egymás mellé sodornak, és ezzel mindkettejüknek alkalmazkodniuk kell számukra teljesen új élethelyzetekhez. Kisebb-nagyobb sikerrel veszik az akadályokat. A karakterem, Enikő, nem könnyíti meg a megváltozott körülményeibe belecsöppent emberek életét. De többet nem mondhatunk erről, leforgattuk, valamikor jövőre lesz a premierje, a pontos dátumát nem tudom.

A Rózsavölgyi Szalon előadásában is nagyon különböző karaktereket hoztok. Maureen és Sheila testvérek, de látszólag egymás ellentétei. Mennyire tudtok azonosulni a szerepeitekkel?

MV: Amikor elolvastam a szöveget, tudtam, hogy ez nekem való. Több szempontból ismerős a karakter,

én egészen sokat tudok arról az útról, amelyiken Maureen végigmegy.

Bennem is örökös megfelelési kényszer dolgozott, a színpadon töltött első éveimben azzal foglalkoztam, hogy mindenki szeressen – a rendezőtől az ügyelőn át a kellékesig. Miközben nem tudtam önmagam lenni. A megküzdés ezzel iszonyú nagy melómba került, nemcsak emberként, színészként is. Már tíz éve a pályán voltam, mire ezt a szorongást sikerült elengednem. Marueennal hasonlítunk abban, hogy az én utamnak is volt egy olyan szakasza, amikor kimaradtam a saját életemből.

És mint Maureennak, úgy neked is volt valami hasonló karakán burkod?

MV: Ó, hogyne, persze! Ezzel is tudok azonosulni. Az emberre idővel rákerülnek ilyen – nevezzük így – tüskék, amelyek nem is feltétlenül szúrósak, és támadásra szolgálnak, hanem ezzel védekezünk a bántás és a fájdalmak ellen.

Könnyű az erő mögé elbújni magunk vállalása helyett.

MOL_4974copy_resize_modi-103034.jpg

Marjai Virág (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)

Míg Maureen nem sokat törődik a külsejével, testvére, Sheila esztétika-lázban ég, szépészeti beavatkozásoknak veti alá magát, mert úgy érzi, férje akkor fogja őt szeretni. Mennyire komfortos ez a szerep?

DK: Már az első próbán mondtam: Sheila megformálásához az életemnek egy olyan időszakához kell majd visszanyúlnom, amikor még én is azt gondoltam, hogy a külsőségek a legfontosabbak. Amikor még azt hittem, mindenkinek meg kell felelnem ahhoz, hogy elfogadjanak. Mostanra ezt teljesen meghaladtam. A szerephez vissza kell mennem abba a Katába, aki már nem vagyok.

Vígjátékról beszélünk, de a Centiről centire című darabnak van mélysége: groteszk képet fest például a jelenkori szépségkultuszról.

DK: Igen, és emiatt is nagyon aktuális. Szerintem nem lehet eleget beszélni arról, hogy magunkkal rendben lenni egyáltalán nem azon múlik, hogyan nézünk ki.

Attól, hogy felvarratod a ráncaidat, még nem lesz rendben minden.

MV: Szerintem ma gyakorlatilag trendek határozzák meg, mi a szép. Miközben a szépség – relatív. Ráadásul a média által mértékadóvá vált szépség múlandó, hiszen elsősorban a fiatalsághoz kapcsolódik, így egy idő után megugorhatatlan léc. Számomra igenis lehet egy őszhajú, idős asszony is szép, ha – irigylésre méltó – harmónia árad belőle. Azt gondolom, mint Kata: jó esetben az ember egy idő után eljut odáig, hogy felismerje, nem harcolhat azzal, hogy a bőre már nem olyan, mint egy huszonöt évesnek. De a belső világunk szépségéért kortól függetlenül sokat tehetünk.

DK: Mindent, amit kívülről kapunk, el is lehet venni, ez ugyanúgy igaz az anyagi dolgokra, mint a szépségre, kapcsolatainkra, életkorunkra is.

Azért kell magunkat megtámasztani belülről, hogy a veszteségek hatására – hiszen veszteség sok érhet minket – ne „haljunk bele” hetente dolgokba.

Mostanában Eckhart Tollét hallgatok és olvasok, aki azt mondja: aki azt gondolja, a boldogság egyet jelent a problémamentes élettel, az nagyon téved. Ha megpróbálunk inkább hálásak lenni mindazért, ami jó dolog van az életünkben, ezáltal nem a hiányra összpontosítunk, egy sokkal harmonikusabb életbe navigálhatjuk magunkat. Ha az akadályokat tanulási folyamatnak vesszük, ha a „miért történik ez velem?” kérdést lecseréljük a „mit tudok ebből tanulni?”-ra, nagyot léphetünk a tudatosságunk útján. Lehet, hogy nem hangzik a legkellemesebben, de több igazság van benne, mint azt hajszolni, hogy egyetlen feladatunk van, boldognak, szépnek meg tökéletesnek lenni.

MOL_5076copy_resize-103035.jpg

Dobó Kata (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)

Mindketten először játszotok a Rózsavölgyiben, ismerős a kis térben való játék?

DK: Meglepett, hogy rám gondoltak, de nagyon jólesett, mert régóta szeretnék itt játszani, jó pár előadást láttam a Szalonban, és eleve nagyon tetszik a nézőhöz közeli színjátszás. Szeretem a kis terek adta intimitást, biztos azért is, mert közelebb áll a filmezéshez. Michael Caine mondta: „A színjátszás a színházhoz való, a viselkedés a filmhez.” Ez az idézet jól kifejezi, mennyivel visszafogottabb játékot igényel a film, hogy ott szinte csak „jelen lenni” kell. És az efféle játékot színpadon csak egy ilyen térben lehet megteremteni.

MV: Pont a rendezővel és az előadásban is játszó Őze Áronnal dolgoztam, a Tartuffe-öt csináltuk Dunaújvárosban, amikor felkértek Marueen szerepére. És hát nagyon boldog voltam, akkor meg még boldogabb lettem, amikor elolvastam a darabot. Én szeretem a nagyszínpadot, de teljesen másféle jelenlétet követel, ott is igyekszik az ember egyes szám első személyű lenni, de amiről Kata beszél, azt tényleg csak az ilyen kis terek tudják kihozni belőlünk.

Itt most a szó jó értelmében szemérmetlennek kell lennünk.

Hogy álltok ehhez a fajta szemérmetlenséghez?

MV: Én személy szerint szeretem. Egyszerűen izgalmas, amikor nem lehet hazudni.

DK: Nekem egy nagy kísérlet. Egy éve próbáltam utoljára színházban, Dunaújvárosban, a Diploma előtt című darabot. Nagy ugrás volt számomra, hogy már nem én vagyok a jó nő, hanem a jó nő anyja, egy alkoholista karakter. Nagyon szerettem. Örültem, amikor Dicső Dániel rendező felkért rá. Előtte úgy éreztem, kevés kihívást tartogat számomra a színház. Valószínűleg azért, mert nem találnak meg olyan darabok és rendezők, amelyektől és akiktől izgalomba jönnék. Őze Áronnal jó volt együtt dolgozni színészként Dunaújvárosban, és biztos vagyok benne, hogy rendezőként is csodálatos élmény lesz.

66ab585b-b8ec-4f9d-b531-8ddd55b9287e-103033.jpg

Dobó Kata és Marjai Virág (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)

Kata, te két filmet is rendeztél, hogy érzed, változott valamit a színpadi munkád, egyáltalán a hozzáállásod attól, hogy megismerted a másik oldalt?

DK: Abszolút. Nagyobb lett a rálátásom az egész filmes és színházi világ működésére. Elvégeztem egy akkreditált coach-képzést is, amit most már egy tréner tanfolyammal követek, ezek mind hozzáadnak az eredeti hivatásomhoz, hogy még inkább fel tudjam fejteni a sorsokat, a karaktereket. Mindezt már be tudom építeni a szerepek megformálásába.

A rendezés által alapvetően a magabiztosságomat nyertem vissza, a színészetben nem létező magabiztosságomat.

Ez valahol szürreális. Rendezőként az első naptól tudtam, én vagyok, aki összetartja a szálakat, akinek a víziói elviszik A-ból B-be a csapatot a siker és a kudarc elviselésének terhével együtt, és ezért nem inoghattam meg. Ugyanakkor színészként állandóan volt bennem bizonytalanság és megfelelési kényszer. Visszatekintve rá kell jönnöm, nem lényegi kérdéseket tettem föl, inkább a szorongás miatt kételkedtem magamban: jól csinálom-e, jó partner vagyok-e? Mostanra lettem bátor ahhoz, hogy feltegyek magamnak olyan kérdéseket, mint hogy érdekel-e még ez a színházasdi, ad-e nekem annyit, hogy érdemes csinálni. Eggyel egészségesebb lett a hozzáállásom.

Számotokra mi lesz ebben az előadásban a legnagyobb kihívás?

DK: Nehéz kérdés, de pont tegnap gondolkoztam azon, hogyan tudnék a messzemenőkig természetesen jelen lenni ebben a térben. Szeretném, ha majd úgy éreznék a nézők, mintha nem is próbáltuk volna a darabot, minden csak most történik meg velünk.

MV: Csatlakozom ehhez. Mivel pici térről van szó, és vígjáték létére érzékeny témáról, fontos, hogy minél önazonosabban jelenjenek meg a figurák. És valóban, ehhez az kell, hogy valami olyan természetessége, könnyedsége legyen a játékunknak, hogy a néző olykor el is felejtse, hogy ez most nem Dobó Kata, hanem Sheila. Valamilyen eggyé olvadást kell megteremtenünk. Bízom benne, hogy sikerülni fog, mert tulajdonképpen minden adott hozzá.

A Centiről centire bemutatóját december 12-én tartják a Rózsavölgyi Szalonban.

További időpontok és jegyvásárlás ide kattintva! »»»

Fejléckép: Dobó Kata és Marjai Virág (fotó/forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)

Csak szeretni akarnak – szívhez szóló történet a Rózsavölgyi Szalonban Őze Áron rendezésében

Kapcsolódó

Csak szeretni akarnak – szívhez szóló történet a Rózsavölgyi Szalonban Őze Áron rendezésében

A visszaszerzett pillanatok szeretni való történetét meséli el a Rózsavölgyi Szalon készülő bemutatója, Jon Lonoff Centiről centire című darabja, amelynek bemutatóját december 12-én tartják.

Rózsavölgyi Szalon

A Rózsavölgyi Szalon a pesti belváros művészeti központja, ahol a hagyomány és az újító szándék teremti meg a színházi és irodalmi műhelymunkát. 2012. április 11-én, a Költészet Napján nyílt meg. Kezdettől leginkább olyan darabokat tűzünk műsorra, amelyek kiemelt értéket képviselnek a magyar és külföldi irodalomban, s amelyeket még nem mutattak be, vagy színpadi változatban nem kerültek még színre Magyarországon. Igyekszünk olyan témákkal foglalkozni, amelyek a mai kor kíváncsi, gondolkodó emberét érdeklik, aki nem elégszik meg azzal, hogy az interneten keresztül szemléli a világot.

A hajdani szalonkultúrának lényege volt – túl a társas együttléten – a fiatal alkotók felfedezése is. A nagy nevek mellett nálunk is rendre megjelennek fiatal művészek, pályakezdők, akiket fel is fedez aztán a közönség. Bár nincs hagyományos értelemben vett társulatunk, mégis társulattá formálódott a Rózsavölgyi Szalon alkotóközössége. Szeretnek itt lenni.

Köszönjük!

Legolvasottabb

Plusz

Zoboki Gábor: A Müpa tervezésében a szakmám és a szenvedélyem találkozott

Immár húsz éve, hogy a Müpa a hazai kulturális élet egyik legjelentősebb helyszínévé vált, nagy sztárok csodálkoztak el, milyen pompás akusztikai környezetben lehet itt muzsikálni. Zoboki Gábor építész felidézte a kezdeteket.
Plusz

Novák Péter, Blaskó Borbála, Szervét Tibor és Várdai István is állami elismerést vehetett át március 15-e alkalmából

Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter állami elismeréseket adott át a közelgő nemzeti ünnep alkalmából a Pesti Vigadóban, március 13-án.
Plusz

Ők kapták a legmagasabb állami kitüntetéseket 2025-ben

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a művészeti és a tudományos élet legrangosabb elismeréseit, Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint Magyar Érdemrend kitüntetéseket adott át Sulyok Tamás köztársasági elnök.
Színház

Csákányi Eszter kapta idén a Psota Irén-díjat, Barisnyikov videón köszöntötte

Csákányi Eszter kapta idén a Psota Irén-díjat. A Rózsavölgyi Szalonban megtartott ünnepélyes díjátadón Pintér Béla mondott laudációt, míg a világhírű balettművész, Mihail Barisnyikov videóüzenet küldött.
Plusz

Elhunyt Bényi Ildikó

Hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után kedden elhunyt Bényi Ildikó. A népszerű Wacha Imre-díjas televíziós műsorvezető, a Magyar Vöröskereszt humanitárius jószolgálati nagykövete 55 éves volt. Bényi Ildikót a közmédia saját halottjának tekinti.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

A Tháliában rendez Szikszai Rémusz

Elkezdődtek Friedrich Dürrenmatt A csendestárs című, sötét humorú tragikomédiájának próbái a Thália Színházban. A 2024/25-ös évad utolsó bemutatóját Szikszai Rémusz rendezi meg. A bemutatóra április 25-én kerül sor a Thália Télikertben.
Színház ajánló

Nyílt próbán mutatkozik be a Cyrano modern változata

Március 29-én, egy nyílt próba keretében találkozhatnak a nézők először Martin Crimp Cyrano-feldolgozásával, amely Edmond Rostand klasszikusának modern köntösbe bújtatott változata. A történetet Závada Péter fordításában, Pelsőczy Réka rendezésében ismerheti meg a közönség.
Színház hír

Csákányi Eszter kapta idén a Psota Irén-díjat, Barisnyikov videón köszöntötte

Csákányi Eszter kapta idén a Psota Irén-díjat. A Rózsavölgyi Szalonban megtartott ünnepélyes díjátadón Pintér Béla mondott laudációt, míg a világhírű balettművész, Mihail Barisnyikov videóüzenet küldött.
Színház interjú

Koncz Andrea: „Könnyen azonosulok a beatnemzedék lelkületével”

Koncz Andrea tizenhárom éve erősíti az Újszínház társulatát. A színésznővel új bemutatója, A hóhér kötele kapcsán színpadi időutazásról, a határon átnyúló pályakezdésről, Jack Kerouac-ról és a támogató családi háttérről is beszélgettünk.
Színház interjú

Boldogan éltek… de mi jön utána? – interjú Cseh Judit író-rendezővel

A mesékben a boldogság örökké tart – a herceg és a királylány összeházasodnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. A valóságban ez máshogy van. A ’mi jön utána?’-kérdését járja körül a Kultkikötő és az Összpróba Alapítvány legújabb előadása, amelynek bemutatójára március 13-án kerül sor a Szkéné Színházban. Az előadást rendező és részben író Cseh Judit mesélt a Boldogan éltekről.