Egy opera, amely az érzelmek viharát zúdítja a nézőre
Keszég László elmondta, a Don Carlos érzelmi hullámvasút a néző számára, nincsenek szünetek az érzelmi csúcspontok között, állandó bonyodalmakkal átszőtt sodró történet és sodró muzsika. „Schiller színműve nagyon pontosan és a mai világra is érvényesen mutatja meg, hogyan működnek a politikai játszmák és milyen sémák mentén gondolkodik a hatalom.
Ezzel szemben Verdi operája hatalmas magasságokat és mélységeket megjáró szerelmi dráma.
A négy felvonásos műben az érzelmek viharát látjuk, amit jobban átélhetővé egyetlen más műfaj sem tud tenni az operánál. Emellett pedig a zenedráma műfajának egyik alapköve a Don Carlos. Az áriák itt beszélgetések az opera nyelvén megírva, dramaturgiailag fontos kérdések és válaszok. A zene pedig megemeli és szférikussá teszi ezeket" – fejtette ki a rendező.
A címszerepet alakító Pataki Adorján Miskolcon debütál Don Carlosként. „Régóta ismerem ezt az operát, de amikor – még nagyon fiatalon – először láttam, nem fogott meg igazán. Az évek alatt aztán egyre többet foglalkoztam vele, tanulmányoztam, és ahogy elkezdtem megérteni, nagyon hamar az egyik kedvencem lett. Rá kell hangolódni erre az operára, hogy igazán élvezni tudjuk" – mondja az énekes, aki karakteréről is mesélt. „Don Carlos lobbanékony természetű és bármennyire is törekszik a jóra, mindenben a balsorsot, a szerencsétlenséget látja.
Ez egy olyan szerep, ahol igazán mélyre lehet nyúlni a saját lelkünkbe, onnan kell előhoznunk az érzelmeket és indítékokat,
és én hálás vagyok ezért a feladatért. Érdekes, hogy bár Don Carlos a címszereplője az operának, nincs saját áriája. De így is sok izgalmas kihívás rejlik számomra zeneileg az első felvonásban, a szívemhez legközelebb álló rész pedig Carlos és Erzsébet búcsúduettje."
Hogyan éljünk a világban, amely számunkra adatott?
Dosztojevszkij regénye nagyon gazdag és sokrétű történet, politikai és lélektani dráma, filozófiai elmélkedés és krimi egyben, az előadás arra törekszik, hogy ez a rétegzettség minél kevésbé sérüljön. Béres Attila, az előadás rendezője elmondta, az Ari-Nagy Barbara által készített színpadi változatban egyrészt egy generációs konfliktus, másrészt egy bonyolult belső mozgásoktól fűtött társadalmi tabló áll a középpontban, melynek minden alakja választ keres arra a korra, amelyben élnie adatott. „A darabban megjelenő életkísérletek mind kudarcba fulladnak, önpusztítónak bizonyulnak –
vagy elpusztulnak, mert ebben a környezetben nem tudnak túlélni.
Ha van valami feloldásnak nevezhető vonulat, akkor azt abban a törekvésben látom, amellyel Nyikolaj Sztavrogin próbálja megérteni saját magát, tettei motivációit és a többieket. Ő legalább saját magával őszinte. Ez viszont passzív dolog – hiába lát és tud, ha nem cselekszik" – árulja el a rendező.
„A regényhez képest sokkal sűrűbb a színpadi átirat, így a karakterek megformálása is nehezebb feladat, hiszen egy belső utat kell a nézők számára érthetővé és láthatóvá tenni" – hangsúlyozza Bodoky Márk. „Sztavrogin útja folyamatos keresés, egy múltban elkövetett bűn nyomja a lelkét. Keresi a feloldozást, és annak a módját, hogy hogyan lehet teljes értékű életet élni ennek a bűnnek a terhével. Emberről emberre jár, a régi ismerősök, barátok múltját, életét vizsgálva igyekszik kideríteni, hogy ők honnan, hová jutottak tudásuk birtokában, és melyiküké lenne számára is járható út. De megoldást nem talál a kérdésére. Belső vívódásai ellenére vonzza a körülötte lévő embereket, akik legendát szőnek köré,
csodálatos embernek tartják, holott valójában nem igazán szolgált rá erre.
„Bármennyire taszító is számomra Pjotr karaktere, magát a szerepet mégis tudom szeretni, mert félelmeim ellenére nagyon érdekes feladat. A néző számára olyan emberi sorsokat, szellemi értékeket és ellenpéldákat kínálunk ezzel az előadással, amelyeken érdemes elgondolkodni. Amit nem merünk kimondani még magunknak sem, azt mi most kimondjuk a színpadon. Szeretjük azt látni, hogy az élet szép, de meg kell tanulnunk észrevenni és kezelni azt is, hogy a felszín alatt ott van a romlottság, az önzőség, a manipuláció, amivel mindannyian találkozunk a hétköznapokban” – mondja az érzelemmentes törtető forradalmárt, Pjotr Verhovenszkijt alakító Rózsa Krisztián.
Támogatott tartalom