Lassan tíz éve vagy az Újszínházban, meg tudod határozni, mi volt az a pillanat, ami elindított a deszkák felé?

A családomban senki nem színész vagy előadóművész, szinte véletlenül találkoztam a színházzal. Pesti vagyok, egy Kertész utcai szakközépiskolába jártam, ahol fakultatívan lehetett drámát és színjátszást tanulni. Az akkori legjobb barátom jelentkezett a színjátszó csoportba, én valójában csak elkísértem a felvételire, beültem, és ott maradtam. Később leérettségiztem, szintén drámából és színészmesterségből, utána felvételiztem Bánfalvy Ági stúdiójába, amit sikeresen elvégeztem.

Darányi Ádám a Zsákbamacska című előadásban (Fotó/Forrás: Újszínház)

Arra emlékszel, hogy mi fogott meg a színházban?

A mai napig nem tudom. Gyerekkoromban igen félős, visszahúzódó voltam. Akkoriban még ment a Calypso Rádió Molnár Dániellel, ahol szombatonként egy gyerekműsorba be lehetett telefonálni verset vagy mesét mondani. Édesanyám kitalálta, hogy minden alkalommal telefonáljunk be. Közben mindig volt valamennyi párbeszéd a műsorvezetővel, ami nagyon jól ment nekem. Egy nap fölhívtak a rádiótól minket, hogy szeretnék, ha élőben adnék elő egy verset. El is mentünk a Bosnyák térre, ahol volt egy művészpresszó szerűség. Ott működött szavalókör, de amint kiderült, hogy egyedül kell kiállnom, hát nekem azonnal minden bajom volt, világossá vált, hogy iszonyatosan izgulok és szégyellem magam közönség előtt. Ezt természetesen az évek alatt leküzdöttem, de őszintén, nem tudom megmondani, mi volt ez a folyamat, és utána hogyan döntöttem el, hogy nekem ezt kell csinálnom. A mai napig bárki megkérdezi, miért lettem színész, nem tudok rá válaszolni. Ezt szeretem csinálni.

Karikára játszom magam otthon a páromnak, anyáméknak, akinek lehet. A pandémiát is iszonyú nehezen éltem meg emiatt. Ha elmarad egy előadás, szomorkodom, és az nyugtat meg, hogy tudom, bepótoljuk.

Nem is unsz rá az előadásokra?

Nézd, én már a tanulmányaim elején, 2011-ben bekerültem a Bánfalvy Stúdió két előadásába, közel 170 alkalommal játszottam a Micimackóban, rengeteget, és mégis szerettem. Egészen addig játszottam, amíg lehetett egyeztetni, aztán amikor az Újszínházhoz kerültem, akkor elbúcsúztunk egymástól. És természetesen az Újszínházban futó előadásaimat sem tudom megunni: A kőszívű ember fiait, a Sári bírót, az Országjáró Mátyás királyt, Az élet kapuját.

Van valaki, akire mesteredként tekintesz a képzésből?

Incze Józsi. Ő volt a mesterségtanárom, és rengeteget tanultam tőle. Kemény, de jó tanár, akit rendezőként és színészként is szeretek. Szerencsére megismerhettem minden oldalát. Szakmailag sokat köszönhetek Józsinak, a mai napig segít, és tanít, ha mondjuk egy előadásban játszunk.

Jelenet az Országjáró Mátyás király című előadásból (Fotó/Forrás: Újszínház)

A hóhér kötele zenés produkció lesz. Pont énekpróbáról jössz, hogy állsz az énekléssel?

Őszintén, nagyon szeretek énekelni otthon a zuhany alatt, vagy a kislányomnak, de színpadon még sokat görcsölök. Leküzdöttem a félelmeim nagy részét, ezen még dolgozom.

Szóval sokat kell gyakorolnom, a színház korrepetitorával rengeteget dolgozunk azon, hogy egyáltalán el tudjak énekelni dalokat. Tanáraim mondták korábban, hogy járjak énektanárhoz, de halogattam. Bevallom, ez hiba volt.

Akkor értsem úgy, hogy félsz a közelgő bemutatótól?

Nem, dehogy! Mindig van egy félelemhullám, ami a zenés megnyilatkozás előtt átsuhan rajtam, de amint elkezdem, onnantól megszűnik. Úgyhogy természetesen nagyon várom A hóhér kötele premierjét.

Milyen előadásra számítson a néző?

A történet Petőfi Sándor egyetlen regényén alapszik, melyet Katona Imre alkalmazott színpadra. Ez egy zenés thriller, ráadásul ősbemutató, tehát nálunk látható először. Őszintén, amikor Pataki András rendező az olvasópróbán felvázolta az elképzeléseit, eleinte picit tartottam tőle. Meghallgattuk a dalokat, elolvastuk a művet, és valahogy nem állt össze a kettő. Aztán ahogy elkezdtünk dolgozni az anyaggal, egyre jobban megtetszett. Tetszik a koncepció, miszerint olyan lesz, mintha egy forgatáson lennénk: lesznek benne lámpák, kamerák, statiszták. A vetített háttér viszont a 19. századi világot jeleníti majd meg. Különlegesnek ígérkezik, olyan vizualitású előadásnak, amilyen még nem volt az Újszínház színpadán.

Jelenet A kőszívű ember fiai című előadásból (Fotó/Forrás: Újszínház)

Kit játszol az előadásban?

Deregit, a főszolgabíró fiát, aki kiskirálynak érzi magát a családja vagyona miatt. Jó figura, engem izgat, mert sosem játszottam még ennyire negatív karaktert, pedig már régóta vágytam erre. Emlékszem, amikor az Ármány és szerelemben Ferdinandot alakítottam, végig Wurm szerepére fájt a fogam.

Milyen lesz a zene?

Szarka Gyula írta, úgyhogy megvan benne a népies hangzás, de sok stílus keveredik, amitől nagyon változatos és izgalmas az anyag. A dalok érzelmi tölteténél talán fontosabb, hogy a zene színpadi atmoszférát teremtsen, szerintem baromi jól fogta meg Gyula a történetet.

Rendezett korábban Pataki András?

Nem, most először dolgozunk együtt vele, a társulat nagy része is így van ezzel. Viszont kifejezetten jól fogadtuk őt és az ötleteit. Nem igazán játszottunk még itt thrillert, ez új dolog, de mindenki várja.

Milyen közönséget akar majd bevonzani az előadás?

Minden színháznak van törzsközönsége, aki el fog jönni a premierre, az azutáni előadásokra, és utána jön majd az, akit célzottan szeretnénk látni. Én úgy gondolom, hogy a fiataloknak kifejezetten szól ez a produkció. Nemcsak az izgalmas látványvilág meg a koncepció miatt, hanem mert rengeteg fiatal játszik az előadásban. Ez ad neki egy jó lendületet: csak úgy pörögnek az események jelenetről jelenetre.

Nem tudom, szerveznek-e majd iskolás csoportokat, de abszolút lenne értelme, hiszen Petőfi Sándor a legfontosabb szerzőnk, és ez egy alig ismert műve.

Olvasópróba az Újszínházban (Fotó/Forrás: Újszínház)

Te elolvastad az eredeti regényt?

Nem, inkább a bemutató után tervezem. Időm se igazán lenne, mert rengeteg előadásom van, januárban például 24 volt. Most arra szeretnék koncentrálni, hogy létrehozzak egy negatív karaktert, olyat, amilyet én és a rendező szeretne. Kicsit félek tőle, hogy befolyásolna a mű.

Említetted, hogy szégyenlős gyerek voltál, viszont amíg nem látott a közönség, szívesen adtál elő, a beszédhangoddal bátran játszottál mindig is. Az utóbbi időben elkezdtél szinkronizálni, biztonságot ad az ilyenfajta megnyilatkozás?

Meglehet, a szinkron már nagyon régóta érdekelt, de csak mostanra jutottam el odáig, hogy valóban belevágjak. Elvégeztem egy féléves kurzust, amit Háda János tartott, ahol sokat tanulhattam. Ma már heti rendszerességgel járok stúdiókba. Mivel még abszolút kezdő vagyok, nem válogatok, de szerintem soha nem is lesz olyan, hogy ezt tegyem.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Darányi Ádám (fotó/forrás: Újszínház)