Színház

Bálint András: „Az elmúláshoz való viszonyomat próbálom megélni Kosztolányi segítségével”

2024.11.29. 15:15
Ajánlom
A Radnóti Színház Keres Emil Próbatermében látható a Kosztolányi, Bálint András legújabb estje. Egymás mellett szerepel életmű és életrajz, bökvers és naplóbejegyzés, egy bolgár kalauz és a kórházi kezelés. A Kossuth-díjas művész nem először bújik a magyar irodalom fontos alakjainak bőrébe – erről is kérdeztük.

Negyvenkét évvel ezelőtt is volt egy Kosztolányi-estje, miért kezdte el újra foglalkoztatni a szerző?

Ha létezhet kedvenc, akkor ő az. Volt Babits, Radnóti, Márai, Heltai, akiknek a szövegeivel foglalkoztam, de talán Kosztolányi Dezső lírája áll hozzám a legközelebb, az alkatomhoz, szívemhez, gondolkodásomhoz. Aztán volt egy konkrét esemény is, ami miatt eszembe jutott. Egy barátom temetése alkalmából kértek fel arra, hogy mondjak verset, én a Halotti beszédet választottam, erre viszont az özvegy felháborodottan közölte, hogy „attól az antiszemita költőtől” nem szeretne semmit. Ugye, az elmúlt években került fókuszba, hogy Kosztolányi egy radikális nemzeti lapnál, az Új Nemzedéknél is dolgozott a Pardon című rovat vezetőjeként, részben szerzőjeként. Azóta néha eléri az antiszemitizmus vádja, de most engem nem ez foglalkoztatott. Kosztolányi alap, és kész. Fontos számomra, és ez az eset is arra késztetett, hogy jobban figyeljek oda rá.

Miben más a mostani irodalmi est, mint az előző?

Más szövegek jöttek elő, és kerültek a szeretett versek mellé. A Hajnali részegséget, a Szeptemberi áhítatot, az Esti Kornél-novellát például tudtam már fejből, de volt számos új, amiket a haláltéma hozott magával. Hát, csak-csak foglalkoztat a kérdés. Nyilvánvalóan itt is – ahogy minden önálló estnél – az egyes szám első személy érdekelt.

Felszabadító a halálról beszélni?

Ó, nagyon, pedig, ha utánaszámolok, én harminc évvel túléltem Kosztolányit.

Úgy beszélek valakinek a haláláról, a halálélményéről, hogy közben egy emberöltővel többet éltem, mint ő.

Kosztolányi nagyon sokat gondolkodott a halálról és nagyon izgalmasan. A Nero, a véres költőben például Seneca ad egy helyszíni közvetítést a saját haláláról, ezt is csodálatos erővel írta meg. Egy fantasztikus életműről van szó az ő esetében, nemcsak költőként, hanem prózaíróként is megkerülhetetlen, fordított Shakespeare-t, Csehovot is. Egyébként színpad szempontjából hálás szerző, csupa szépség és szórakoztatás. Elképesztő, ahogy hajlítja a sorokat, ahogy a rímek kergetik egymást költeményeiben, aztán mégis van benne valami élőbeszédszerű, József Attilával ebben rokonok. Én egyébként arra jöttem rá, hogy a dolognak lényege maga a vers, a mű. Úgy értem, Kosztolányi folyton játszik, legyen a téma sötét vagy egyenesen borzalmas, ő eljátszik vele. Vitatkoztam is Deák Krisztinával – a feleségemmel, aki állandó rendezője, empatikus és szigorú szeme az estjeimnek – arról, hogy az Azon az éjjel című verset, ami a nagyapa haláláról szól, én nem mondhatom gyászolva, mert ott nem a halál a lényeg. Inkább azt érzem, Kosztolányi azt mondja vele: „nézd, milyen gyönyörű verset írtam a nagyapám haláláról.” És tulajdonképpen a Halotti beszéd is csupa játék, csupa fény, csillogás és bravúr, ha úgy tetszik. Kosztolányi akár egy bűvész, úgy bánik a nyelvvel. Kérdezték is tőle, mit tesz, ha elékerül egy fehér papír, „rímeket írok rá” – mondta. Bármit ír, benne van a nyelv szeretetének csodája.

52-142736.jpg

Bálint András Kosztolányi-estje (Fotó/Forrás: Szeidl Marian / Radnóti Színház)

Mi fogja meg annyira egy alkotóban, hogy aztán úgy érzi, mindenképpen meg akarja szólaltatni?

A szövegek is, de maga a személyiség, egyéniség mindenképpen megfog. Ezért is idézem meg jelmez szintjén Kosztolányit egy korabeli öltözékkel, csokornyakkendővel. (Megjegyzem: tudok csokornyakkendőt kötni, ez egy nagy tulajdonság!)

Negyvenkét évvel ezelőtt még arra is figyeltem, hogy úgy fésüljem a hajamat, hogy a választék jobboldalt legyen, mint neki.

Érdekes ez, mert egyszerre kell azonosulni meg eltartással kezelni a szerzőt. Időnként kilépek a Kosztolányi-szerepből, és külső szemlélőként beszámolok a betegségeiről, kezeléseiről. Összességében az életrajz, a levelezés, a róla szóló visszaemlékezések, a napló segít a megszemélyesítésben. Így lehet szereppé formálni egy irodalmi alakot.

Hogyan született meg az előadás szövegkönyve?

Egy évig bajlódtam vele. Ebben is nyilván a személyesség vezetett. Ez nem volt másként az Úr és kutya című est kiötlésekor sem, ahol az ember és kutya kapcsolatáról szóló szövegeket adtam elő. Valahol lenyűgözött a kutyákból áradó feltétlen szeretet, szerettem a kutyáimat, Rómeót, Waltert és Bajuszt, utóbbi együtt szerepelt velem ebben a kutyás estben, a hangját pedig Schneider Zoltán adta. Akkor is előkerült Kosztolányi, a Hattyú nevű kuvaszuk miatt kerülhetett be szövege. Amikor pedig a Radnóti-estet csináltam, belekavartam a saját életemet, az egész zsidóságtémát. Tulajdonképpen én akkor jöttem rendbe a saját identitásommal: Radnóti kapcsán.

Most az elmúláshoz való viszonyomat próbálom megvizsgálni, megélni Kosztolányi segítségével.

Körbejárom, foglalkozom vele. De nemcsak ez a fontos, hanem a humor, a hülyeség, az egész Karinthy-barátság kihagyhatatlan egy ilyen estből, ahogyan azok az archív felvételek, ahol ugyancsak a költő és családja bohóckodnak. De Kosztolányinál tényleg nem kell nagyítóval keresni a sziporkákat: „Itt a spanyol. Micsoda rabság. / Bú-gond fagyaszt csontot, velőt. / Sok-sok ember hal meg manapság, / ki sose halt meg azelőtt...” Zseniális!

39-142737.jpg

Bálint András Kosztolányi-estje (Fotó/Forrás: Szeidl Marian / Radnóti Színház)

És persze mindig volt valamennyi közéleti aktualitása is az estjeimnek, a választásaimnak. Amikor 1991-ben a Babits-estemet mutattam be, az pont a friss magyar demokrácia, a rendszerváltás utáni időszak volt, Csurka István aktívan zsidózott. A „Mi a magyar?”-kérdés akkoriban egy nagyon terhelt dolog volt, ezért tartottam fontosnak, hogy megszólaltassam erről Babits gondolatait. Egyébként talán Babitscsal volt a legnehezebb bánni, egy nagyon szigorú professzoralkatról van szó, közel nem olyan játékos, mint Kosztolányi vagy Karinthy. Az aktualitásokhoz visszatérve, a mostani Kosztolányi-estben az a pár mondat az író politikai jelentőségéről a legutóbbi ilyen jellegű szerepléseim miatt került be. Önreflexióként.

Visszatekintve van, amit másként csinálna ma egy estjében?

Biztosan. Már ha csak arra gondolok, hogy

harmincöt évesen mást jelentett boldognak vagy szomorúnak lenni.

A Kosztolányiban is elhangzik, hogy „az író valakit önmagán keresztül lát meg s ennek életét összekeveri tulajdon életével” – nálam is valami hasonló történik, amikor egy szerzővel foglalkozom. Krisztával egyébként támadt is egy olyan ötletünk, hogy az előadás egy pontján a költő kivetített fotójával összemosódna az arcom. Végül mindez elmaradt az előadásból, de ha ebből is lesz egy tévés vagy filmes feldolgozás, mint ahogy a Szerb Antal száz verséből készült a Szabad lebegés, akkor ezt biztosan megcsináljuk.

Sok szerző foglalkoztatja, de az látszik, hogy leginkább a huszadik század első felében aktív alkotók, Babits Mihály, Radnóti Miklós, Heltai Jenő, Szerb Antal, Márai Sándor és Kosztolányi Dezső érdeklik. Korábban vagy később élt írókról nem tervezett estet soha?

Volt egy Arany-estem is, ne hagyjuk ki, az ő megformálásakor az volt a fontos, hogy kiemeljem keserű humorát, mert van neki, csak nehezebben felismerhető. De valóban, később író szerzőkkel nem foglalkoztam ilyen szinten. Pilinszkyt mondtam gyakran, de estet nem készítettem. Hát nem tudom, valami hasonlóság biztos van a felsoroltak között, ami miatt fontosabbá váltak, lehet, hogy közrejátszik a korszak is, a hasonló léttapasztalat. Én inkább afelől közelítenék, hogy ki ragadott meg.

Az az érzéki szenvedély, ami Adyra vagy József Attilára jellemző, talán nem áll annyira közel hozzám,

a felsoroltak által viszont ilyen-olyan módon fel tudom dolgozni a saját életemet is.

16-142737.jpg

Bálint András Kosztolányi-estje (Fotó/Forrás: Szeidl Marian / Radnóti Színház)

Fel tudja idézni, honnan a vágy, hogy egyedül álljon a színpadon?

A színész számára szerintem az egyszemélyes jelenlét nagyon fontos. Persze, nem minden színész mond verset, sőt. De az, hogy az ember képes legyen kiállni egyedül, és összefogni egy anyagot, az elengedhetetlen, szinte alap, nemhiába van ilyen vizsgahelyzet még ma is az egyetemen, tartottam is néhányszor kurzust „egyedül a színpadon” címmel. És persze egy előadáson belül is előfordul a szinte teljes egyedüllét, mondjuk egy nagymonológ esetén. De hogy kifejezetten a versekkel való kiállás honnan jött, arra konkrét válaszom van. Talán már elmondtam sokszor, hogy hatással volt rám Mensáros László estje, amit az Egyetemi Színpadon kezdett el játszani a 60-as évek végén, amikor én még ifjú színész voltam. Jó barátságban voltam Lacival, és kvázi mesterem volt bizonyos szempontból. Az est címe XX. század volt, és Laci maga válogatta össze a szövegeket: Nobel végrendeletével kezdődött, aztán volt benne Thomas Mann, Verlaine, Ady, Radnóti, Pilinszky, Vas István, majd Fellini -jéből volt az utolsó monológ. Ezzel mutatta be Mensáros, hogy ő hogyan látta a 20. századot. Csodaszép volt. És nagyon újszerűnek számított akkoriban, mert tényleg senki nem csinált ilyet. És akkor ki-ki a maga módján elkezdett önálló esteket csinálni. Bennem meg nagyon hamar kialakult, hogy a „vers után vers” nem nekem való, elkezdtem más szövegeket is beemelni.

Mennyi idő után kell elbúcsúzni egy irodalmi esttől?

A lelkem mélyén még mindig praktikus színigazgató vagyok, úgyhogy azt válaszolnám:

addig megy egy előadás, ameddig igény van rá, utána el kell tőle búcsúzni, még ha nehéz is.

Színészként meg úgy érzem: amíg ki tudok állni. Nehéz végigbeszélni hetven percet, de élvezetes és csodálatos. És egyre jobb. Számomra a legutóbbi előadás volt a legjobb, pont az, amit maga látott. Mertem benne szünetet tartani. Kriszta mindig rám szól, hogy ne siessek, még mindig hajlamos vagyok rá. De talán azért, mert szeretem, és alig várom, hogy mondhassam.

4-142736.jpg

Bálint András Kosztolányi-estje (Fotó/Forrás: Szeidl Marian / Radnóti Színház)

A színlapon és az előadásban is kiemelt helyen szerepel az idézet: „Homo esztétikusz vagyok, aki nem ismer jót és rosszat, csak szépet és rútat”. Viszont ma olyan világban élünk, ahol pont nem ez az uralkodó magatartásforma, önmagában a műveltség megbecsültsége is apad. Ez önt hogy érinti?

Kétségbeesem. Ezzel az „apaddal” finoman fejezte ki magát. Ma szinte minden primitív, egyszerű.

Az én neveltetésem, a pályám, minden, amit csináltam, az ízlésről, olvasottságról, a világ nem fekete-fehér értelmezéséről szólt és szól.

A világ pont nem errefelé megy. Egymondatos propaganda szól a politikusok szájából. És talán az embereket is az egyszerűbb érdekli.

És ez nem volt mindig így?

Hogy is mondjam, rémesen megváltozott minden. Azzal kezdődött, hogy a televízióból kihunyt a kultúra. Egy személyes példa: a nyolcvanas évek elején Kafka Levél apámhoz című írásából mondtam egy monológot, Szabó Pista rendezte meg, az esti műsorsávban adták le. Ma ilyen elképzelhetetlen volna. A műveltség hátrébb szorult. Ez a mai világ, de hát én most már megmaradok ilyennek.

Fejléckép: Bálint András Kosztolányi-estje (fotó/forrás: Szeidl Marian / Radnóti Színház)

Legutóbbi irodalmi estjéről készült filmmel köszöntik Bálint Andrást 80. születésnapján

Kapcsolódó

Legutóbbi irodalmi estjéről készült filmmel köszöntik Bálint Andrást 80. születésnapján

A Radnóti Színház színművésze április 26-án ünnepli 80. születésnapját. A kerek évforduló alkalmából készült el a Szabad lebegés – Variáció Bálint András Szerb Antal estjére című film, amelyet először az eSzínház felületén tekinthetnek meg a nézők a színész születésnapján.

Alain Delontól Szerb Antalig – Bálint András 80 éves

Alain Delontól Szerb Antalig – Bálint András 80 éves

Több mint öt évtizede csinálom. Fáraszt és örömet okoz. Nem tartom missziónak. Ez a dolgom – mondta pár évvel ezelőtt az április 26-án 80. születésnapját ünneplő Bálint András színművész, rendező akadémiai székfoglaló beszédében. A dologidő pedig azóta is tart. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Tág keretek között mozog a Zeneakadémia rektori pályázati kiírása

Az intézmény vezetésére március 17-ig lehet jelentkezni, a pályázatokat május 15-ig bírálják el. Sajtóértesülések két főbb jelöltet prognosztizálnak.
Klasszikus

Egy világrend utolsó pillanata – szubjektív gondolatok a Gurre-dalok kapcsán

Habár a Magyar Állami Operaház kommunikációja mindvégig az optimizmus hangját ütötte meg az Erkel Színháztól vett búcsú alkalmából, szimbolikus jelentőséget kapott a tény, hogy épp Arnold Schönberg monumentális opuszát, a Gurre-dalokat adták elő.
Vizuál

„Jót tesz nekünk, ha rácsodálkozunk a világra” – elstartolt a jubileumi Berlinale

Több mint egy héten keresztül Berlinre figyel a nemzetközi filmélet: a világ egyik legrangosabb A-kategóriás szemléje a hétvégén startolt el, a fesztivált Tom Tykwer új rendezése nyitotta meg, de bemutatták Burhan Qurbani új alkotását is, amelyben a III. Richárd történetét ültette át a jelenbe.
Vizuál

Presser Gábor és Parti Nagy Lajos nyitja meg a Godot Intézet új kiállítását

A Godot Intézet különleges megnyitóestre készül: február 28-án Presser Gábor játszik zongorán, és Parti Nagy Lajos gondolatai kísérik végig a látogatókat Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet megindító festészeti világán.
Színház

Bejelentés: Novák János támogatja Zalán János művészi koncepcióját

A Kolibri Színház oldalán jelent meg Zalán János és Novák János február 17-én kelt levele, amelyben az intézményt március elsejétől vezető új igazgató arról ír, nem változik a Kolibri profilja, amire az alapító támogatása a garancia. Zalán február 19-én találkozik a társulattal.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Darányi Ádám: „Próbált volna meg Pavarotti az én hangommal karriert csinálni!”

Petőfi-premierrel folytatja évadát az Újszínház. Petőfi Sándor egyetlen regénye, A hóhér kötele március 7-én debütál a Paulay Ede utcai teátrum színpadán, az előadás egyik szereplőjét, Darányi Ádámot kérdeztük a születő produkcióról.
Színház kritika

Trágárság bekeretezve

A mű Koltai M. Gábor rendezésében szélsőségesen sötét és állatias, sőt helyenként gusztustalan, ennek nyomán igen szórakoztató is, az alkotók kihasználják a darab adta lehetőségeket. Megnéztük a Vaknyugatot a szegedi Kisszínházban. Kritika.
Színház hír

Szoríthatunk a színházaknak! – idén nyolc magyar vonatkozású UNITER-jelölés van

Az UNITER-díjak Románia legfontosabb színházi elismerései, amelyeket a Román Országos Színházi Szövetség (UNITER) évente ítél oda a szakma legkiválóbb eredményeiért. Idén is több magyar vonatkozású jelölés van, úgyhogy szoríthatunk a határon túli alkotóknak!
Színház ajánló

Itt a vége – már elérhetőek a jegyek a Kultúrbrigád utolsó előadásaira

Megjelent a Kultúrbrigád záró, áprilisi műsora, a jegyek február 18-tól vásárolhatóak meg az utolsó előadásokra. A legutolsó alkalommal, 2025. április 30-án a RaM-ArT Színházban Reginald Rose egyik legsikeresebb és legismertebb művét, a 12 dühös embert játsszák
Színház hír

Április közepéig pályázhatnak a független színházi alkotók a pesti Jurányira

A Fővárosi Önkormányzat a Jurányi független művészeti központ mintájára, új alkotó- és játszóhelyet biztosít egy egykori iskolaépületben, a XIII. kerületi Szabolcs utcában. Április 15-ig várják a független színházak és kulturális műhelyek jelentkezését.