„Ez az első helyzet, Papa, hogy publikusan színházról fogunk beszélgetni” – kezdi a videó felvezetését Léner András, aki édesapját, Léner Pétert, a színházi rendezők doyenjét faggatja múltról, színházeszményről, legendás személyiségekről és produkciókról. Ráadásul jelképesen egy harmadik generáció is kapcsolódik a beszélgetéshez: András fia, Péter unokája, Bence, akinek életre szóló élményt jelenthet a kordokumentumként is működő, értékes színházi eszmecsere.

„Hogy keveredik egy polgári családból valaki a színház környékére?” – indul a beszélgetés, majd hallunk Léner Péter első felvételi próbálkozásáról Básti Lajosnál, és hogy hogyan került végül mestere, Marton Endre rendező osztályába 1956-ban. De kiderül az is, mi dolga volt a főiskolán Munkácsy Mihály Pillanatnyi felhevülés című festményével.

Szó estik számos korszakos előadásról, köztük az 1965-ben, hatvan évvel ezelőtt a Thália Színházban – amely akkor még a mai Újszínház Paulay Ede utcai épületében működött – bemutatott Godot-ra várva című Beckett-műről. „Egész Budapest megnézte, az egész magyar szellemi réteg, és őrületes siker volt” – tudjuk meg Léner Péter rendezéséről, amely nemcsak magyarországi, de a teljes kelet-európai régió ősbemutatója is volt. „Ilyen színház nem volt nálunk” – hangzik el.

A sorozat aktuális része kapcsán Léner András a Fideliónak korábban így fogalmazott: „Kicsit kakukktojás résznek tűnhet, amelyben én kérdezem az édesapámat, mégsem lóg ki a sorozatból. Eddig soha nem jelentünk meg együtt a nyilvánosság előtt. Én nem rendeztem azokban a színházakban, amelyeket ő igazgatott. Bár mindketten tanítottunk a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, sosem vittünk közös osztályt.

Fejléckép: Léner Péter (fotó/forrás: Líra Könyv), Léner András (fotó/forrás: Erzsébetváros Önkormányzata)