A búsképű lovag – ahogy Cervantes regényében is – óriásokkal küzd a szegények védelmében, igazságot tesz, ahol igazságtalanságot lát, és bármi történjék is, sosem adja fel. A főhőst játszó Andrássy Mátéhoz saját bevallása szerint nagyon is közel áll Don Quijote eszméje:

Úgy véli, a történet azt is megmutatja, hogy egy jó morális alappal a ma embere is eljuthat oda, hogy letérve a megszokott útról könnyebben megoldjon egy nehéznek tűnő problémát.

Az előadáshoz készült werkfilm:

A Don Quijote fegyverhordozóját játszó Sarádi Zsolt Sanchót egy jólelkű fickóként jellemzi, akit bár a kaland elején csak a külsőségek érdekelnek – legyen pénzük és tudjanak enni –, az utazás végére rájön, hogy gazdája nagy ember, aki fontos ismeretek birtokában van az életről. Ezzel pedig figurája tökéletesen beleillik a rendezői koncepcióba.

Ahogy a rendező, Bagó Bertalan fogalmaz: „Arra a gyermeki lélekre hagyatkozik, aki bármiből bármit el tud képzelni. Ha az egyik szereplő felvesz egy felmosót, és azt mondja, hogy ez a szamár – és hogyha úgy viszonyulunk hozzá - , akkor elképzeli a gyerek, és el tudja hinni, hogy az egy szamár. Ez a fantázia. Ahogy a színészek játszanak, és tágítjuk a fantázia határait, a fiatal nézőknél jó helyre esik a gondolat, hiszen az ő fejükben is elindul egy asszociációs mező.”

Nagy Péter a Don Quijotéban (a háttérben Kozáry Ferenc) (Fotó/Forrás: Kiss László / Vörösmarty Színház)

A premiert Sebő Ferenc is megnézte, aki a 25. Színház a '70-es években készült előadásának zenéjét szerezte:

Az előadás további szereplői: Nagy Péter, Varga Lili, Juhász Illés, Kelemen István, Kozáry Ferenc, Réti Anikó, Cserta Balázs és a szélmalmok.

Fejléckép: Sarádi Zsolt és Andrássy Máté a Don Quijotéban (fotó: Kiss László / Vörösmarty Színház)

Támogatott tartalom.