– így szólt eredetileg minden idők legtöbbször feldolgozott dalának első szövegváltozata. Ebből lett később a „Yesterday”, a Beatles egyik legnagyobb slágere. A „Yesterday”-t Paul McCartney azután írta, hogy egy reggel egy dallammal ébredt akkori barátnője, Jane Asher londoni otthonában, a Wimpole Street-en. A zongorához ment, és lejátszotta a dallamot, nehogy később elfelejtse.

Szentül meg volt győződve, hogy hallotta már valahol – a Beatles tagjai mind szenvedélyesen gyűjtötték a lemezeket, turnéik alkalmával rendszeresen jártak lemezboltba, és mindent meghallgattak. „Heteken át kérdezgettem a zeneiparban dolgozó ismerőseimet, hallották-e valaha. Az egész olyan volt, mint egy rendőrségi ügy. De miután senki nem ismerte, egy idő után úgy döntöttem, az enyém” – mesélte később a zenész.

Mintha az égből pottyant volna, dallammal, akkordokkal, a „Yesterday” tökéletes kompozíciónak tűnt a kezdetektől. „Amikor az ember dalt próbál írni, előfordul néha, hogy egyszer csak ráérez valamire, és ott van az egész, készen, mint egy frissen tojt tojás. Sehol egy hiba, egy repedés” – mondta később McCartney. Ezt a kompozíciót játszogatta Franciaországban, egy turnén, és ezt klimpírozta a Help! című, második Beatles-film forgatása közben is. A többieket már szinte bosszantotta a dolog, ezt George Harrison így foglalta össze: „A fenébe, állandóan erről a dalról beszél! Azt hinné az ember, ő valami Beethoven, vagy micsoda!”

A Beatles 1965-ben (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

Az első, kizárólag a harmonizálás és a gyakorlás kedvéért megalkotott kezdősor szólt arról a bizonyos rántottáról („Scrambled eggs, oh, baby, how I love your legs”). McCartney és barátnője 1965 május végén Portugáliába, Albufeirába utazott egy kis nyaralásra, a Shadows-tag Bruce Welch házába. Kölcsön vette a zenész akusztikus gitárját és befejezte a dalt. Ekkor született meg a végleges szöveg „Yesterday” címmel, arról, hogy a lánnyal tegnap még minden frankó volt, de talán a fiú valami rosszat mondott neki, és a lány elment. És hát ugye, milyen jó volt tegnap.

A dal nem igazán fért a Beatles repertoárjába, 1964-65 tájékán ugyanis az együttes még a rock’n’roll és a beat felől határozta meg magát, és zenéjükbe csak később keveredtek a folk rock és a music hall stílusai. McCartney először felajánlotta a dalt egy Chris Farlowe nevű blues-rock énekesnek, de ő – nem túl bölcsen – azt mondta, „túl lágy” neki a dal.

A F-dúr dalt Paul McCartney valószínűleg kapodaszterrel az első bundnál játszotta fel a stúdióban egy Epiphone gitáron, 1965. június 14-én. Közvetlenül előtte az „I’m Down” ordítós refrénjével gyötörte a hangját.

A dalszerzőnek egyetlen kérése volt, hogy a vonósok ne alkalmazzanak vibratót, illetve kisebb motívumokat maga írt a kíséretbe: például a gordonkamotívumot (1:25-nél).

Paul McCartney, a Beatles tagja 1965-ben (Fotó/Forrás: Express Newspapers/Getty Images)

A két hegedűs, Tony Gilbert és Sidney Sax, a brácsás Kenneth Essex, valamint a csellós Francisco Gabarro így tudtukon kívül is poptörténeti szereplők lettek: a Beatles ekkor fedezte fel, hogy a rock és a pop műfajában mekkora lehetőség van a klasszikus hangszerekkel való kísérletezésnek. Ez a törekvés aztán olyan remekművekben csúcsosodott ki, mint a „Penny Lane” vagy az „A Day In The Life”.

A Beatles tagjainak tetszett a dal, de kicsit kínosnak érezték, hogy egy rockbanda efféle érzelgős vonósballadával jelentkezik, így a „Yesterday” a Help! című nagylemez B-oldalán, utolsó előtti számként kapott helyet. John Lennon a Playboynak adott, utolsó interjújában pedig felidézte, hogy előfordult vele éttermekben, hogy a vendéglátós muzsikusok a „Yesterday” dallamával akarták szórakoztatni a Beatles egykori tagját, holott ebben a dalban Lennon egyáltalán nem vett részt.

A „Yesterday” a Guinness rekordkatalógusa szerint a legtöbbször feldolgozott dal, több mint 2200 változatban rögzítették ötven év alatt.

Marvin Gaye

Ray Charles

Aretha Franklin

És persze elhangzott a tavalyi, Yesterday című filmben is

Fejléckép: Houlton Archive / Getty Images