Jaroslav Hašek (1883-1923) hányatott, bonyolult és rövid élete ellenére a cseh – és így az európai – irodalom fontos figurája. Bár számos kötete megjelent magyar nyelven, mégis leginkább a Svejk szerzőjét tiszteljük benne. Pedig egyéb írásai – javarészt szatirikus művek – is figyelmet érdemelnek. Például a mostanában megjelent, A Távcsőaffér című útirajzokat és karcolatokat tartalmazó, Száz Pál által magyarított kötet különösen érdekelhet minket, magyarokat.
Az alig pelyhedző állú, ifjú Jaroslav a 20. század első éveiben tette legfontosabb, írásban megörökített utazásait a k. u. k. birodalom területein – önmagát nem kímélve (Bajorországban és Krakkóban is letartóztatták csavargásért), s kalandok után kajtatva. Hogy aztán benyomásait szatirikus hangvételben a közönség elé tárja, esetenként a valóság talajáról jócskán elrugaszkodva, szórakoztató formában karikírozza az eseményeket és a szereplőket.
Hašek görbe tükröt tart a társadalom elé, de még a tükör görbeségéből adódó torzulásokkal együtt is felismerhető a kirajzolódó kép, a kor, a mentalitás.
Sőt, van igénye a társadalmi feszültségek bemutatására is! És ez nem mindig mosolyogtató.
Jaroslav Hašek: A távcsőaffér – Útirajzok a Monarchia tájairól (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)
Több karcolata (pl. Hogyan lett Jura Ogárko magyarrá) is emléket állít a szlovákokat érintő, s a korra oly nagyon jellemző – akkor még beláthatatlan következményű – erőszakos magyarítási törekvéseknek. A Csernova című írás az 1907. október 27-én eldördült sortűzről, s annak cseh és nemzetközi visszhangjáról szól. Megrendítő. Főleg, ha az olvasó veszi a fáradságot, és utánanéz, miféle – mára banálisnak tűnő – események láncolata eredményezett tizenöt halottat és körülbelül hetven sebesültet. Nem mindig kell és lehet kacagni… de azért, ha adódik lehetőség, akkor azt érdemes kihasználni!
Az A magyar tenger című szösszenet – ezt nem nehéz kitalálni: – a Balatonról, s a balatoni ember tó iránti mérhetetlen elfogultságáról szól:
…a mi tengerünkön még senki sem kelt át. Balatonfüred, Siófok, Almádi és Fülöp között egy hétig megy a gőzhajó, s ez még mindig csak Balatonfüred és Fülöp között. Tovább pedig csak a víz és a tenger, feletted az ég, és semmi más, mint az ég és a tenger, ha előre nézel. És ha ladikkal vágnál neki, hajózhatnál egész hátralevő életedben, sosem érnél a végére. Elveszel azon a mérhetetlen felszínen, és sosem térsz vissza a somogyi bor mellé. Ilyen a mi magyar tengerünk, mérhetetlen, és a legnagyobb a világon.
Talán ennyiből is egyértelmű, hogy a fiktív nevű Kemenesszarva település polgármesterének dicsekvése a maga túltolt formájában valami többről szól. Olyasfajta nagyotmondásról és nagyzási hóbortról, amitől manapság sem vagyunk mentesek, s ha nem nézünk szembe vele, akkor elsodorhat minket.
Bár a kötetből most csak a magyar tárgyú írások egy részét említettem, de a könyv ennél sokkal többet ad, hiszen Jaroslav Hašek társaságában nem csak térben, de időben is utazva bepillanthatunk egy letűnt – sokak által visszasírt és idillinek gondolt – kor kulisszái mögé. S elgondolkozhatunk azon, mennyit változott a világ (változott-e valójában), s milyen irányba...
Szerző: Grozdits Hahó
Jaroslav Hašek: A távcsőaffér – Útirajzok a Monarchia tájairól
Kiadó: Typotex Kiadó
Megjelenés: 2024
Fordította: Száz Pál
Oldalak száma: 328
A kötet megvásárolható a Typotex weboldalán.
Támogatott tartalom
Fejléckép: Jaroslav Hašek: A távcsőaffér – Útirajzok a Monarchia tájairól (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)
hírlevél
