Ivana Dobrakovová közelmúltban megjelent regénye, ahogy ez a címből kiderül, Olaszországban játszódik, egy tipikusan mai kulisszák között zajló megcsalástörténet egy évét jeleníti meg – egyes szám első személyben, női szemszögből. Női nézőpontból, de nem csak nőknek.

Ez a regény, bár végig telis-tele van feszültséggel, és akad benne egy csomó brutális szexualitás is, mégsem az elmesélve banálisnak tűnő történet miatt izgalmas. Annyira nem, hogy a spoilerezés veszélye nélkül néhány mondatban összefoglalható:

Adott egy kelet-európai anya két gyerekkel és egy olasz férjjel, anyagi és (látszólagos) lelki biztonsággal, amint – a férj munkája miatt – Brüsszelből Torinóba költözik, ahol a nő, a történet elbeszélője – szándékai, tervei és józan esze ellenére – szexuális viszonyt kezd új barátnője férjével. Ez a viszony és ennek következményei „mozgatják” a történetet. Ez az, amit Ivana Dobrakovová úgy tud megírni, hogy annak tétje van.

A regény elbeszélője Kristína – mint az a fentiekből is kiderül, nem fekete-fehérben látja a világot, s önmaga összetettségével és értékével is tisztában van. Mégis tehetetlen/védtelen azzal a korábban nem ismert brutális és érzelemmentes szexualitással szemben, ami – minden, egyre illékonyabb – józan megfontolás ellenére beszippantja őt.

De tényleg: mi ennek a tétje?

A történetben Kristínával együtt sodródó olvasó belülről látja, hogy mi történik, nem jut eszébe erkölcsi ítéletet hozni, hiszen inkább együttérzés ébred benne és nem sajnálat. Közelebb kerül ahhoz a nehezen – sok munkával – értelmezhető „belső lényeghez”, ami feltárja az emberi lélekben munkálkodó, józan ésszel szembemenő erőket. Olyan erőket, melyek – ha szerencsés esetben nem is ilyen mértékben, de – mindenkiben ott munkálnak a sorsalakító erőként. Akkor is, de főleg akkor, ha nem veszünk tudomást róla.

Ivana Dobrakovová: Torino árnyékában (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)

A Torino árnyékában „csak egy regény”, s éppen ezért nem is érdemes, legfeljebb érdekes az önéletrajzi motívumokkal foglakozni. Ugyanakkor ez a mű nem a külső történések, hanem az emberben zajló folyamatok feltárására figyelve önmagát hitelesíti, és ezzel minden fiktív vonásával együtt és/vagy azok ellenére a hitelesség látszatát keltve hitelessé válik.

amire akad bőven példa. A másik lehetőség pedig a szembenézés azzal, amiről nem tehetünk, ami úgy a miénk, hogy azt nem mi választottuk, amit már a szüleink is a szüleiktől kaptak meg (és ez a sorozat a „végtelenig” nyúlik vissza az időben).

A Torino árnyékában egy nagyszerű, sőt fontos regény, mert az irodalom eszközeit jól használva olyan terepre merészkedik, ahol mindannyiunknak van/lenne dolga: mélyre ás befelé, ahelyett, hogy a külvilágban próbálna magyarázatra lelni.

Szerző: Grozdits Hahó

Támogatott tartalom

Fejléckép: Ivana Dobrakovová (Fotó/Forrás: Gabina Weissová / Typotex Kiadó)