Október 10-én, 13 órakor jelentette be a Svéd Akadémia, hogy a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László veheti át
lebilincselő és vizionárius életművéért, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét.
Az elismeréssel 11 millió svéd korona (388 millió forintnyi összeg) jár. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át.
A Svéd Akadémia hivatalos közleménye úgy fogalmaz, Krasznahorkai László a közép-európai irodalmi hagyomány nagy epikus írója, műveit pedig Franz Kafkához és Thomas Bernhardhoz hasonlítják az abszurd és groteszk túlzások miatt. Indoklásukban kiemelték az 1985-ös Sátántangó című regényét, amely az áttörést jelentette az író számára, és igazi irodalmi szenzációnak számított Magyarországon. Emlékeztettek, hogy a történetből kultikus film készült Tarr Béla rendezésében.
Egyúttal kiemelték, hogy munkássága során hamarosan a Kelet felé fordult, Kínában és Japánban tett utazásait ugyanis számos kötetében megörökítette. Mint írták, ezek a könyvek egyfajta előtanulmányként szolgáltak a Seiobo járt odalent című elbeszéléskötetéhez, amely tizenhét, Fibonacci-sorozatba rendezett írást tartalmaz a szépség és a művészi alkotás szerepéről a vakság és a múlandóság világában. Az akadémia szerint ez a kötet Krasznahorkai egyik fő műve.
A könyv mesteri ábrázolás, amely során az olvasót egy sor „mellékajtón” vezeti el a teremtés megmagyarázhatatlan aktusához
– írták.
Az irodalmi Nobel-díjat tavaly a dél-koreai Han Kangnak ítélték oda „a történelmi traumákkal szembenéző, az emberi élet törékenységét feltáró intenzív költői prózájáért”.
Krasznahorkai László (Fotó/Forrás: Déri Miklós / Wikipedia)
Az első sikerek
Krasznahorkai László 1954. január 5-én született Gyulán. 1960–1968 között a gyulai általános iskolába, majd 1968–1972 között a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium latin szakára járt. Ezt követően Szegeden, majd Budapesten hallgatott jogot 1974–1976 között. Az ELTE Bölcsészkarán 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát.
Fiatal korában elszökött otthonról, és hogy megússza a kötelező katonaságot, folyamatosan változtatta lakhelyét. Ez idő alatt a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai között élt.
Az itt szerzett élményei ihlették első három kötetét, a Sátántangót, a Kegyelmi viszonyokat, valamint Az ellenállás melankóliáját,
amelyek sötét, rémisztő képet festenek a magyar Dél-Alföld világáról.
Az 1985-ben publikált Sátántangó a modern magyar irodalom egyik legfontosabb regénye, amelyről megjelenésekor Radnóti Sándor azt írta, Konrád György 1969-es Látogatója óta nem jelentkezett író ilyen első könyvvel. „[A]z első kötetekhez járuló atyaságos jóindulat is méltatlan és fölösleges volna itt. Az új magyar próza igen jelentős művel gyarapodott, makulátlan remekművel…” – írta Megalázottak és megszomorítottak című szövegében az Életünk hasábjain.
Krasznahorkai László dedikál a 93. Ünnepi Könyvhéten (Fotó/Forrás: Ünnepi Könyvhét)
Utazások
Először 1987-ben hagyhatta el a kádári Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD vendégeként. A keleti blokk összeomlása óta állandóan változtatja lakóhelyeit. Gyakran tér vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban.
1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit,
köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Utolsó filmjüket 2011-ben A torinói ló címmel készítették el.
1996-ban a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt. A Háború és háború című regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, és akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét.
Először 1992-ben írt a távol-keleti élményeiről Az urgai fogolyban, a 2000-es évek elején azonban ez lett meghatározó témája. Utazásai olyan könyveit ihlették, mint az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó vagy a Seiobo járt odalent.
Krasznahorkai László 2016-ban jelentette meg a Báró Wenckheim hazatér című regényét, amelyben hosszú idő után ismét Magyarországról írt. Megjelenésekor az irodalmi élet úgy értékelte a könyvet, mint a szerző korai regényeinek egyfajta szintézise. Az író a Literának adott interjúban erre maga is utalt, mondván, a regényt sokan szerették volna Sátántangó II-ként olvasni, de ez már egy pusztító tudás miatt nem lehetséges. „Nem lehetséges már az az ambíció, az a prófétikus hevület, ami megvolt a Sátántangó I idején, amikor egy könyv kizárólagosan, megfellebbezhetetlenül mondani akart – akart! – valamit a hősökön át a világról.
Nem lehetséges, mert részben én magam már különböző világokat látok, nem egyetlen egyet,
részben pedig mert ezúttal nem rólam van már szó, aki jön, és előáll egy kamaszos ítélettel, hanem azokról az alakokról, akik benépesítik ezt a regényt […] Így felfogható egy olyan jótékony kupolának is, amelyik a Sátántangó, Az ellenállás melankóliája és a Háború és háború című regényeim égboltjaként föléjük húzódik, hogy védje és értelmezze őket.”
2018-ban Breier Ádám A báró hazatér címmel dokumentumfilmet is készített, amely új fénytörésben mutatja meg Krasznahorkai viszonyát a regényhez.
Krasznahorkai László (Fotó/Forrás: Szilágyi Lenke / Magvető Kiadó )
Út az irodalmi Nobel-díjig
A hetvenegy éves szerző az utóbbi években is több kötettel jelentkezett: magyarul 2022-ben jelent meg a Herscht 07769 című nagyregénye, amellyel számos nemzetközi irodalmi elismerést nyert el, tavaly pedig Zsömle odavan címmel publikált könyvet. Kritikánkban akkor úgy fogalmaztunk, ez a szerző talán legszociálisabb regénye, „abban az értelemben, hogy bár olvasható a szélsőséges nacionalizmus szatírájaként is, a történeten keresztül kirajzolódik előttünk a mai vidéki Magyarország és az idősek társadalmi rétegének elmagányosodása is.”
Kapcsolódó
Rekviem az utolsó Árpád-házi királyért – elolvastuk Krasznahorkai László új regényét
A Zsömle odavan Krasznahorkai László talán legszociálisabb regénye, abban az értelemben, hogy bár olvasható a szélsőséges nacionalizmus szatírájaként is, a történeten keresztül kirajzolódik előttünk a mai vidéki Magyarország és az idősek társadalmi rétegének elmagányosodása is.
Nemrég pedig újabb jó hírről számolhattunk be olvasóinknak: novemberben újabb kötetet vehetnek kézbe az író rajongói, A magyar nemzet biztonsága címmel, a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg Krasznahorkai László új regénye.
Munkásságát számtalan kitüntetéssel ismerték el. 1987-ben József Attila-, 2004-ben Kossuth-, 2012-ben pedig Prima Primissima-díjat vehetett át. A Nemzetközi Man Booker-díjat 2015-ben hódította el, 2017-ben AEGON művészeti díjjal ismerték el. 2019-ben pedig megkapta az egyik legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Nemzeti Könyvdíjat.
Fejléckép: Krasznahorkai László (Fotó/Forrás: Szilágyi Lenke / Magvető)
hírlevél
