1996 egy késő novemberi napján ereszkedik a Gatwick repülőtér leszállópályájára Saleh Omar gépe. Az idős férfi az Indiai-óceán távoli szigetéről, az eltérő kultúrák évszázados találkozóhelyéről, Zanzibárról érkezett, hamisított útlevéllel és álnéven, a táskájában pedig legféltettebb kincse, egy tömjénnel teli mahagóniládika. Korábban bútorüzlete és háza volt, férj volt és apa, ám most csak menedéket keres csendes magányába zárkózva. Mivel úgy tűnik, nem beszél angolul, kirendelnek mellé egy tolmácsot, az egyetemi oktató, költő Latif Mahmudot, aki szintén Zanzibárról származik. Amikor Saleh és Latif találkozik egy angol tengerparti kisvárosban, kiderül, a múltjuk nagyon is szorosan egymáshoz köti őket.
Visszaemlékezéseik során feltárul családjaik ellenségeskedéssel terhes, szövevényes története, melyben szerelem, árulás, csábítás és birtoklásvágy egyaránt szerepet játszott.
A regény hátterében egy gyarmati uralom alól felszabadult nép küzdelmes sorsát is végigkövethetjük. Abdulrazak Gurnah könyvébe saját élettapasztalatait is beleépítette. A művész 1966-ban tizennyolc évesen menekült el szülőföldjéről, Zanzibárról, az arab lakosságot ért üldöztetés elől. 1968-ban az Egyesült Királyságban telepedett le, itt végezte tanulmányait és lett az irodalomtörténet professzora a Kenti Egyetemen. Kutatási szakterülete a gyarmati irodalmak.
Az irodalmi Nobel-díjat 2021-ben nyerte el életművével
a gyarmatosítás következményeinek és a menekültek sorsának megalkuvást nem ismerő és együttérző bemutatásáért, a kultúrák és a kontinensek közötti szakadék feltárásáért.
A tengernél először 2001-ben jelent meg, Booker-díjra, iletve a Los Angeles Times könyvdíjára is jelölték.
Abdulrazak Gurnah: A tengernél
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Oldalak száma: 344
Fordította: Neset Adrienn
A kötet megvásárolható a Líra webáruházában.
Fejléckép: Abdulrazak Gurnah dedikál 2025-ben a dániai LiteretureXchange Festivalon (Fotó/Forrás: Hreinn Gudlaugsson / Wikipedia)