Az emberek belehülyülnek a jobbra át és balra át-ba. S gyilkolják egymást is.

A kávéházban Proustról beszélgettünk, Karinthy módszertani fejtegetésekbe kezd, ugráló gondolatokkal, ahogy szokta, majd hirtelen megszólal: Ezt különben utolsó művemben, a Mennyei riportban megcsináltam! Igen, – feleli halkan valaki. Karinthy körülnéz, aztán nevetni kezd. A Mennyei riportban, amit uraim, közületek senki sem olvasott! Csönd.

Hajnalig nem tudtam elaludni. Most már tudom, hogy miért. Erre a napra virradtunk. Fanni is fölriadt minden félórában. A fürdőszobában Hitler hangja harsog, míg öltözöm. A szomszéd rádiózik. A németek megkezdték a „hadműveleteket.” Krakkót, varsót, Kattowitzot bombázzák. Egész nap fekszem a heverőn, a gyomrom émelyeg, félóránként hányinger fog el. Megfeküdte gyomromat a világ.

A jegyzetekből látom, hogy megszoktam… megszoktam, hogy háború van, megszoktam az aljasságokat, az őrületet, – a világot. Írtam egy verset, elkezdtem az Apollinaire-verset fordítani, olvasok… védekezem. Megszoktam s ez természetes is. Természetes? Igen. És szégyenkezem. Szégyenkezem.

Éjjel 11-1 ügyeleten. Csodálatos éjszaka, a csillagok a hajamra űlnek.

Villamoson utazunk Fiffel. A kalauz kiabál: Földművelésügyi minisztérium! – Ha én rendelkezhetnék, – mondom Fifnek, szétosztanám a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot és a vallás ügyeit a földművelésügyihöz csatolnám. S az új minisztérium neve: Ég- és földművelésügyi minisztérium lehetne!

Délelőtt bőrig áztam, délután vettem egy esernyőt. Harminckét éves koromban, életem első esernyőjét. Kissé megvetettem magam és szomorú voltam. Azzal lepleztem szomorú és megvetett felnőttségemet, hogy büszkén mutogattam az ernyőt boldognak, boldogtalannak.

Aki el sem kezdi a harcot, az nem szenved vereséget. De győzelem-é nem szenvedni vereséget?

Éjjel. Az ember ír, egyre ritkábban, de ír s nem tudja, hogy nem önmaga halálos ítéletét írja-é.

Fanni születése napja. Huszonnyolc éves lett ma. Drága. Huszonnyolc év… Tizennégy éve ismerem? Mennyi az? Tizennégy év. De tizennégy éve szeretem! S az mennyi vajjon?

Halál… egyike a legszebb magyar szavaknak. A hangkép és jelentés tökéletes egybefonódása. A h borzalma, az a-á elnyújtott rémülete, vagy csodálkozása és az l-ek síkos simasága.