Az alkotói válság a legkiválóbb művészek előtt sem ismeretlen. F. Scott Fitzgerald például olyan gyakran elakadt az írásban, hogy kénytelen volt feltételezni, hogy az inspiráció kút, ami kiapadhat, és akkor nincs tovább. Szergej Rahmanyinov esetében a depresszió és az alkotói válság kéz a kézben járt, Herman Melville pedig évekig nem tudott írni semmit a Moby Dick után.
Olyanról mégis ritkán hallani, mint Osvaldo Golijov esete, akiről a New York Times ír. Az argentin zeneszerző, aki decemberben tölti be 60. évét, az ezredforduló tájékának egyik legünnepeltebb komponistája volt, teltházas koncertek, rajongó ováció, több Grammy-díj és MacArthur-ösztöndíj szegélyezték karrierjét, a sikereket azonban tíz év hallgatás szakította félbe.
Osvaldo Golijov 1960-ban született Argentínában, kelet-európai zsidó származású családban. Anyja zongoratanár, apja orvos volt, első zeneszerzéstanára az egykori Ginastera-tanítvány, Gerardo Gandini volt. Huszonhárom éves korában a fiatal komponista Izraelbe költözött, majd az Egyesült Államokba, ahol doktori oklevelet szerzett filozófiából. Jelenleg Massachusettsben él és tanít.
Kezdettől fogva színes, melodikus zenét szerzett, egyaránt merített a klezmer, a pop, a tangó és a szefárd zenei tradíciókból. Komponált a Kronos Quartetnek, dalciklust írt Ayre címmel, amelyben a középkori Andalúzia zenei világát idézte meg, három gitárra, hárfára, emberi hangra és zenekarra írta Oceana című darabját. 2000-ben, Bach halálának 250. évfordulójára írta legsikeresebb és legnagyobb formátumú művét, a Márk-passiót, amelyben egyesítette a gregoriánt és a karibi ritmusokat. A stuttgarti ősbemutatón a mű 25 perces tapsot kapott, egy kritikus a modern zene meghatározó pillanatának nevezte az előadást.
Golijovot az új zene messiásaként ünnepelték, aki kiszabadítja majd a kortárs klasszikus zenét a burokból.
Csellóversenyt írt Yo-Yo Ma számára, a Lincoln Centerben fesztivált szenteltek a zenéjének. Az pedig tényleg csak a legjobbaknak sikerül, hogy a New York-i Metropolitan Opera 2006-ban művet rendelt tőle, hogy bemutassa a 2018/19-es évadban.
Az opera, amely az Iphigenia-mítoszról szólt volna, nem készült el, és nem ez volt az egyetlen megrendelés, amit törölni kellett. 2012-ben nem írta meg a hegedűversenyt a Los Angeles-i Filharmonikusoknak, és késett a vonósnégyessel is, amit a St. Lawrence Quartetnek írt. A sajtóban arról írtak, hogy „a világ egyik legkeresettebb zeneszerzője” alkotói válságban van, amit még tetézett egy plágiumvád is, miszerint Golijov Sidereus című művében Michael Ward-Bergeman Barbeich című kompozícióját másolta. Később kiderült, hogy a kérdéses zenei anyagot a két komponista közösen írta – de végül nem használták fel – egy filmhez.
Hogy miért nem tudott komponálni tíz évig, azt a New York Timesnak adott interjúban Golijov röviden indokolta:
Mélyen depressziós voltam.
Megbénította a kereskedelmi siker, az ebből fakadó elvárások és a közönség koronája, amelyet a fejére nyomtak a 2000-es évek elején.
Új műve David Grossman izraeli regényíró Falling Out of Time című regénye nyomán készült, amelyben egy apa utazásra indul, hogy találkozzon halott kisfiával. Golijov nyolcvan perces dalciklusban dolgozta fel a könyvet, a mű a tavalyi bemutató után idén megjelent lemezen is a Silkroad Ensemble előadásában. A Falling kísérletezőbb darab, mint Golijov korábbi művei, mégis magán viseli a szerző stílusát. Például az ügyes, mutatós hangszerelésben, amelyben a nyugati hang egyesül az azon kívüli hagyományokkal. A mű erejét azonban a drámai mélység adja: ez a dalciklus – ahogy a regény is – a gyászról és a mérhetetlen fájdalomról szól. Rögtön eszünkbe juthat Mahler Gyermekgyászdalok című ciklusa is, amely valóban inspirációt jelentett a szerző számára. Annál egyedibb azonban a műfaji sokszínűség, amely szervesen feloldódik a ciklusban a Mississippi-deltájának blues-ától Közép-Ázsia zenéjéig.
A zeneszerző szerint két kérdés áll a mű középpontjában: hogyan marad életben egy ember, miután elvesztette a gyerekét, és miért van az, hogy gyakran közelebb érezzük magunkat elhunyt szeretteinkhez, mint az élőkhöz?
A lemezt egyelőre nem lehet elérni a nagy zenemegosztó felületeken, a Bandcampen viszont megvásárolható.