Tiszta zenei üzenet – kezdődik a 36. Budapesti Bach-hét

Június 2-án 19 órakor kezdődik a 36. Budapesti Bach-hét. Hétfőn orgonakoncert, kedden és szombaton kamaraest, szerdán zenekari hangverseny várja az érdeklődőket, csütörtökön a csellóé, pénteken a csembalóé a főszerep, vasárnap kantátaest hallható a Lutheránia Ének- és Zenekar előadásában. A Deák téri templom hagyománya szerint a zeneszámok között rövid igehirdetés hangzik el. A koncerteken való részvétel díjtalan, regisztrációhoz nem kötött, a hangversenyek helyszíne a templom udvari bejáratán keresztül kerekesszékkel is megközelíthető.

Johann Sebastian Bach neve 1818-ban jelent meg először nyomtatásban Magyarországon. Ennek előzménye, hogy Molnár János, a Deák téri magyar nyelvű gyülekezet első lelkésze Jénában tanítványa volt a Bach-életrajzíró Johann Nikolaus Forkelnek, aki még ismerte a Bach-fiúkat: Wilhelm Friedemann és Carl Philipp Emanuel Bachot. Molnár János hazatérve megjelentette Forkel gyülekezeti kórusokról írt munkáját, amely példaként állítja a barokk kori mester lipcsei működését az utókor elé, és a saját gyülekezetében is szorgalmazta a Bach-korálok, -kantáták éneklését. A pesti gyülekezet a bachi példa nyomán kantátazenés istentiszteletekkel kezdte ünnepelni kiemelkedő alkalmait. 1862-ben férfikar szerveződött, 1904-ben megalakult a Lutheránia Dalkör.

Amikor Kamp Salamon 1987-ben a Lutheránia Ének- és Zenekarnak a karnagya lett, több változtatást is kezdeményezett annak érdekében, hogy a Deák téri evangélikusok értékes zenei hagyományát életben tartsa. Elsőként új repertoárt kellett építeni: számos kantátát tanultak például Sebastian Knüpfertől, Johann Schellétől, Johann Kuhnautól, akik Johann Sebastian Bach elődei voltak a Tamás-templomban, és olyan szerzők műveivel is bővítették repertoárukat, mint Vincent Lübeck, Dietrich Buxtehude, Nicolaus Bruhns, Johann Pachelbel és Georg Böhm. Ezek a kompozíciók először hangzottak el a rendszerváltó Magyarországon.

Kamp Salamon újjászervezte a Lutheránia Zenekart

és bár felejthetetlen élményként említi, hogy évekig dolgozhatott együtt Tátrai Vilmos és Pallagi János hegedűművészekkel, gondolnia kellett a fiatalításra. Hangversenyeiken a Lutheránia Zenekar, az Erkel Ferenc Kamarazenekar, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok és a Budapesti Vonósok mellé olyan szólisták csatlakoztak, mint Zádori Mária, Szemere Zita, Lökösházi Mária, Németh Judit, Schöck Atala, Bakos Kornélia, Molnár András, Megyesi Zoltán, Szerekován János, Papp Viktor, Jekl László, Berczelly István, Najbauer Lóránt, Fülep Máté.

„A Deák téri Bach-hagyomány lényege, hogy nálunk Bach zenéje megmaradt egyházi jellegűnek:

azon a helyen játsszuk Bach műveit, ahová íródtak, és ugyanazzal a célkitűzéssel, amellyel a mester komponált.

Zenéje mindaddig autentikus lesz számunkra, amíg istentiszteleten szólal meg, és nemcsak azért játsszuk liturgikus keretek között, mert a prédikáció mindenkori témájához, az egyházi év egy-egy meghatározott alkalmának – karácsony, böjti időszak, húsvét – lényegéhez kapcsolódik, hanem mert tisztán zenei mondanivalója, üzenete is van.”

Kamp Salamon a Magyar Bach Társaságról elmondta: célkitűzéseik között szerepel a Nemzetközi Bach Társasággal való kapcsolattartás. 1991. szeptember 23–30. között Helmuth Rilling Bach-kurzust tartott a Deák téri templomban, melyen az eseményzáró zenés áhítatot a Lutheránia Énekkar rendezte. Hasonló keretek között zajlott 1992 márciusában Anna Reynolds ének mesterkurzusa is. A Társaság másik kiemelt célja a hazai és nemzetközi Bach-kutatás elősegítése: a Bach-tanulmányok kiadványsorozatban tudományos dolgozatokat jelentetnek meg Komlós Katalin szerkesztésében, publikációs lehetőséget biztosítva hazai és külföldi ifjú zenetudósoknak is.

Lutheránia Ének- és Zenekar (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea / Lutheránia)

„A Bach Társaság működésének egyik alapelve, hogy hangversenyeinken a mester gyakrabban előadott remekművei mellett a ritkán hallható kompozíciók is megszólaljanak. Ezért kezdeményeztem 1990-ben a Budapesti Bach-hetet” – mondja Kamp Salamon.

Fontosnak tartom, hogy a koncertsorozatra eljöjjenek mindazok, akik a mai kor legmagasabb szellemi és zenei színvonalán szólaltatják meg Bach zenéjét

– ilyen például Helmuth Rilling vagy a Bach-tudós Martin Petzoldt, aki hosszú éveken át töltötte be a Neue Bach-Gesellschaft elnöki tisztét. Kitűnő hazai művészek mellett külföldi szólisták is ellátogattak hozzánk, többek között Johann Sonnleitner, Zsigmondy Dénes, Jacques Ogg és Gustav Leonhardt. A Bach-hét szervezésében kezdettől fogva legfőbb segítségem a kiváló magyar csembalóművész Dobozy Borbála és a Lutheránia titkára, Herényi István.”

Dobozy Borbála a 36. Budapesti Bach-hét szerdai, zenekari estjén lép fel, amelynek a hátteréről elmondta: Bach 1729-ben vette át és – rövid szünettel – tizenkét éven át vezette a lipcsei Collegium Musicumot, amelyet eredetileg G. Ph. Telemann alapított az egyetem tehetséges muzsikushallgatóiból. A zenekar akkor már évek óta Gottfried Zimmermann híres kávéházában működött, amelyben akár nagy létszámú együttes is felléphetett, százötven fős közönség előtt. Koncertet hetente rendeztek, télen a nagyteremben, nyáron a kerthelyiségben. Belépti díj nem volt, de a hallgatóság fogyasztása minden bizonnyal jól jövedelmezett, mert a tulajdonos sok hangszert beszerzett ezekre az alkalmakra, többek között egy „remek új Clavicymbelt”.

Bach, aki az egyetem diákjai mellett jó hasznát vette a Miklós- és Tamás- templom felkészült muzsikusainak is, nagy lelkesedéssel szervezte ezeket a koncerteket.

Olykor Lipcsén átutazó, ismert virtuózok szintén felléptek, és a hangszeres művek mellett kantáták is felcsendültek. Bach egyik tanítványa, H. N. Gerber feljegyezte, hogy sok nagyszerű egyházi zenét hallott, és jó néhány koncertet is Bach vezényletével, de a programok egyike sem rekonstruálható már pontosan.

Kamaraművei, zenekari szvitjei és szólóhangszerekre írt concertói mellett a Zimmermann kávéházban mutatta be Bach a két-, három- és négycsembalós versenyeket, amelyekben Johann Sebastian nagy tehetségű fiai is részt vettek. Dobozy Borbála a 36. Budapesti Bach-hét szerdai, zenekari estjén elhangzó három versenyműről elmondta: kettő közülük átirat. A c-moll versenymű két csembalóra és vonósokra BWV 1060 című darab eredetileg minden bizonnyal oboára és hegedűre vagy két hegedűre komponált concerto az 1720-as évekből, amely elveszett – rekonstrukciója 1736 körülre tehető. A BWV 1062-es concerto a d-moll kéthegedűs verseny átirata c-mollban. Egyedül a BWV 1061-es C-dúr versenymű készült eredetileg is két csembalóra. A kíséret utólag keletkezett, a vonósok szerepe itt kevésbé hangsúlyos, csupán a szélső tételekben erősítik az egyes csembalószólamokat. A lassú tétel a két szólista csodálatos dialógusa.

„A legkedvesebb darabjaim ezek, hála Istennek, sokszor volt alkalmam játszani e műveket: néhány évvel ezelőtt Budapesten, a Zeneakadémián Pierre Hantaïval, a neves francia-magyar csembalóművésszel adtuk elő, legutóbb pedig tavaly Csehországban Ema Gogovával. Most a partnerem Borsányi Márton orgona- és csembalóművész lesz, egy öt vonósból álló kisegyüttes kíséretével.

A művek lassú tételei szívet melengető gyönyörűségek, ezek jelentik nekem a legnagyobb élményt

– erősíti meg Dobozy Borbála. „A kíséret nélküli, 1061-es mű egyenesen Istennel való párbeszéd számomra.”