A Szextett sztárokkal című koncerten két nem mindennapi apparátusú kamaramű szólal meg: Mendelssohn D-dúr és Glinka Esz-dúr szextettje. Igazi örömzenélésre számíthatunk, amelyről Kirill Troussov így fogalmazott: „Amikor színpadra lépünk, azt is ünnepeljük, hogy a világ egy pontján épp találkozunk, és együtt zenélhetünk. A kamarazenélés az egyik legfontosabb aspektusa számomra a klasszikus zenei pályának, mert nemcsak a közönséget hozza össze a koncertteremben, hanem a művészeket is a színpadon” – jegyezte meg a hegedűművész, hozzátéve: „A kamarazene egyedülálló, közvetlen művészete annak, hogy zenészként, egyénként, a saját személyiségünket is megmutatva kommunikáljunk egymással a színpadon.”

A zongora gyakran válik főszereplővé Mendelssohn és Glinka művében is, amelyekben a hegedűnek, a brácsának, a csellónak és a nagybőgőnek köszönhetően a vonós hangzás minden magassága és mélysége megmutatkozik. Vonósnégyes, nagybőgő és zongora – így áll össze Glinka szextettjének apparátusa, Mendelssohn a két brácsa alkalmazásával ennél egy árnyalattal sötétebb színűre hangolta a művét. Glinka sodró lendületű darabját nagyban inspirálták a szerző itáliai utazásai, könnyen felfedezhetjük benne a romantikus operák karaktereit. Mendelssohn pedig ezzel a szextettjével is bizonyítja, hogy kétségkívül a klasszikus zene egyik legzseniálisabb tehetsége volt: alig múlt tizenöt éves, amikor befejezte a darabot. Érezhetjük benne Haydn és Mozart közeli hatását, ugyanakkor a zeneszerző ragyogó egyéni hangját is, amely – Kirill Troussov szerint is – „mindig boldogságot hoz magával”.

A német művész úgy véli, a két kiválasztott darab egyszerre nagyon különböző és nagyon hasonló, ezért illenek egymás mellé. „Glinka szextettje nem túl gyakran játszott, de nagyon érdekes darab, és könnyen be is fogadható. Mendelssohné pedig, mint általában, egy nagyon inspiráló, lendületes kompozíció, tele boldogsággal és ragyogással.”

Fejléckép: Kirill Troussov (fotó/forrás: Marco Borggreve / Magyar Zene Háza)