Milyen hangulatban készülnek a zeneakadémiai évadzáró koncertre?
Olyan műsort választottunk, ami érzelmi mélységeket és magasságokat megjárva átöleli az egész évad, de akár az elmúlt két év tapasztalatait. Hartmann Concerto Funèbre című hegedűversenyével egy egészen sötét és mély hangulattal indítunk, amit Schönberg megbocsájtásról, megbékélésről szóló műve, a Megdicsőült éj old fel. A koncert második felében igazi örömzenélésre vágytunk. Rácz Ödönnel, a Bécsi Filharmonikusok szólóbőgősével Bottesini eddig számomra is ismeretlen bőgő-cselló kettősversenyét fogjuk előadni.
Még nem találkoztam olyan darabbal, amiben ennyire kedves és szívet melengető melódiák mögött ilyen nehéz technikai kihívások bújnának meg.
A koncert zárószámaként Mendelssohn a-moll vonósnégyesének kamarazenekari átiratát játssza az együttes, a repertoárbővítő folyamat részeként. Immár tíz körül járunk azon darabokkal, amelyeket először játszunk kamarazenekari átiratban.
Pusker Júlia hegedűművész is a vendégük lesz ezen az estén. Úgy tudom, régóta tervezik a közös munkát.
Két éve szeretnénk már Júliával együtt dolgozni, de a járvány eddig akadályozta ezt. Örülök, hogy számára is örömteli kihívásként tud végül megvalósulni az együttműködés, hiszen a Hartmann-művet kifejezetten erre az alkalomra tanulja meg. A koncert előtt hosszabb ideig Magyarországon tartózkodik, így van időnk együtt elmélyülni a darab megismerésében.
Rácz Ödönnel viszont évek óta rendszeresen játszanak együtt, közös lemezt is készítettek. Mik a fő kapcsolódási pontok a bőgőművésszel?
Ő egy jelenség. Játékát hallgatva az ember teljesen megfeledkezik arról, hogy egy basszusmonstrumot hallgat, amit távolról sem a szólózásra találtak ki.
Erre csak a legnagyobbak képesek. A Bottesini-duókoncert egy rendkívüli felfedezés mindannyiunk számára, reméljük, a közönség számára is az lesz!
A Mendelssohn-mű kapcsán említette a repertoárbővítést. Milyen irányba indultak, és miért választottak kifejezetten vonósnégyes-átiratot az új művek közé?
Bartók mottóját említeném: „Csak tiszta forrásból”. Ezt úgy értelmezem, hogy az örökölt tradíciót fel kell tudni dolgozni, és beleültetni a mába, a ma kihívásaiba. A vonós kamarazenekarok repertoárja elég specifikus és szűk, és többnyire a barokk és a klasszikus zenére szorítkozik, hiszen a 19. századtól kezdve inkább a nagyobb zenekarok kerültek előnybe. A vonósnégyes műfaja inkább a házi muzsikálást szolgálta, viszont mély tartalommal rendelkezik.
Ha ezt egy vonós kamarazenekar kvartetti minőségben tudja előadni, akkor kiválóan meg tud szólalni egy nagyobb koncertterem közönsége előtt is, miközben nem veszít az intimitásából.
A vonósnégyes-átiratok ráadásul sok szempontból fejlesztőek, minden kamarazenésznek inspiráló feladat foglalkozni velük. Bátran nézünk szembe minden olyan kihívással, amiktől többek lehetünk.
Mi mindent tanultak az idei év kihívásaiból?
Az utóbbi hónapokban tartott bármely koncertünket objektíven megvizsgálva – nem mint a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője, hanem mint önmagával szemben is nagyon kritikus zenész – bátran mondhatom, hogy eljutottunk egy olyan minőségi színvonalra, ami a világon bárhol megállja a helyét. És tudjuk azt is, hogyan lehet ezt a színvonalat fenntartani, továbbfejleszteni.
Hogyan folyik a zenekarral a közös munka? Avasson be minket a kulisszatitkokba!
Az én csellista és egyetemi tanári pályafutásom igencsak behatárolja az együtt tölthető idő mennyiségét, de nagyon figyelek, hogy minden hónapban egy hosszabb időszakot a közös munkának szenteljek. Számomra ez nagyon inspiráló, és úgy érzem, a zenekar számára is.
Más megvilágításból látom, más füllel hallgatom őket, olyan dolgokra tudom felhívni a figyelmüket, amelyeket ők belülről talán nem érzékelnek.
Próbáljuk a darabok minden aspektusát meglátni és kidolgozni, mindig új értelmet adni a zenének. Azt szoktam mondani, hogy nem mikrózunk semmit, nem melegítünk újra, hanem mindig friss anyaggal készülünk. Csak így éreztethetjük a közönséggel az alázatunkat és a lelkesedésünket.
Áprilisban hosszú idő után először játszottak külföldön, Spanyolországban turnéztak.
Ez volt az első olyan külföldi utunk, amin én is részt vehettem a zenekarral együtt! Játszottunk Barcelonában és Madridban, Európa igen jelentős koncerttermeiben, a barcelonai Katalán Zenepalotát építészeti szempontból is élvezet volt megcsodálni.
A kritika és a közönség fogadtatása minden várakozásunkat felülmúlta, azóta folyamatosan érkeznek a megkeresések rangos menedzsmentcégektől.
De a következő évadban több országba is készülünk. A Liszt Ferenc Kamarazenekarnak nagyon jó híre van nemzetközi szinten, ennek ellenére sok fontos helyen nem szerepeltek az elmúlt évtizedben. Boldog vagyok, hogy ez most változni látszik. Kicsit olyan ez, mint egy visszatérés, új energiákkal és inspirációval.
Művészeti vezetői minőségben milyen szólistaként csatlakozni a zenekarhoz?
Felemelő és szabad érzés. Annyira jól ismerjük egymást, hogy egy lélegzetvételből is tudjuk, mit szeretne a másik. Nem kell minden apró zenei megoldást kőbe vésnünk a próbán, éles helyzetben is megengedhetjük, hogy a pillanat vigyen minket. Ehhez minden egyes zenészenek rendkívüli módon kell figyelni, és tudni kell kapcsolódni. Volt már szerencsém néhány igazán színvonalas zenekarral játszani, de az együtt töltött idő kis mennyiségéből és az emberi ismeret hiányából adódóan sosem volt még ennyire felszabadító élményem.
A jövő év márciusában 60 éves lesz a Kamarazenekar. Mivel készülnek az ünnepre?
Éppen az utolsó simításokat végezzük az évad műsortervén. A jubileumi koncerten – ami március 14-én lesz a Müpában – olyan művészekkel és együttesekkel lépünk fel, akiknek fontos szerepük volt a zenekar elmúlt évtizedeiben. A műsorról kiemelnék egy számot: a Győri Balettel adjuk elő Vivaldi Négy évszakának a Max Richter által átdolgozott változatát.
Egy elektronikus zenében is otthonosan mozgó filmzeneszerző művéről van szó, tehát erőteljesen 21. századi kompozícióról, ez ihleti majd a koreográfiát.
De valahol minden bérletes koncertünk egy-egy ünnepi alkalom, hiszen a nemzetközi zenei elit kimagasló tagjait sikerült megnyernünk szólistának; például Martin Fröstöt, Amihai Groszt, a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsását (akinek nagyapja magyar származású), vagy Emmanuel Pahud-t, a világ legismertebb fuvolaművészét.
Lemezre is számíthatunk a közeljövőben?
Sok lemezcégtől kaptunk ajánlatot, gondolkodunk, hogy milyen stratégiát válasszunk. A médiakérdés, a hanghordozók átalakulása sarkalatos pont ebben. Nem szeretnék abba a mainstreambe beleállni, hogy minden digitálisan és online formában elérhetővé váljon, mert az hosszú távon kontraproduktív. A lemezekre én csak digitális névjegykártyaként tekintek, hiszen egy élő koncert atmoszférája semmihez sem fogható. Ugyanakkor a névjegykártya fontos, úgyhogy valószínűleg egy felvételre is sor kerül hamarosan.
Hartmann, Schönberg, Bottesini, Mendelssohn
A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje.
2022. május 13. 19:30, Zeneakadémia
További információ és jegyvásárlás ide kattintva! >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Várdai István (fotó/forrás: Liszt Ferenc Kamarazenekar)