Klasszikus

„Mindenki vágyik arra, hogy időnként rivaldafénybe kerüljön” – interjú Szabó Rozália fuvolaművésszel

2024.01.18. 15:25
Ajánlom
Carl Nielsen Fuvolaversenyét játssza majd a Pannon Filharmonikusok februári koncertjein Szabó Rozália Németországban élő fuvolaművész, a Drezdai Staatskapelle tagja. A magyarországi szereplés alkalmából eddigi pályájáról, a külföldi tapasztalatairól, honvágyról és fejlődési lehetőségekről, valamint természetesen a Pécsett és Budapesten is megszólaló, csodás műről is beszélgettünk.

Több mint húsz éve játszik a Drezdai Staatskapellében. Hogyan találta meg az útját a zenéhez, különösképpen a fuvolához?

Kislányként szépen énekeltem, így rögtön egyértelművé vált, hogy zeneiskolába fogok menni, csak a hangszerválasztás volt kérdés. Amikor a televízióban zenészek muzsikáltak, mindig azon gondolkodtam, hogy a legtöbben látják a kezüket játék közben, csak a fuvolisták nem. Ekkor hétéves voltam, és megragadta a képzeletemet, hogyan lehet úgy zenélni, hogy az ember nem látja közben, mit csinál – ezért bejelentettem, hogy fuvolázni szeretnék. Bementünk Vargáné Korchma Fruzsina tanárnőhöz, ahol meg kellett fújnom egy üdítős üveget, és az alapján eldöntötte, hogy felvesz az osztályába. Fantasztikus fuvolatanár volt, sok jó zenész került ki a kezei közül, többek között a Pannon Filharmonikusok fuvolistája, Codeluppi-Szabó Gabriella is. Pár év múlva aztán bekerülhettem az abonyi fúvószenekarba, amit imádtam, és ahol elsajátíthattuk a zenekari játék alapjait. Később pedig egyik lépcsőfok követte a másikat.

Hogyan hozta meg a döntést, hogy a fuvolát választja hivatásául?

A gyerekkori álmom az volt, hogy otthon, Abonyban fogok tanítani, mivel a mai napig nagyon kötődöm a szüleimhez, és a közelükben akartam maradni. Aztán mégis máshogy adódott. Középiskolásként Budapestre kerültem, ahol először nagyon kínzott a honvágy, és igazából csak a zene segített át ezen az állapoton. Utána persze már nem mentem vissza Abonyba tanítani, és egy kis fájdalommal járt mindig, ahogy egyre messzebbre kerültem a családomtól és a barátaimtól. A szorgalom és a fuvola iránti szeretet továbbvitt, és bármilyen nehéz is,

egy ponton túl az ember már nem tud visszafordulni.

SzaboRozaliafuvola_JorgSimanowskiMarkenfotografie-112842.jpg

Szabó Rozália (Fotó/Forrás: Jörg Simanowski / Pannon Filharmonikusok)

Németország pedig még messzebb van. Hogyan vezetett odáig az útja?

Amikor az ARD versenyen második helyezett lettem, már Stuttgartban tanultam Jean-Claude Gérard professzor úrnál. Ő azt tanácsolta nekem, hogy ne menjek haza, mert el fognak felejteni Németországban, én viszont otthon akartam élni. A Danubia Zenekart lényegében mi alapítottuk a barátaimmal, mellette az akkori MATÁV Zenekarban volt állásom, szerettem otthon lenni, de közben egyre bizonytalanabb lett az együttesek helyzete. Így mégis megpróbáltam egy próbajátékot a Drezdai Staatskapellénél. Rengeteg embert meghívtak az előpróbajátékra, ami három vagy négy napig tartott, de végül engem választottak. Emlékszem, mennyire kétségbe voltam esve utána a hazaúton, hogy mi is lesz most velem.

A Drezdai Staatskapelle természetesen fantasztikus zenekar, de mégis, minek köszönhető, hogy ilyen hosszú időre megtalálta ott a helyét?

Nekem mindig az volt a legfontosabb, hogy érezzem: fejlődöm.

A legkisebb munkáknál is ez a cél vezetett. Ebben a zenekarban pedig kivételes lehetőségek nyíltak a számomra. Az együttes rendkívüli tradícióval rendelkezik, idén lettünk 475 évesek. Fantasztikus művészek vendégszerepelnek nálunk, nagyon szép turnékon veszünk részt, sok koncertünk van, mellette operát is játszunk, vannak kamarazenei koncertjeink, tehát egy nagyon színes világban merülhet el az ember.

Kik voltak a legmeghatározóbb művészek, akikkel itteni pályája során találkozott?

Az egyik legfontosabb Bernard Haitink volt, ő akkor vezette a zenekart, amikor idekerültem. Sajnos már nincs közöttünk, pedig emlékszem, milyen hihetetlen zenei intuícióval rendelkezett. A másik nagy hatású művész Myung-whun Chung koreai karmester, akinek nagyon hálás vagyok, mert rengeteget tanultam tőle. Ha vele játszom, mindig érzem, hogyan kell vezetni a levegőt. Felejthetetlenek voltak a Mozart-szimfóniák Sir Colin Davisszel, míg Zubin Mehtával Brahms IV. szimfóniája volt nagyon emlékezetes. Említhetném még Herbert Blomstedtet is, aki kilencven fölött olyan energiával lép a színpadra, hogy boldog lennék, ha nekem is ennyi lehetne. Most Christian Thielemann a vezető karmesterünk, neki természetesen a Wagner–Strauss-repertoár a legerősebb oldala, most zajlanak a Trisztán és Izolda próbái, és Bécs után itt is bemutatjuk Az árnyék nélküli asszonyt. Jövő évadtól pedig Daniele Gatti veszi át a helyét, akinek a próbarendszere hihetetlen jól kinyitja az ember fülét, megmutatja, mire is kell figyelni muzsikálás közben. Mindenkiben megvan az a plusz, ami különlegessé teszi, de nemcsak a karmesterek, az énekesek is hatalmas élményt jelentenek. Ilyen közegben rengeteget lehet tanulni.

pfz-105613.jpg

A Pannon Filharmonikusok koncertje a pécsi Kodály Központban (Fotó/Forrás: Pannon Filharmonikusok)

A fuvola persze a zenekarban is szólóhangszer, de melyik áll önhöz a legközelebb: a szólista-szerep, a zenekari muzsikálás, netán a kamarazene?

Mindenki vágyik arra, hogy időnként rivaldafénybe kerüljön.

Mégis, amikor kap egy ilyen felkérést, mint például a Nielsen Fuvolaverseny (főleg, ha egyébként zenekari zenész), csak támad benne egy kis félelem, hogy meg tud-e felelni. De amikor már kint állunk a színpadon, érezzük, milyen hatalmas ajándék ez a lehetőség. Mégis, visszatérve a kérdésére, a zenekar az igazi világom, de ha tehetem, nagyon szívesen kamarazenélek is.

Milyennek kell lennie egy zenekarnak, hogy a muzsikusoknak igazán jó legyen ott játszani?

Itt, Drezdában is csak vízzel főznek, nem lehet azt várni, hogy mindig minden tökéletes legyen, de például engem rendkívül megfog a zenekar intenzív, meleg hangzása, és az a koncentrált figyelem, amivel mindenki hallgatja a másikat, és azon igyekszik, hogy a legjobbat hozza ki magából. Nemrég volt egy szimfonikus koncertünk, ahol Frank Peter Zimmermann játszotta Elgar Hegedűversenyét. A zenekar hihetetlen szeretettel és tisztelettel kísérte, szinte tálcán vitte a szólistát. Felejthetetlen élmény volt. Nekem az is fontos, hogy sokféle szín, hangulat tudjon megjelenni a játékunkban, ezért is szeretek operában játszani.

Egy ilyen sűrű ütemezés mellett mennyire akadt lehetősége, hogy a magyarországi zenei életbe is bekapcsolódjon?

Ha az ember eljön otthonról, természetszerű, hogy egy idő után már nem hívják,

hiszen a koncertszervezők rengeteg más, fantasztikus zenész közül válogathatnak. Sokan keseregnek, hogy elfelejtik őket, de ez valahol természetes. Most azzal kerültem be újra a köztudatba, hogy Káli Gábor ajánlásával játszottam egy Mozart-fuvolaversenyt Debrecenben, amire sokan eljöttek, Pestről is, illetve fuvolatanárok is meghallgattak. Ezután felkértek kurzusokra, aminek nagyon örülök, mert így megismerhetem az új fuvolás generáció tagjait.

proba_PFZ_Mupa_CreditDekanyZsolt-114145.jpg

A Pannon Filharmonikusok próbája a Müpában (Fotó/Forrás: Dékány Zsolt / Pannon Filharmonikusok)

A Pannon Filharmonikusokkal dolgoztak már együtt?

Nem, úgyhogy nagyon örülök a mostani alkalomnak. Nagyon jólesett, hogy Szabó Gabi, akit már előzőleg említettem, hihetetlenül kedvesen konferálta be a koncertet a Facebook-oldalán. Gyerekkorunk óta nem láttuk egymást, úgyhogy már nagyon várom a találkozást.

A magyarországi koncerteken, február 3-án Pécsett és 4-én a Müpában Carl Nielsen Fuvolaversenyét játssza majd. Mitől különleges ez a mű, és milyen kihívást jelent az előadónak?

Olyan szempontból kihívás, hogy én elég sötét hangon fuvolázom, itt viszont az északi fényt kell megjeleníteni. Kicsit hidegebb csillogással, kevesebb napfénnyel kell játszani. A műben megjelennek egészen világos pontok is, ahogy a hó szikrázik, mellettük pedig jelen van egy sötét kontraszt. Egy másik érdekes vonása a darabnak, hogy rengeteg kamarazene van benne, a fuvola és a szólóklarinét, a harsona, a fagott között, ami nagyon érdekes zenei hatásokat eredményez. Ez a darab különleges helyet foglal el a fuvolarepertoárban, mivel a legtöbb versenymű inkább pompózus, míg a Nielsen-műnek egészen intim részei vannak. A fuvolán nem olyan egyszerű a mély és a középső regiszterben játszani, ebben a darabban pedig jócskán vannak ilyen részek, de éppen ezért jelent izgalmas kihívást és örömöt. No meg persze egy újabb lehetőséget a fejlődésre.

Bővebb információ és jegyvásárlási lehetőség:

  • február 3. 18:00, Kodály Központ, Pécs – Kattintson!
  • február 4. 19:00, Müpa, Budapest – Kattintson!

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Szabó Rozália (fotó/forrás: Jörg Simanowski / Pannon Filharmonikusok)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Vizuál

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.
Színház

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Zenés színház

Lelkiismereti kérdések – Matthew Wild rendező a Macbethről

Dél-Afrikából érkezik Budapestre az európai zenés színpadokat sorra hódító rendező, Matthew Wild, hogy Verdi Macbethjét új elképzelés szerint állítsa színre.
Színház

Megszűnik a Vádli Alkalmi Színházi Társulás

Tizennégy évi működés után beszünteti tevékenységét a Vádli Alkalmi Színházi Társulás – jelentette be a Facebook-oldalán Szikszai Rémusz, az alapító-rendező. Előadásaik között olyan nagy sikerű és emlékezetes produkciók voltak, mint az I. Erzsébet, a Caligula helytartója vagy a Kutyaharapás.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Klasszikus gyász

Elhunyt Zimán János hegedűművész

Fájdalmas veszteség érte a Szegedi Szimfonikus Zenekart: február 11-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Zimán János, a zenekar második hegedű szólamának szólamvezetője – adta hírül az együttes. A művész hatvanhat évet élt.
Klasszikus ajánló

Szenvedélyes olasz melódiákkal tér vissza Budapestre Vittorio Grigolo

Olasz dalesttel készül operaházi bemutatkozására Vittorio Grigolo. A világhírű olasz tenor partnere a Sztárestek zongorával című sorozat február 16-i estjén Cristiano Manzoni zongoraművész lesz.
Klasszikus ajánló

Lunchtime koncertek indulnak az ELTE Bölcsészettudományi Karán

Az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézetének művészeti instruktor mesterképzési szakos hallgatói 2025 februárjától egyedülálló koncertsorozatot indítanak: zeneművészeti egyetemek hallgatói kapnak fellépési lehetőséget a Trefort-kertben.
Klasszikus ajánló

Az élő zenei hagyomány megünneplésével jubilál a Cziffra Fesztivál

Fazil Say estjével, hazai sztárokkal, tudományos előadással és határátlépő zenei programokkal várja a közönséget a 10. Cziffra Fesztivál, amelyet idén február 13. és 23. között rendeznek meg.