A bronxi rapperlány, Cardi B idén eléggé odatette magát a Grammy-átadón, ez persze nem meglepetés, de az már igen, hogy a merész klipjeiről és számairól ismert hiphop-előadó mellett feltűnt egy másik hölgy is. Chloe Flower, a klasszikus képzettségű zongorista, aki egy strasszborítású zongoráján – amiről kiderült, hogy amúgy Liberace hangszere – olyan szólót nyomott a Money című számban, hogy rögtön felkeltette az internet és a poprajongók figyelmét.
Chloe Flower (Fotó/Forrás: Instagram)
Ez februárban történt, most pedig a Sony Music Masterworks ajánlott szerződést Chloe Flowernek, akit a lemezkiadó rögtön az egyik legizgalmasabb művésznek nevezett ezen a bolygón. Ez persze lehet túlzás, de tény, hogy
Chloe Flower nem a szokványos Juilliardban képzett zenész. Rajong a divatért, forgalmas Instagram-oldalt vezet, és több zenésztársa van a hiphop világából, mint a klasszikus színtérről.
1986-ban született Los Angelesben. Kétéves korától már zongorázott. A főiskolára a Manhattan School of Musicban készült fel, majd a Juilliardon tanult tovább. Hamar rájött, hogy egész más vonzza, mint a legtöbb komolyzenész zongoristát. 2011-től olyan művészekkel dolgozott együtt, mint az R&B-s Babyface, a hiphopper Nas, a Jimmy Fallon Showból ismert dobos, Questlove, illetve Celine Dion. Sőt, producerkedni is megtanult, többek között 2Chainz egyik lemezén dolgozott.
Chloe Flower (Fotó/Forrás: Instagram)
Az utóbbi két évben Chloe Flower kilépett mások árnyékából, és azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy popdalok zongoraátiratait játszotta insta-videókban. Az online ismertség révén is történhetett meg, hogy Tanisha Scott sztárkoreográfus, aki az említett Cardi B-fellépést koreografálta, úgy döntött, hogy a színpadon kapjon helyet a zongoraművésznő a Grammy-showban.
Nem sok klasszikus zongorista van, aki egy üvegzongorán hiphop beatekre játszik, nem? Vagy aki hiphop trackeket gyárt Bachra
– mondta egy interjúban. Azt mondja, nála a műfajok házasítása természetes dolog volt. „Szeretem a dobokat. Szeretem a jó beateket. És szeretek táncolni.”
Chloe Flower úgy véli a klasszikus zene közegét belepte a por. Nem túl illedelmes, de azt mondja, a Carnegie Hall a közönség életkora folytán számára olyan, mint „Isten váróterme”.
Chloe Flower (Fotó/Forrás: Instagram)
Hallgass bele Spotify-on!
Amúgy sem túl illedelmes – „bad bitch”, mondja magáról –, és nem is kell mindent szeretni, amit csinál. A közösségi médiában tipikus influenszernek tűnik, glam-rockos ruhatára pedig nem nagyobb művészi koncepció része, egyszerűen csak ezeket szereti hordani. A Despacito az ő feldolgozásában sem lett jobb, de nagyon sokakat fordít a klasszikus zene felé. „Rengeteg üzenetet kapok olyan emberektől, akik amúgy nem hallgatják a műfajt: Úristen, egy komolyzenei rádiót hallgatok, neked hála!”
Szerinte sokan azért nem törődnek a klasszikus zenével, mert nem ismerik fel, mit közvetít, nem elérhető számukra. „Úgy tűnik, hogy az emberek azt gondolják, dalszöveg nélkül nem lehet érteni a zenét” – mondja. Az ő zenéje viszont instrumentális. „Csak így tudom kifejezni magam.”
Legújabb számában három klasszikus zenedarabot gyúrt egybe: Chopin e-moll prelűdjét (op. 28. No. 4.), Bach második prelűdjét a Wohltemperiertes Klavier 1. kötetéből, illetve Beethoven III. zongoraversenyének részleteit. Ezt itt lehet meghallgatni.
Hogy tetszik-e, azt mindenkinek az egyéni ízlésére bízom. Én a szám után előkerestem a Chopin-prelűdöt, amit az intro megidéz. Chloe Flower számában a szakasz egy szexttel magasabban szól, nem e-mollban, hanem c-mollban, majd beteljesületlen vágyakozással rohan tovább egy gyors futammal: Bach zenéje erőltetett menetben. Az egész aztán négy akkorddal szágult tovább (1:30-tól nagyjából). Az átvezető szakasz Beethoven zongoraversenye. Erőltetett menet. Valami határozottan kifejez ez a zene korunkból – nem véletlenül készült az átirat. Azt a hajszoltságot, amelyből talán csak az az eredeti prelűd oldhat fel, az e-moll, amely alig több mint két perc, és mégis több, mint Chloe Flower négyperces rohanása.
Szóval én most ezt hallgatom, az eredeti Chopint. Chloe képét nézem: reggeli felhőkarcoló tetején, méregdrága bor a zongorán. Lájkok, szívek. Talán ez a csillogás az, ami nem hagyja pihenni, ami nem hagyja őt végigjátszani Chopint. Örülök, hogy találkoztam ezzel a történettel.
Chloe Flower kavics a klasszikus zene víztükrében, csak nekem egész máshogy dobta be a kavicsot. Chopin víztükrébe, és felfrissült a zene tőle. Chloe Flowerre is hiheted, hogy klasszikus zene – pedig nem az. De szó nélkül sem érdemes elmenni mellette.
Kapcsolódó
Azt hiszed, klasszikus zene, pedig nem
A klasszikus zenei „easy-listening” jövedelmező, kényelmes, konformista, és épp attól a komplexitástól fosztja meg a műfajt, amely annak lényege.
hírlevél
