Milyen érzések kavarognak önben az előző és a következő évad között félúton?

Vegyesek az érzéseim, próbálok pozitívan visszatekinteni az elmúlt évadra, pedig a járvány gyakorlatilag tönkretette azt. Egy énekesünket, a Nemzeti Énekkar tagját sajnos elvesztettük, ugyanakkor örülök, hogy csak ennyi emberi veszteség ért minket. A számtalan meg nem valósult koncertre pedig úgy tekintek, mint megannyi Titanic-ra, amely elsüllyedt. De mindenekelőtt szakmailag tanulságos volt az évad, rengeteg streamelt koncertet tartottunk, számos kamaraprodukciót hoztunk létre, amelyeknek jelentős részét megörökítettük profi tévéstábbal: egy részük hamarosan műsorra is kerül a Magyar Televízióban. A kórust illetően különösen nehéz volt a helyzet, hiszen járványügyi szempontból nagyon kockázatos az éneklés, ugyanakkor egy egy-két hónapos teljes leállással már fennáll a veszélye, hogy a művészek hangállománya gyakorlat híján veszítsen a minőségéből.

A közvetített koncertek bizonyára másmilyen kihívásokat tartogatnak a zenészek számára, mint az élők. Hogyan készülnek ezekre az alkalmakra? Kellett új dolgokat tanulniuk?

Természetesen változik a terem akusztikája aszerint, hogy a nézőtér üres vagy telve van nézőkkel. A karmesternek ehhez kell igazítania a zenekari hangzást, valamint a szólistáknak is figyelembe kell venniük, de művészi szempontból egyéb lényeges különbséget én nem tapasztaltam. Úgy emlékszem vissza nem túl jelentős, de mégiscsak megtörtént zenészpályafutásomra, hogy

Inkább az a nehéz, hogy az utolsó akkord után nem tör ki a taps. Nagyon furcsa érzést vált ez ki, én nem tudtam megszokni ennyi közvetítés után sem.

Herboly Domonkos (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Nemzeti Filharmonikusok)

Az a csend tényleg nagyon szomorú, én minden alkalommal borzasztóan megsajnáltam a zenészeket. Hogy élik meg ők a helyzetet? Nem veszélyezteti a munkát a lelki megterhelés?

Ha az egész művésztársadalomra gondolunk, akkor egyrészt sokan megbetegedtek, több kolléga pedig eltávozott közülünk a járvány miatt, ami igazi mély tragédia, és nagyon sért mindannyiunkat az értelmetlen veszteség. Másrészt viszont a művésznek jó, ha sokféle érzelemmel találkozik és elmélyülten gondolkodik, a rendkívüli helyzet pedig erre adott alkalmat.

Most már tudjuk, hogy még ez sem magától értődő. De mindent összevetve borzasztóan kimerültek a kollégák, még így is, hogy hosszú időszakok teltek el látszólagos semmittevésben. Persze ilyen egy zenész életében nincs, hiszen gyakorolni napi szinten kell, de a bizonytalanság talán fárasztóbb volt, mint végigdolgozni az évadot. Feszültséget szült, amit a művész akkor tud levezetni, ha játszik, dolgozik. Ha nincs feladata, akkor csak frusztrálódik.

A Nemzeti Filharmonikusok koncertje a Müpában (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Nemzeti Filharmonikusok)

Vajon most már állandósul, hogy a zenekaroknak A, B, C tervekkel kell készülniük? Hogyan tervezték a 2021/22-es évadot?

Lelkileg készülünk a szükséghelyzetekre, de a teljes évadot nem építhetjük e köré. Azt persze tudjuk, hogy minden turné és vendégmeghívás megkérdőjeleződik. Augusztusban Bonnba repülnénk a híres Beethoven fesztiválra, de csak feltételes módban merünk rá gondolni, ha pedig a vendégművészek nem tudnak majd eljönni a határzár miatt, ismét improvizálunk.

Hét bérlettel készülünk, benne a klasszikus sorozatokkal, a Kocsis, Kobayashi, Ferencsik és Lukács bérlettel, illetve a viszonylag új, a kórus alapítójáról, Pászti Miklósról elnevezett énekkari bérletsorozatot is meghirdetjük.

A külföldi művészek közül kik fognak fellépni a Nemzeti Filharmonikusokkal?

Meghívtuk Carlo Montanaro karmestert, aki évek óta vissza-visszatér a zenekarhoz. Egy másik olasz karmestert is várunk, Giacomo Sagripantit, aki a Kocsis bérletünk októberi koncertjén Verdi Requiemét vezényli, májusban pedig az akkor már 82 éves Kobayashi Ken-Ichirót, korábbi zeneigazgatónkat köszönthetjük; vele a Carmina Buranát visszük színpadra. Velünk lesz Maxim Vengerov, aki ezúttal nem hegedűt, hanem karmesteri pálcát vesz a kezébe, a fantasztikus francia oboista és dirigens, François Leleux viszont játszani és vezényelni is fog. Illetve vendégünk lesz Arabella Steinbacher hegedűművésznő és a máltai születésű karmester, Charles Olivieri-Munroe is, akivel tavaly ismerkedtünk meg, és nagyszerűen működött a kémia. De hogy ne csak a külföldi vendégeket említsük, fellépünk Ránki Dezsővel, akivel Kocsis Zoltán személye kötötte össze a zenekart, de jön az új generáció is Ránki Fülöp személyében, Vashegyi Györggyel és nagyszerű francia szólistákkal egy francia barokk operát is bemutatunk. És ha már világhírű magyaroknál tartunk, Nánási Henrik, Madaras Gergely, Kesselyák Gergely is a vendégünk lesz. Minden koncertünkre a legkiválóbbakat hívtuk meg.  

Kobayashi Ken-Ichiro (Fotó/Forrás: Nemzeti Filharmonikusok)

És önök Bonnon kívül hol fognak még vendégeskedni, amennyiben minden jól alakul?

Egy olaszországi turné áll tervezés alatt, és van egy meghívásunk Washingtonba is, de a bizonytalanság miatt ezekről egyelőre nem árulhatok el többet.

A járványhelyzet tapasztalatai tükröződnek a programösszeállításokban? A szokásosnál jobban figyelnek most a közönség preferenciáira?

Az évadtervezéskor ezt nem vettük figyelembe, de azért igyekszünk olyan műveket műsorra tűzni, amelyekre vélhetően a közönség is szívesen eljön. Természetes, hogy az edukációs célok és a szűkebb közönséget mozgató műsorok, mint például a kortárs zene, háttérbe kerülnek ilyenkor. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy

A Lukács bérletünknek éppen ez a célja. A Pesti Vigadóban rendezzük a négy koncertből álló sorozatot, amelyeken Joseph Haydn és magyar kortárs szerzők darabjait mutatjuk be. Vajda János, Petrovics Emil és Malek Miklós művei kerülnek terítékre a következő évadban. Tehát megtartottuk azokat az elveket, amelyeket mindig is vallottunk, és amelyek mellett mindig is terveztük az évadjainkat.

Herboly Domonkos (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Nemzeti Filharmonikusok)

A zene ajándék című, 150 állomásos vidéki sorozatot az elmúlt évadban indították, tervezik folytatni?

Ezt a sorozatot a pandémia szülte: mivel nagylétszámú koncerteket nem tarthattunk, kamaraformációkra bomlott a zenekar, és a csapatok elkezdték járni az országot. A járvány súlyosbodása miatt sajnos nem sikerült megtartani az összes koncertet, de tervezzük folytatni a projektet. Nagyon pozitívan fogadták a kollégákat minden helyszínen, nem tapasztaltuk, hogy az online elérhető koncertek elvették volna a lelkesedésüket az élők iránt. Persze akadt olyan esemény, amit csak húsz-harminc ember hallgatott, ők viszont nagyon boldogok voltak. Nem beszélve arról, hogy a zenészeknek milyen jót tudnak tenni ezek a közvetlen hangulatú koncertek, amelyek során közel lehetnek a hallgatósághoz, és amelyek után beszélgetések alakulnak ki.

Sokat kesergünk a járványhelyzet negatív következményein, de azért van az éremnek szebb oldala is: mi volt a legpozitívabb személyes élménye az elmúlt időszakban?

Magamon és a környezetemen is azt vettem észre, hogy

Egyébként mindig mindenki siet, kapkod, a művészek közt van egy általános versengés, de amikor valaki segítségre szorul közülünk, akkor meg tud mozdulni a társaság, közösen tudunk gondolkodni és cselekedni: ez volt a legpozitívabb élmény a számomra.

Nemzeti Énekkar (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Nemzeti Filharmonikusok)

Lehetséges vajon, hogy a kulturális élet teljes átrendeződésnek néz most elébe? Mit gondol, mi lesz a zenészek és művészek társadalmi feladata a távolabbi jövőben?

Szerintem alapvetően nem fognak megváltozni a dolgok, én abban bízom, hogy még inkább felismerjük mindannyian a kultúra fontosságát és segítő erejét. Talán a történtek hatására egyre többen látják meg, hogy milyen érték van karnyújtásnyira tőlük, bárki számára elérhető közelségben. Optimista vagyok, mert az internet rengeteg lehetőséget rejt. Reméljük, hogy egyre többen élvezik majd a jó koncerteket, akár élőben, akár online: én erre számítok.

Támogatott tartalom.