A Mozart-család
1756-ban egy salzburgi hegedűtanárnak, Leopold Mozartnak és feleségének, Anna Maria Pertlnek fia született, akit Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus névre kereszteltek. Egy apró lakásban éltek, nyomorúságosan alacsony belmagasságú szobákban, „boldogan egymáshoz préselődve”. Ebben az évben jelent meg az apa máig hasznos tankönyve, A hegedűjáték alapjai, és úgy tűnt, nagy karrier előtt áll.
Ma már persze tudjuk, hogy az 1756-os év a fiú, Wolfgang születése miatt emlékezetes.
Leopold Mozart éppen háromszáz éve, 1719. november 14-én született Augsburgban. Kora gyerekkorában már kórusban énekelt, a jezsuitáknál tanult, és kiváló tanuló volt. Sokirányú figyelmét végül a zenének áldozta, noha apja katolikus papot neveltetett volna belőle.
1737-ben abba a városba ment egyetemre, amely ma a világ kulturális térképének egyik fontos pontja: Salzburgba. Filozófia szakon szerzett diplomát, de aztán kicsapták, mert alig járt be az órákra.
Leopold Mozart
Huszonegy évesen kezdett zenészkarrierbe, és ekkor adta ki az első opuszát jelentő hat triószonátát. 1747-ben megházasodott, feleségével, Anna Mariával „a legszebb pár voltak Salzburgban”. Leopold és Anna hét gyermeke közül csak kettő érte meg a felnőttkort: Wolfgang és nővére, Maria Anna, azaz Nannerl.
Hogy Leopold sikeres zeneszerző volt-e, arról megoszlanak a vélemények. A Grove enciklopédiája szerint harmincas éveiben már ismert volt német területeken, az életrajzíró Maynard Solomon viszont ennek ellenkezőjét állítja. Az biztos, hogy sikeres pedagógus volt. A már említett hegedűtankönyve máig fontos forrása a XVIII. századi hegedűtechnikának.
Wolfgang Amadeus Mozart szerencsés volt, hogy apja tapasztalt zenész volt, aki hamar felismerte a tehetségét. Amikor a hét éves Nannerl zongorázni kezdett, Wolfgang érdeklődése is rögtön felébredt a zene iránt. Leopold felismerte, hogy két gyereke különösen tehetséges, és ez másokat is érdekelhet. A különböző úri udvarokon keresztül vezető útjuk nem volt egyszerű. 1762-ben turnéra indultak, München, Bécs, Presburg, Párizs, London és Hága egyaránt koncerthelyszínük volt.
A Mozart-család: Nannerl, Wolfgang és Leopold
Leopold szinte misszionáriusként vitte gyerekei hírét Európába
– talán nem is számolt vele, hogy a koncertkörutak milyen megterhelést jelentettek nekik. Amikor 1773-ban Leopold visszatértek fiával utolsó, itáliai turnéjukról, nem vették vissza a salzburgi udvar karnagyi állásába.
Ami az anyagiakat illeti: a Mozart-tudósok között abban sincs egyetértés, hogy a befolyt pénz gazdagságot jelentett-e a családnak. A két csodazenész a gyerekkorukról, Leopold pedig saját karrierjéről mondott le a koncertkörutak kedvéért.
Wolfgang, szeszélyes, rikító, lángoló személyiség lévén szerette a tapsot, és szertelen tehetsége rögtön megkülönböztette a középszerű zenészektől.
S ami azt illeti, meg is vetette azokat, akik középszerűségükkel grófokat, hercegeket, királyokat szolgáltak. Volt tehát egy nagy különbség apa és fiú között: miközben Leopold egész életében az arisztokrácia kötelékében maradt, rosszallással figyelte fiát, aki láthatóan felülemelkedni kívánt a feudális kötelékeken.
Apa és fiú kapcsolatuk sosem volt felhőtlen, de egymás iránti tiszteletük töretlen volt. Levelezéseikből mégis gyakran ellentéteik tűnnek ki: „Azt gondolja, mivel fiatal vagyok, semmi nagy és érett nem lakozhat bennem, de majd meggyőződhet ennek ellenkezőjéről!” – írta Wolfgang egy ízben.
Leopold – talán joggal – a saját érdemének érezte, hogy családja kiverekedte magát a szegénységből, s mindig rajta akarta tartani fián a kezét. Wolfgang huszonegy éves volt, és Párizsban próbálta megvetni a lábát, miután Leopold hiába győzködte, hogy térjen vissza Salzburgba. „Salzburg nem az én tehetségemnek való hely” – írta vissza a fiú.
Wolfgang törekvéseit apja gyakran kétkedéssel fogadta, és amikor a fiú beleszeretett Aloysia Weberbe, óva intette a függetlenségtől. Később, amikor a zeneszerző már Bécsben élt, megnőtt köztük a távolság: Wolfgang egyre kevésbé tűrte apja beleszólását életébe, ami gyakran nem volt több jó szándékú tanácsnál, máskor viszont zsarnoki alakot sejtetett. A Konstanze Weberrel való házassága egyben út volt apjától való szabadulásához is.
1785-ben Leopold meglátogatta fiát Bécsben, és találkozott Haydnnal is, aki kijelentette:
Istenemre mondom, őszinte ember lévén, hogy a fia a legnagyobb zeneszerző, akivel személyesen vagy nem személyesen találkoztam. Ízlése van, s mi több, a legmélyebb tudása a komponálás művészetéről.
Leopold ekkor látta utoljára a fiát. Amikor 1787-ben elhunyt, Wolfgang nem csak apját vesztette el, hanem barátját, jóakaróját is.
hírlevél
