Hajlamosak vagyunk fintorogni új dolgokat tapasztalva, összehasonlítgatni, elégedetlenkedni – ahelyett, hogy megadnánk a lehetőséget, hogy az új benyomás jó élményként érjen minket. Ez érvényes a Született Muzsikusokra is: aki nem adja fel az első részek után, és átverekedi magát a kezdeti furcsaságokon, igen jól járhat.

Horti Lilla neve a 2016-os Marton Éva Énekverseny óta minden zenekedvelő fülében ismerősen cseng. Azóta már főszerepet is énekelt az Erkel Színházban, a naptára tele van fellépésekkel, és továbbra is hallgatója a Zeneakadémiának. A sűrű napok rohanásában mégis jutott ideje egy beszélgetésre – színészetről, legendás tanárairól, a közönség iránti felelősségről, szerepekről és célokról. A Figaro interjúja.

A zeneirodalom első és egyetlen elektronikus zongoraversenyét mutatják be a Magyar Művészeti Akadémia évadnyitó hangversenyén augusztus 31-én, a Pesti Vigadóban. A mű szerzőjével, a Kossuth-díjas Dubrovay Lászlóval beszélgettünk.

Augusztus 11-én kezdetét veszi a több mint egy héten át tartó VIII. Budapesti Nyári Zenei Fesztivál a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. A fesztivál igazgatója a dél-koreai Pusan-i Nemzeti Egyetemen tanító zongoraművész, Fehér Ernő, aki szerint a fesztivál nagyszerű alkalom arra, hogy megerősödjön a kapcsolat a különböző országok zenekultúrái és muzsikusai között.

Biztosan önökkel is meg szokott történni, hogy olyan sokszor találkoznak egy programajánlóval vagy hirdetéssel, hogy tekintetük egy idő után észrevétlenül átsiklik az információn. A Bartók Plusz ingyenes kísérőrendezvényei közt is van néhány, amit minden nap ajánl a programfüzet, s paradox módon éppen ezért történhet meg, hogy kihagyjuk. Pedig nem érdemes!

Vasárnap egyáltalán nem lepődtem meg, hogy tömeg volt a miskolci fesztiválzónában. Szép idő, hétvége, változatos programkínálat: természetes, hogy sokan látogatták a Bartók Plusz előadásait. Legnagyobb meglepetésemre azonban hétfőn is ugyanez a kép fogadott: tele a tér, a sétálóutca, mindenki a programfüzetet forgatja.

Hallott ön már ragtime-operát? És tangó-operát? Az idei Bartók Plusz programja az opera újjászületése, a műfaji határok átlépése körül forog. Így tegnapra mindkét hibrid műfajból jutott egy-egy, ráadásul az egyik ősbemutató volt.

Budapesten sokszor tapasztalom, hogy a közönség nem mer nevetni. Amikor szegény zenészek, táncosok, színművészek azért küzdenek a színpadon, hogy jókedvre derítsenek minket, leggyakrabban csak félig lenyelt, halk kacagás a válasz. Tegnap sokan próbáltak minket megnevettetni itt Miskolcon, és a közönség bizony nem szégyellte átadni magát az önfeledt szórakozásnak.