Jazz/World

„Minden modoroskodó hülyesége ellenére is mond valamit a jelennek” – Szűcs Krisztián a Dél-Amerikáról

Dalok nyomában
2023.08.01. 14:55
Ajánlom
A Heaven Street Seven egykori frontembere saját bevallása szerint egy óráig röhögött saját magán, miután megírta az együttes egyik legnagyobb slágerét. Szerelmi bánatról, összetört szívről szó sem volt. Miért vetődhet fel mégis a betiltás gondolata? A Fidelio Dalok nyomában című sorozatában népszerű slágerek keletkezését kutatjuk. Ezúttal Szűcs Krisztiánt kérdeztük a Dél-Amerika című számról.

„Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a kultúra szót” – dúdolgatom magamban ártatlanul immár több mint húsz éve a Heaven Street Seven Dél-Amerikáját, mígnem egy nap, miután jobban belegondolok, rádöbbenek, hogy ezeket a szavakat mintha valahol máshol is hallottam volna már. És rövidesen villámcsapásként hasít belém a döbbenet: hiszen ez a sor csaknem teljesen megegyezik egy Hermann Göringnek tulajdonított idézettel. És lám, milyen az ember, rövidesen tovább is gondolom a szöveget, egy barátommal megosztom a felfedezésem, ő pedig rögtön meg is fejti: a nácik a háború elvesztése után Argentínába, vagyis Dél-Amerikába menekültek.

Badarság? Nyilvánvalóan.

De ha az ember olyan szerencsés, hogy újságíróként dolgozik, minden következmény nélkül megteheti, hogy felkeresi a művészt, hogy megkérdezze, egészen pontosan hogyan is születtek ezek a sorok. Nem volt hát kérdés, hogy a Dalok nyomában új epizódjában Szűcs Krisztiánt, a 2015-ben feloszlott zenekar frontemberét keresem fel.

„Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a kultúra szót
Az a nő, aki kikészített oly kulturált vót
Még azt sem várta meg, hogy a pláccról kimenjek
És máris szembejött valami ficsúr”

Az énekes el is mondja hamar, hogy a legjobban őt döbbentette meg ez az egybeesés, amikor évekkel a Dél-Amerika megjelenése után szintén egy újságíró barátja hívta fel rá a figyelmét. „Sajnos vagy nem sajnos, de a szövegírásban az is benne van, hogy az ember néha nem tudja, honnan jönnek bizonyos szavak, mondatok. Valószínűleg valahol hallhattam ezt a szöveget, de amikor beleírtam a dalba, fogalmam sem volt, honnan jött. Azt sem tudtam, hogy én találtam-e ki vagy parafrázis, és nem is foglalkoztam ezzel, csak úgy éreztem, hogy ez passzol a szövegbe.” Hozzáteszi, hogy egyébként az eredeti idézet („Ha meghallom a kultúra szót, a pisztolyomért nyúlok”) valójában nem Göringtől származik, hanem egy harmincas évekbeli náci propaganda-színdarabban hangzott el.

Szűcs utólag úgy gondolja, a karikatúraszerű, faképnél hagyott szerelemes kisebbségrendűségi érzését és kispolgári frusztrációját valahol mégiscsak érvényesen érzékelteti ez a kultúrás kitétel, amire a náci propaganda jó pszichológiai érzékkel épített. Szerinte ugyanis a kifelé mutogató bűnbakkeresés és a mérgező általánosítás, amin a gyilkos ideológia tenyészett, sajnos ma is létező sötét foltjai az emberi pszichének.

Azért remélem, hogy az űberhiperkorrektség világában nem lesz betiltva a Dél-Amerika emiatt, így huszonegy év után

– jegyzi meg mosolyogva.

„Micsoda szörnyű vircsaft, ezt mondják majd, a família
Meg úgy megvigasztal, hogy ugrom a Dunába”

Ahogy Szűcs is utalt rá, a Dél-Amerikában megszólaló „szerencsétlen flótás” folyamatos szerelmi csalódásai, a szűk környezetének szűnni nem akaró sajnálkozása miatt szenved. Azt azonban leszögezi: a dal születésekor egészen biztosan nem volt szerelmi bánata, épp ellenkezőleg.

Sose higgy egy szövegírónak, bármikor hazudhat, csúsztathat

– mondja, szavai pedig rögtön eszembe juttatják Cseh Tamás és Bereményi Géza egy kevésbé ismert számát, amelyben már ők is figyelmeztettek.

Az énekes elmondása szerint a Dél-Amerika zenéjének a gyökere még gimnazistakorára nyúlik vissza, akkoriban a nagymamájától kapott, mint mondja, végérvényesen felhangolhatatlan Lauberger & Gloss zongorán „köszörülgette az ujjait”. Miután az intézményes zenetanulást elsősorban a szolfézstanárnője miatt otthagyta, évekig rá sem nézett a zongorára, de amikor a gimnáziumba betört a Beatlemánia, rájött, hogy néhány dalt el tudna játszani.

„Nagyjából autodidakta módon kezdtem felfedezni a harmóniameneteket, vagy éppen azt, hogy a gitárkottából hogyan ültessem át zongorára a kedvenceimet. Hamarosan aztán persze elkezdtem saját dalokat is írni, amelyek először kísértetiesen emlékeztettek a Beatles, a Police, a Cure vagy éppen Modern Talking számaira, félhalandzsa szövegekkel. Nem voltam finnyás.” Egy idő után azonban már olyan számai is születtek, amelyek önmagukban is megállták a helyüket, kétkazettás Sanyo magnójával pedig rengeteg ilyen kísérletezését megörökítette. Tizenöt évvel később így talált rá a Dél-Amerika vázára, amit szerinte feltehetően a Beatles When I’m Sixty-Four című száma, illetve a kuplés-sanzonos világ ihletett.

„Micsoda fess udvarló, önnek való épp e legény
Ezt mondták régen róla, de ma szegény
Szerencsétlen flótás
Elvették az nótás kedvét”

„Értelmes szövege akkor még nem volt. Gyakori téves feltételezés az, hogy egy szövegíró vagy egy költő közvetlenül a saját életét képezi le a szövegben. Persze, ez is gyakran előfordul, de itt inkább egy általánosan ismert érzéshalmazt próbáltam személyessé tenni, és viccesen megfogalmazni. Közben a jóég tudja, honnan, eszembe jutott ez a Dél-Amerika-koncepció, úgyhogy a refrén már rögtön kész is volt. Már »csak« azt kellett kitalálni, hogy mi vezet el a refrénhez, meg miről is szól a dal, azon kívül, hogy egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ” – idézi fel. Mint mondja, kissé szarkasztikus személyisége soha nem engedte volna, hogy egy csavarok és idézőjelek nélküli „happy” szöveget írjon, ezért egy groteszk méretűre növesztett, már-már kafkaian disztópikus, szerencsétlen szerelmi frusztráció és a habos refrén ellentétére építette fel a dalt. „Ez így utólag elég tudományosan hangzik, de valójában arról volt szó, hogy meglehetősen másnaposan körülbelül tíz perc alatt megírtam a két versszakot” – meséli, hozzátéve, mindezt megkoronázta a kedvenc részével:

Brutális majális, megbánja a halál is, rendet rakok, akárki hozzám szól, én nemtom, mi lesz.

És mi történt ezután? Bevallása szerint egy órán keresztül röhögött azon, „mekkora baromság” az egész. Közben azonban mégis úgy érezte, működni fog, még ha arra nem is számított, hogy az együttes két főslágere közül az egyik lesz. Arra pedig végképp nem, hogy nemcsak a rádiókban, hanem a lakodalmakban is játszani fogják lagzizenekarok.

szucs-sajto-labda-IMG_0748-140914.jpg

Szűcs Krisztián (Fotó/Forrás: Yettermann)

Arra a kérdésre, hogy miért lehet ez az egyik legnépszerűbb számuk, azt mondja, ennek bizonyára több oka is van, ebből az egyik legfontosabb, hogy semmilyen szándék, terv vagy koncepció nem volt mögötte, mintegy magától, egy ihletett, spontán pillanatban állt össze. Ennek szerinte az sem mond ellent, hogy a dallam már évekkel korábban megvolt, hiszen

az a pillanat egy dal igazi születése, amikor már nemcsak a lehetőséget látod egy zenében vagy egy szövegben, hanem érzed, hogy a kettő együtt innentől szerves egységként él, és ezt a hallgató is öntudatlanul érzi.

Szűcs szerint fontos az is, hogy a számnak van egyfajta novelty-song jellege, illetve a kétezres évek elején egzotikusnak számíthatott egy teljesen időszerűtlen, divatjamúlt, elfelejtett kuplé stílusú dal, aminek a szövege mégis, minden „modoroskodó hülyesége” ellenére is mond valamit a jelennek. A sikerhez pedig nem utolsósorban egyértelműen hozzájárul a Gróf Balázs által készített remek klip is. „Ez a Balázsnak azóta védjegyévé vált parodisztikus rajzfilmjelleg nagyon passzolt a dalhoz, amiben megjelentek a zenekari tagok is. Hónapokig röhögtünk egymáson” – meséli.

Amikor Szűcsöt arról kérdezem, általában hogyan születnek a számai, elmondja, ahogy semmilyen alkotói folyamatra, úgy a dal- és szövegírásra sem létezik garantált recept. „Sőt, még a legegyszerűbbnek tűnő emberi tevékenységekre sem. Egy zsíroskenyeret vagy egy csésze teát is el lehet rontani, ha elég hülye hozzá az ember, nemhogy ennél összetettebb dolgokat” – jegyzi meg.

Azért elárulja, az ő esetében túlnyomó részben először a zene születik meg valamiféle angol halandzsaszöveggel, de előfordul időnként az is, hogy meglévő dalvázlatokat ugyancsak már megírt szövegekkel próbál összeboronálni. „Egyetlen ökölszabályom az, hogy ha nem érzem egy megszületett szöveges dal demójáról több napon keresztül azt, hogy ez a legjobb szám, amit valaha írtak, akkor azt rajtam kívül senki nem fogja hallani. Ez az én saját bejáratú minőségbiztosításom.

A tűrhetőben, a tölteléktartalomban egyáltalán nem hiszek.

Persze, ettől még nem fog mindenkinek tetszeni” – vallja az énekes.

Fejléckép: Szűcs Krisztián (Fotó/Forrás: Yettermann)

Bornai Tibor a Balatoni nyárról: Az igazi líra a hétköznapok apró rezdüléseiben bújik meg

Kapcsolódó

Bornai Tibor a Balatoni nyárról: Az igazi líra a hétköznapok apró rezdüléseiben bújik meg

A KFT együttes énekes-billentyűsét a Fidelio új, Dalok nyomában című sorozata kapcsán kérdeztük a zenekar legendás, Balatoni nyár című slágeréről.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Ők kapták 2024-ben a Prima Primissima Díjakat

A neves elismerést idén is tíz kategóriában vehették át a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában megtartott pénteki gálaesten.
Színház

Legendákról sztorizik első önálló estjén Bujtor István fia, Bujtor Balázs az Eötvös10-ben

Sokszor megkérdezik tőle, amikor bemutatkozik: „Ugye nem AZ a Bujtor? Ő erre büszkén feleli: „De. AZ a Bujtor.” Bujtor Balázs hegedűművész, zeneszerző – zseniális mesélő. Eddig mindig mások műsorában beszélt, most először lép saját stand-up előadásával közönség elé december 11-én 20 órakor az Eötvös10-ben.
Vizuál

KÉP-regény: Kottafecskék

A Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos ezúttal a villanydrótokon ücsörgő fecskék látványáról ír, amely kísértetiesen emlékeztet a kottafüzetekre. És ha már hangjegyek: Teddy Harpo meg is zenésítette a madarak által kirajzolt dallamot. Hallgassa meg ön is!
Könyv

A falu, ahol a baglyok Demjén Rózsit huhognak

Vass Norbert novellafüzérében egy fiktív somogyi falu szürreális világa tárul elénk, ahol a népi babonák és a popslágerek szerves egységben alakítják a helyiek hétköznapjait. Kappanfölde kritika.
Vizuál

Egy csiga emlékiratai – hamarosan a mozikban Adam Elliot új animációs filmje

Az Oscar-díjas Adam Elliot egy újabb megindító, felnőtteknek szóló történettel kápráztatja el a nézőket. Az Egy csiga emlékiratai érzelmekkel teli stop-motion animációs film, ami már most a külföldi kritikusok kedvence, és számos díjra esélyesnek tartják.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Sztárzenészek sorozata – Avishai Cohen, Jojo Mayer és Dhafer Youssef is fellép a 4. Jazzfest Budapesten

2025. április 27. és május 14. között Avishai Cohen, Jojo Mayer, Dhafer Youssef, Rabih Abou-Khalil, Kinga Glyk, a Tribute to Esbjörn Svensson Trio és Lukács Miklós is fellép a 4. Jazzfest Budapesten.
Jazz/World videó

Adventi videóklipet készített a Sárközy Collective

Az immár kvartettként működő együttes Irving Berlin halhatatlan slágerét, a White Christmast dolgozta fel, amelyhez a 40-es 50-es évek világát megidéző videó is készült.
Jazz/World interjú

Básits Branka: „Nagy álmom, hogy az improvizáció ne mumus legyen”

Básits Branka énekesnő szíve szerint a néhány évtizeddel ezelőtti Belgrád bohém negyedének egyik kávéházában énekelne, és mindenkinek ismerné a dalát. A szerb és magyar kultúrában – szüleinek köszönhetően – egyaránt otthonosan mozog: a delejes szerb muzsika közelebb áll hozzá, ám magyarul árnyaltabban tud beszélni.
Jazz/World interjú

A közös muzsikálás öröme – interjú Snétberger Ferenccel

Tizennegyedik évében jár a Snétberger Ferenc által létrehozott Snétberger Zenei Tehetség Központ: több száz hátrányos helyzetű diák végezte el a képzést, és találta meg a jövőjét a zenei pályán. A Müpában „Az évad művésze” címmel kitüntetett, Kossuth-díjas gitárművésszel a program felépítéséről, eddigi eredményeikről és arról is beszélgettünk, mi a legfontosabb üzenet, amit át akar adni a gyerekeknek.
Jazz/World ajánló

Az Óbudai Társaskörben ünnepli nyolcvanadik születésnapját Kőszegi Imre

December 6-án lesz nyolcvanéves a hazai jazzélet egyik legjelentősebb alakja, Kőszegi Imre jazzdobos. A Liszt-díjas művész aznap este a Társaskörben ünnepel: saját formációjával, a Kőszegi Rhythm & Brass Quintettel lép színpadra.