Jazz/World

„Megszerettem menet közben az életet” – Interjú Ujj Zsuzsival

Dalok nyomában
2023.03.21. 07:35
Ajánlom
„Az a vihar, ami bennem tombolt hosszú évekig, elült” – mondja Ujj Zsuzsi fotós, performer, a Csókolom zenekar énekese, dalszerzője. Egyik leghíresebb képe a Trónusos, amelyet 2009-ben a bécsi Mumokban, 2012-ben pedig a londoni Tate Múzeumban is kiállítottak. Azóta New York-i és Los Angeles-i galériákban is bemutatták fotóperformanszait. Jelenleg a Liget Galéria Lerántjuk a leplet című csoportos kiállításán látható három felvétele, májusban pedig az acb Galériában nyílik önálló tárlata. Ujj Zsuzsival a Fidelio új, Dalok nyomában című sorozata kapcsán ültünk le beszélgetni, kikérdezve őt a zenekar legtöbbet feldolgozott szerzeményéről, a Dunántúli slágerről.

A Csókolom egyik legismertebb dala a Dunántúli sláger. Jó néhány zenekar feldolgozta a számot, köztük az Amorf Ördögök, majd a 2008-as Magyar Dal Napja alkalmából Presser Gábor is, más zenészekkel együtt. Hogy született a dal?

Dunántúli vagyok, veszprémi. Korábban „tomwaitses” vagy „Ahol nincs folyó” címen futott. Végül Dunántúli sláger lett és maradt. A zene a Yesterday is here című Tom Waits dalnak az egyik motívuma. Nem egy az egyben, nyilvánvalóan, hanem csak egy részlete. Egyszer-kétszer hallottam ezt a számot egy bakelit lemezről, nem emlékeztem, hogy onnan való a dallam, csak megírtam rá a szöveget. Amikor már készen volt, mások hívták fel rá a figyelmem, hogy ez egy Tom Waits-dal. 1988-ban írtam, akkor még Csókolom sem volt. A Liget Galériában adtuk elő Zalka Imrével, Vető Jánossal és Fákó Árpáddal a kiállításmegnyitómon.

Nem konkrét személyről szól, hanem sokkal inkább a szerelem utáni vágyról.

Egy ideálról, akit szeretnék megtalálni. Azóta sem találom egyébként, de már nem vagyok szomorú miatta. Mondjuk, szebb lenne párban az élet, de hát, ha nem megy, akkor így is jó lesz.

Úgy hangzik, mintha belenyugodott volna abba, ami „jutott”.

Igen, azt hiszem belenyugodtam, de azt is mondhatnám, még előttem az élet. Bár most azért viselek sapkát, mert kopasz vagyok a kemoterápiás kezelések miatt. Tüdőrákom van. Úgyhogy lehetnék pesszimista is, de nem vagyok.


Jó ezt az optimizmust hallani az ön szájából, ismervén a Csókolom-szövegeket, mert azok azért meglehetősen depresszívek. Ez kissé ellentmondásosnak tűnik.

Megszerettem menet közben az életet.

 

Mikortól?

Mondhatnám úgy, hogy vénségemre. Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy kicsit bölcsebb és tapasztaltabb lettem. Mert az alapdolgok, ami miatt szeretek élni, azok megvannak.

Az a vihar, ami bennem tombolt hosszú évekig, elült.

 

1987onarckep10899x12cm-154859.jpg

Ujj Zsuzsi: Önarckép, 1987 (Fotó/Forrás: Ujj Zsuzsi)


Korábban állítólag az tette szabaddá, hogy fényképez, szövegeket és dalokat ír, ma pedig az, hogy mindezt nem csinálja. Így tényleg szabadabbnak érzi magát?

Igen. Egy ideje nincs ilyesmire igényem. Régen egy dal vagy egy kép „megírása” vérkomoly volt,

az életem függött rajta, de legalábbis az, hogy az adott napot túlélem-e vagy sem.

Eléggé ösztönös ember vagyok, akkoriban sem kívántam semmiféle izmusokhoz idomulni, tényleg csak túl akartam élni. Most már nincsenek ilyen problémáim. Ha úgy vesszük, így még szabadabb vagyok. Már nem hiányzik semmi. Énekelni még szeretek, mostanában viszont nem nagyon próbáltam. Jó lenne, ha tudnék még. Azért remélem, hogy egyszer még újra összeáll a Csókolom, és Darvas Kristóffal is adunk még néhány koncertet.

aL1220873_ok-160327.jpg

Csókolom zenekar (Fotó/Forrás: Várnagy Tibor)



Egy időben próbálkozott „profivá” válni, eljárni énektanárhoz. Nem bánja, hogy végül nem állt ebbe bele?

Nem. Sosem tanultam meg tanulni, emiatt pedig mindig inkább küzdelmes, mint eredményes volt maga a tanulási folyamat. Ezt pedig csak tetézte az alkoholizmusom. Elmentem egy órára, látszólag figyeltem, de az alkoholtól az ember szét van csúszva, nem tud úgy koncentrálni.

Az alkohol beszippantja az embert, és mire észbe kap, addigra már elég nehéz kimászni belőle.

Észrevétlenül sodródtam bele. Mindenhol, mindenki ivott körülöttem. A zenésztársaim is ittak, a párkapcsolataimban is ivott minden férfi, mondhatom nyugodtan rájuk is, hogy alkoholisták voltak, de nem mindegyikőjük ismerte be. Az alkoholizmusnak is vannak fokozatai, de amikor már arra építed fel az egész napodat, mint én tettem, hogy hogyan jutsz hozzá az italhoz, ott nagy a probléma. Nekem kellett rájönnöm, hogy segítségre van szükségem a leszokáshoz. Többször visszaestem, de most jó néhány éve teljesen tiszta vagyok. Attól még tudom magamról, hogy alkoholista maradtam, és egyetlen pohárkával újra indulhat az egész, úgyhogy egyáltalán nem iszom.

aIMG_0035-160224.jpg

Ujj Zsuzsi (Fotó/Forrás: Várnagy Tibor)

’86-tól ’91-ig készítette az azóta híressé vált fényképeit. A Trónusos című fotóperformanszát 2009-ben a bécsi Mumokban, 2012-ben pedig a londoni Tate Múzeumban is kiállítottak. Azóta New York-i és Los Angeles-i galériákban is bemutatták a sorozatait. Jelenleg a Liget Galéria Lerántjuk a leplet című csoportos kiállításán látható néhány felvétele, májusban pedig az acb Galériában nyílik önálló tárlata. Mi inspirálta a képeket? 

Akkoriban létkérdés volt, hogy ilyen formában kommunikálni tudjak a környezetemmel. Ha az adott nap érzéseit meg tudtam fogalmazni, akkor azt a napot túléltem. Ha nem, akkor ordítva szenvedtem. Amikor megismertem Hajas Tibor munkáit, az olyan volt, mint egy gyomorszájonrúgás. Azelőtt fogalmam sem volt róla, hogy a fényképezőgépet így is lehet használni. Akkoriban éppen válófélben voltam, de együtt voltam már Halas István fotóssal. Pontosabban egy se veled, se nélküled kapcsolatban. Halas elköltözött Párizsba, akkor még azt hittem, örökre. Utána küldözgettem a fotókat, ezekkel üzentem neki. Mondhatni, odavágtam a képeket, hogy nézze meg, mit hagyott maga után. Mert egyébként nem tudtunk normálisan kommunikálni, csak a vizualitás nyelvén. Mindig kölcsöngéppel dolgoztam, és a laboráláshoz is segítséget kértem. Az első képeket Várnagy Tibor hívta elő, később pedig Halas. Várnagy elég érdekesnek tartotta a fotóimat. Így csinált nekem egy kiállítást a Liget Galériában 1988-ban.

Nem készültem sem fotósnak, sem énekesnek, leginkább dalköltőnek.

Azt hittem, ez lesz életem egyetlen ilyen eseménye, mindent meg akartam mutatni egyszerre, a képeimet és a dalaimat is. Még egy füzetet is készítettem, amiben benne volt az összes szövegem a fotókkal együtt. A megnyitó kisebb botrányba fulladt. Borzasztóan játszottunk, és közben a fotók is elkezdtek lemállani a falról. Ott barátkoztam össze Spenóttal (Tóth Zoltán Spenót a Csókolom, az Európa Kiadó és az Ági és Fiúk zenekarokban is játszott – a szerk.), aki később a zenekar egyik zeneszerzője és gitárosa lett. Az első dalaimat a nyolcvanas évek elején írtam, de csak ’93-ben alakult meg hivatalosan a Csókolom. Akkor kiadtuk az első albumunkat, ami egy magnókazetta volt 202 1831 címmel. Utána jelent meg 1995-ben a Csókolom a Liget Galériában, majd a Csókolom 2000, és 2006-ban Repeta című lemez.

eskuvos-bridal-1986-lambda-print-70-x-50-cm-2012-155856.jpg

Ujj Zsuzsi: Esküvős, 1986 (Fotó/Forrás: Ujj Zsuzsi)

Miről szólnak a ‘86-‘91 között készített fotóperformanszai?

A kiszolgáltatottságról, az elesettségről, a halálról és a szeretetlenségről, de a szépségről is. Az emberi esendőségről. Nem értettem a körülöttem zajló dolgokat, sőt azt éreztem, engem sem értenek meg. Csinálnom kellett valamit, hátha ezáltal érthetőbb leszek. Mert ha csak úgy elmondom, mi van, az nem sokat ér.

Ha viszont dalszövegben vagy képekben közlöm az érzéseimet, akkor talán odafigyelnek rá.

Ez akkoriban tényleg kényszerem volt, mára megszűnt. Mondjuk, nem tagadnám meg a múltat sem, mert fontos dolog a szerelem. De most ilyen ideák nem kötnek.

tronusos-with-a-throne-1986-blackwhite-photo-on-photopaper-905-x-56-cm-155916.jpg

Ujj Zsuzsi: Trónusos, 1986 (Fotó/Forrás: Ujj Zsuzsi)

Nem is fényképezett mostanában?

Harminc éve nem vettem gépet a kezembe és dalokat sem nagyon írtam. Valahogy önmagamnak nem vagyok izgalmas. Azóta eszembe jutottak ötletek, de azt éreztem, hogy nem tudnék átütő lenni, így nem valósítottam meg őket. Amikor elkészült a Trónusos, akkor az eredmény mellberúgásszerű érzés volt.

Ha egy fénykép várhatóan nem ilyen hatást vált ki, vagy nem lesz számomra is meglepetés, akkor nem is érdemes megcsinálni.

Ez egy kicsit arisztokratikus hozzáállás, de nem abból élek, hogy minden nap termelnem kell valamilyen képet vagy dalt. Valaki egész életében aktívan alkot, de ugyanazt csinálja, csak formálgatja az addig elmondottakat. Sok művész szerintem ismételgeti önmagát. Annak nem látom értelmét. Akad, aki tele van inspirációval, minden napra jut valami mondadója, az azért nem lehet rossz. Húsz évig nem történt semmi, most pedig minden egyszerre indult be, gondolok itt a kiállításokra. Közben pedig egy lezárt életműről beszélünk. Nem valószínű, hogy lesz még inspirációm, de bármi megtörténhet, nyitott vagyok.

aIMG_3193-160134.jpg

Ujj Zsuzsi: Tükör a falon sorozat, 1989 (Fotó/Forrás: Ujj Zsuzsi)

Fejléckép: Ujj Zsuzsi: Önarckép, 1987. (Fotó/Forrás: Ujj Zsuzsi)

„Hát miért ne lehetnék én is bátor?” – Interjú Ladik Katalinnal

Kapcsolódó

„Hát miért ne lehetnék én is bátor?” – Interjú Ladik Katalinnal

„Ha nem bántottak volna annyira, lehet, hogy megragadok a középszernél” – mondja lapunknak Ladik Katalin. A József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költővel új verseskötete és közelgő, nyolcvanadik születésnapja alkalmából beszélgettünk, többek között sikerekről, kudarcokról, belső emigrációról és arról, mi vagy ki az a Homo galacticus.

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.

„A jövő itt van és sose lesz vége!” – így született a legendás Mocskos idők című Európa Kiadó-dal

„A jövő itt van és sose lesz vége!” – így született a legendás Mocskos idők című Európa Kiadó-dal

Az Európa Kiadó énekes-gitárosát, Menyhárt Jenőt kérdeztük arról, hogyan született az egyik leghíresebb daluk, amely A besúgó című sorozat főcímdalaként vált még népszerűbbé egy új generáció körében.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Ők kapták 2024-ben a Prima Primissima Díjakat

A neves elismerést idén is tíz kategóriában vehették át a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában megtartott pénteki gálaesten.
Színház

Legendákról sztorizik első önálló estjén Bujtor István fia, Bujtor Balázs az Eötvös10-ben

Sokszor megkérdezik tőle, amikor bemutatkozik: „Ugye nem AZ a Bujtor? Ő erre büszkén feleli: „De. AZ a Bujtor.” Bujtor Balázs hegedűművész, zeneszerző – zseniális mesélő. Eddig mindig mások műsorában beszélt, most először lép saját stand-up előadásával közönség elé december 11-én 20 órakor az Eötvös10-ben.
Vizuál

KÉP-regény: Kottafecskék

A Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos ezúttal a villanydrótokon ücsörgő fecskék látványáról ír, amely kísértetiesen emlékeztet a kottafüzetekre. És ha már hangjegyek: Teddy Harpo meg is zenésítette a madarak által kirajzolt dallamot. Hallgassa meg ön is!
Könyv

A falu, ahol a baglyok Demjén Rózsit huhognak

Vass Norbert novellafüzérében egy fiktív somogyi falu szürreális világa tárul elénk, ahol a népi babonák és a popslágerek szerves egységben alakítják a helyiek hétköznapjait. Kappanfölde kritika.
Vizuál

Egy csiga emlékiratai – hamarosan a mozikban Adam Elliot új animációs filmje

Az Oscar-díjas Adam Elliot egy újabb megindító, felnőtteknek szóló történettel kápráztatja el a nézőket. Az Egy csiga emlékiratai érzelmekkel teli stop-motion animációs film, ami már most a külföldi kritikusok kedvence, és számos díjra esélyesnek tartják.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Sztárzenészek sorozata – Avishai Cohen, Jojo Mayer és Dhafer Youssef is fellép a 4. Jazzfest Budapesten

2025. április 27. és május 14. között Avishai Cohen, Jojo Mayer, Dhafer Youssef, Rabih Abou-Khalil, Kinga Glyk, a Tribute to Esbjörn Svensson Trio és Lukács Miklós is fellép a 4. Jazzfest Budapesten.
Jazz/World videó

Adventi videóklipet készített a Sárközy Collective

Az immár kvartettként működő együttes Irving Berlin halhatatlan slágerét, a White Christmast dolgozta fel, amelyhez a 40-es 50-es évek világát megidéző videó is készült.
Jazz/World interjú

Básits Branka: „Nagy álmom, hogy az improvizáció ne mumus legyen”

Básits Branka énekesnő szíve szerint a néhány évtizeddel ezelőtti Belgrád bohém negyedének egyik kávéházában énekelne, és mindenkinek ismerné a dalát. A szerb és magyar kultúrában – szüleinek köszönhetően – egyaránt otthonosan mozog: a delejes szerb muzsika közelebb áll hozzá, ám magyarul árnyaltabban tud beszélni.
Jazz/World interjú

A közös muzsikálás öröme – interjú Snétberger Ferenccel

Tizennegyedik évében jár a Snétberger Ferenc által létrehozott Snétberger Zenei Tehetség Központ: több száz hátrányos helyzetű diák végezte el a képzést, és találta meg a jövőjét a zenei pályán. A Müpában „Az évad művésze” címmel kitüntetett, Kossuth-díjas gitárművésszel a program felépítéséről, eddigi eredményeikről és arról is beszélgettünk, mi a legfontosabb üzenet, amit át akar adni a gyerekeknek.
Jazz/World ajánló

Az Óbudai Társaskörben ünnepli nyolcvanadik születésnapját Kőszegi Imre

December 6-án lesz nyolcvanéves a hazai jazzélet egyik legjelentősebb alakja, Kőszegi Imre jazzdobos. A Liszt-díjas művész aznap este a Társaskörben ünnepel: saját formációjával, a Kőszegi Rhythm & Brass Quintettel lép színpadra.