Előfordult már önökkel, hogy poharazgatás közben észre sem vették az árak színvonalát, és azt hitték, rosszul látnak, amikor kihozták a számlát? Vártak már a tihanyi révnél kékszemű lányra, aki, persze, végül sosem jött el? Esetleg hullott már le önökről minden erkölcsi lánc egy csónakban ülve?

A dal az együttes 1986-os negyedik, Siker, pénz, nők, csillogás című lemezén jelent meg, és annak ellenére, hogy nem szerepelt kislemezen, illetve videoklipp sem készült hozzá, rövid idő alatt a zenekar legnagyobb slágere lett az Afrika mellett. A balatoni nyár kifejezés mára szinte állandósult szókapcsolattá vált a köztudatban, a dalból pedig számtalan feldolgozás született az évtizedek során. A nyár közeledtével ezért most úgy döntöttünk, utána járunk, vajon mi motoszkált akkoriban a dalszerző, Bornai Tibor fejében, amikor papírra vetette a Balatoni nyár sorait.

Amikor arról kérdezem, vissza tudja-e idézni a konkrét szituációt, a művésznek nem kell sokat gondolkodnia. Mint mondja, 1985 nyarán a KFT és Hazel O’Connor közös kislemezre készült, ő pedig három dalt is elküldött Londonba az angol énekesnőnek – köztük volt a Balatoni nyár is. Bornai Tibor – vagy ahogy a szakmában mindenki hívja, Dráni – bízott benne, hogy Hazel ezt választja, ám ez nem így történt, a dallam ezért megmaradt az együttesnek.

Van közöttük valódi és van kitalált emlék is” – árulja el, de amikor azt firtatjuk, elmondaná-e, melyik melyik, csak sejtelmesen mosolyog, és annyit felel, még egyetlen balatoni település sem választotta díszpolgárává. „De ha valaki egyszer lovasszobrot állít nekem a parton, az úgy nézzen ki, hogy áll egy ló, és kissé távolabb tőle én” – mondja, mert szerinte ez fejezné ki legjobban a lovakhoz való viszonyát.

A dal egyik igazi különlegessége, hogy a némileg pátosszal fűszerezett refrént Bornai ügyesen ellensúlyozza, például hétköznapi banalitásokkal (hamburgerevés, magas árak), nem éppen lírai szófordulatokkal („Lehullott rólunk minden erkölcsi lánc”), esetleg öniróniával („Élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet”). Mint meséli, mindig is menekült az „édeskés megoldásoktól és a csöpögős érzelemvadászattól”. Bornai szerint ugyanis az igazi líra a hétköznapok apró rezdüléseiben bújik meg. „Azt az elvet tartom szem előtt, hogy ne a nagy dolgokból csináljunk kicsit, hanem a kicsikből nagyot. Így tudja egy hamburgerevés vagy egy vonatra várakozás megérinteni a hallgatót” – fejti ki, majd pedig elneveti magát, mondván, az egyenesen szemtelenség, amikor az aranyhídba bámulást sablonosnak nevezi.

Bornai egyszerűen vállat von, amikor megkérdezem, sejtette-e előre, hogy ekkora sláger lesz a Balatoni nyárból.

– mondja. Emlékei szerint az együttes többi tagjának az első pillanattól tetszett a dal, csak a hangmérnök (a szakmában magas elismerésnek örvendő Kálmán Sanyi) húzta a száját, ő ugyanis unos-untalan azt javasolta, hogy hagyják le a lemezről. „Nem fogadtunk szót neki” – zárja rövidre Bornai, megint csak mosolyogva.

Bucsúzóul a zenész azt még elmeséli, hogy a dalhoz kapcsolódóan volt egy egészen sajátos, az együttes humorát jól jellemző üzleti elképzelése, amely sajnos nem valósult meg. „Sokáig kerestem azt a balatoni fagylaltost, aki a fagyizóját átkeresztelné Nyalatoni Bárra, de nem találtam ilyen vállalkozó kedvű embert. Pedig nem kértem volna sokat az ötletért. Nyaranta egy nagy fagylaltot.”

Fejléckép: Bornai Tibor (Fotó/Forrás: Bánszegi Rebeka / KFT együttes Facebook-oldala)