Nádasi Veronika komoly, barna szemeiben bölcs mosoly bujkál, egész lényéből pedig árad a nyugalom. Játsszon harmonikus karaktereket, mint a Képzelt riport Marianne-ja, a Volt egyszer egy csapat Maryje vagy legutóbb az Abigél Zsuzsannája, karrierjéért keményen törtető Velma Kellyt vagy "szent szörnyeteg" Maria Callast, alakításait mindig áthatja a finom elegancia. INTERJÚ

Veszedelmesen kezdődik az Operettszínház Abigél-előadása. Egy feldúlt apáca rángatja az ajtót, s dalban kulcsért rikoltoz. Kisvártatva fegyveresek kísérnek be a színre egy zömök férfit, aki énekel az apácának. Mindjárt egy csinos táncesten termünk, kapkodva immár a fejünket. Az első jelenetek avval fenyegetnek, hogy fontos drámai eseményekről maradtunk le, illetve a jegyszedők elmulasztottak a belépőjegyen kívül írásos igazolást is kérni arról, hogy olvastuk vagy láttuk Szabó Magda Abigéljét.

Tibikém, kellene egy sor, í-vel nem tudnak magasságot énekelni! – szól a kérés Miklós Tibor szövegíróhoz, aki körülbelül tíz perc alatt megoldja a problémát. Asz nem lehet benne! – ezt már Silló István mondja a zenekari árokban ülő csellószólamnak. Krumpliba állj össze! – instruál sajátosan a rendező, Somogyi Szilárd, aztán paralelepipedon formát kér. Nyilvánvaló, nem, hogy az Abigél című musical próbáján vagyunk?!

A Rákóczi úti koratavaszt behozza a kávézóba, ragyog, vibrál körülötte a levegő. Felfokozott őszinteséggel és nyíltsággal csapong a témák közt. A történetekkel változik a szeme színe: néha nyugodt vízkék, máskor skarlátzöld. De annyira boldog munkától és magánélettől, hogy képes rózsának nézni az asztalon álló pohárba tett tulipánt.

Néhány év szünet és számos dramaturgiai módosítás után új rendezővel, MEGLEPETÉS SZTÁR (sic!)-ral és kutyával, a beharangozók szerint némi aktualizálással ismét a Budapesti Operettszínház repertoárjára került A víg özvegy. A ráncfelvarrás eredményeképp szerencsére Lehár darabjából nem lett az operett Michael Jacksonja, de a beavatkozások szépészetinek semmiképp nem mondhatók.

Az Oltári srácok (The Altar Boyz) 2005-ben megkapta az Outer Critics Circle Award-ot a legjobb Off-Broadway musicalért, és hét kategóriában jelölték a Drama Desk Awards-ra. A Budapesti Operettszínház előadása két dologról győz meg: arról, hogy nincs ennél jobb koncertmusical, valamint arról, hogy nem véletlenül nálunk van az európai ősbemutató.

Örül az ember, ha végre nem egy olyan operettet tűznek műsorra, amelyet évadról évadra valamelyik magyar színház biztosan elővesz. Ráadásul egy, akár vígoperának is beillő zenei minőségű Offenbach-műről van szó. Zeneileg. Mert a librettó és a Pohár csendül, csin, csin, csin, pezsgő pukkan, pukk, pukk, pukk jellegű dalszövegek hallatán, valamint a musicalfények láttán alábbhagy a lelkesedés.

Rovatunkban ezúttal a Budapesti Operettszínházban októberben bemutatott Csókos asszony című darab rendezőjét, zenei vezetőjét és egyik főszereplőjét kérdeztük arról, mennyiben érzi ma aktuálisnak Pünkösdi Kató jellegzetesen századfordulós történetét, illetve Zerkovitz zenéjét, és mi lehet az oka, hogy az elmúlt években olyan sokan nyúltak ehhez a daraboz?